Sikertelen terv [Amerika Kapitány ff.] S.R.

42. "Csak nem terhes?"

-Tegnap mikor aludtál, megnéztem a füzetemet. -kezdett bele Steve, miközben olyan 8 óra körül lehetett az idő, mi pedig a reggelinket várva ücsörögtünk a kanapén. Belekortyoltam a teámba, amit ő készített el, mert megint nem hagyott kávézni. Csendesen szürcsölgettem, nem foglalkozva a kijelentésével. -Tudod... -bökött a vállamba az ujjával- ...azt amelyiket meg akartad nézni és én nem hagytam neked.

-Jah, hogy az a füzet. Mivan vele? -ittam egy újabb kortyot.

-Képzeld el...volt benne egy rajz, amit nem én csináltam. -nézett még mindig engem, de én továbbra is kerültem a pillantását. -Nem tudom, hogy hogyan került oda vagy, hogy ki rajzolta, de van egy sejtésem.

-Valaki tényleg hozzányúlt a füzetedhez? -fordultam felé fél szemmel, hogy rá nézzek, de aztán újra a padlónak és a teámnak szenteltem a figyelmemet.

-Ugye milyen felháborító? -kúszott közelebb hozzám- Ki kellene derítenem, hogy ki volt a tettes.

-És van már valami nyomod?

-Ami azt illeti...semmi. Viszont, ha beigazolódik a gyanúm és tényleg az a személy volt, akkor neki valami büntetés jár.

-Ennyire fontos neked az a füzet, hogy büntetéssel rágalmaznád, azt aki belefirkált? -nevettem fel kínomban- Ez olyan, mintha valami ereklye lenne.

-Ha úgy vesszük igen, mert az még második világháborús füzet.

-És mit kap a személy, ha rájössz ki volt?

-Azt még kitalálom. -gondolkozott el és megint közelebb csúszott hozzám. Én továbbra is előre néztem ki a fejemből, ő pedig oldalról a fülem mögé tűrte a hajam. Váratlan érintésétől megremegett a kezemben lévő pohár, így inkább letettem. Nagy levegőt véve, vele szembe fordultam, arra viszont nem számítottam, hogy ennyire közel lesz hozzám.

-Dutyiba záratod? -beszéltem halkan.

-Megeshet..., de tudod nem szép dolog mások tulajdonát megrongálni.

-Én tisztában vagyok ezzel. Te mire gondolsz? -nyeltem egyet.

-Azt hiszem a legjobb ötlet az lesz, hogyha én is viszonzom a tettét. -hajolt hozzám közelebb.

-Ezt hogy érted? -nem válaszolt csak az arcát még közelebb tartotta az enyémhez. A szánk szinte már majdnem összeért.

-Így! -hadobált valamivel a kezében, majd eltávolodott tőlem és fel állt a kanapéról. Csak ekkor pillantottam meg, hogy mit tartogat és egy villámcsapást megszégyenítő, gyors mozdulattal álltam fel én is.

-Az hogy került hozzád? -kezdtem felé sétálni és próbáltam elűzni az idegességemet, mielőtt olyat teszek, amit megbánok.

-Gondoltam kölcsön kenyér visszajár. -hátrált továbbra is a konyha felé, kezében a rajz füzetemmel együtt.

-Steve! Add azt vissza! -beszéltem még nyugodt hangon.

-Én hallgatnék rá, Kapitány! -támaszkodott a falnál Sam. -Az ujjai már olyan görcsbe rándultak, mint amilyenbe a boszié szokott.

-Attól, mert még velünk lakik, lakozhat benne a régi énje. -jött be Stark. -Szóval szerintem tényleg hallgass rá! Nem mintha annyira zavarna a csetepatétokat nézni, de szeretném még egybe látni a takaros kis épületem.

-Csak rajzolok bele én is, ahogy ő az enyémbe. -állította meg a konyhapult, majd azt kikerülte és a kezébe kapott egy tollat.

-Reggeli balhé? -jött be Natasha is. -Valaki nem csinál popcornt?