Sikertelen terv [Amerika Kapitány ff.] S.R.

3. Mégis életben van?

Boldogan pillantottam meg a csapatom. Beszálltam az anyós ülésre és mindannyian köszöntöttek.

-El se tudjátok hinni, mennyire hiányoztatok! -mondtam nekik mosollyal az arcomon. -Honnan tudtátok? -kérdeztem elkomolyodva. Ekkor a hátsó ülésen ülő Betty nekem adta telefonját. Körözést adott ki rám a SHIELD. Szuper. -Világos. -visszaadtam barátnőmnek a telefonját. -Nem akarlak bajba sodorni titeket.

-Dehogyis. Azért jöttünk, hogy segítsünk. -szólalt meg a mellettem ülő Max. -Hamis személyi és hamis igazolványok. Hoztunk kellékeket is. Kijuttatunk innen.

-Erre semmi szükség. Elintézem. Már egyszer majdnem összejött.

-Majdnem. És igenis van szükség. Ránk számíthatsz. Most vedd fel ezt a parókát. -dobta felém a hajat Sarah. Egy természetesnek tűnő vörös, göndör paróka. -Nesze! -dobta felém a sminkeket is. -Ezt is csináld meg. -bólintottam, majd elindult az autó. Gyorsan felkaptam a parókát és extra sminket rittyentettem az arcomra.

-Van egy haverom a határoknál. Beszéltem vele. Átenged minket. -mondta a kocsit vezető Max.

-Honnan tudod, hogy nincs máris ott a SHIELD és a Bosszúállók csapata? -vontam kérdőre.

-Azért, mert tartozik nekem a fickó és megvannak a módszereim. -villantott egy mosolyt felém.

-Te jó ég Max! Még a végén téged kapnak el! -nevettem el magam. A ruháim annyira nem voltak feltűnőek, így azok maradhattak rajtam. Megkaptam az igazolványaimat is. Gyorsan a határhoz értünk, ami telis tele volt emberekkel. Ezeknek aztán sok emberük van.

-Ne aggódj! Átjutunk. -bíztatott Max. Megérezte, hogy nem vagyok túl jól és érzem, hogy baj fog történni. Max-nek az az ereje, hogy megérzi mások érzelmeit.

Mikor mi értünk a kapuhoz, az őr eljátszotta, hogy minket is átnéz és átvizsgál, majd átengedett a határon. Max száguldozni kezdett, de egy fekete autó jelent meg mögöttünk.

-Oh, hogy az a...Na ezért még megölöm. -jelentette ki a kormányt fogó fiú és gyorsítani kezdett. Lassan az óra a 150-et érte el és csak haladt feljebb. Mindannyian tudtuk, hogy elárult a kapus és most követnek minket, hogy elráncigálhassanak. -Egyre gyorsabban jönnek. Már a 200-at ütjük, de még ígyis gyorsabbak. Ez hogy a fenébe lehet? Nessa azonnal el kell tűnnöd. Elviszlek egy állomásra. Ki kell ugranod valamerre mi pedig megyünk tovább.

-De elkaphatnak titeket. -kaptam felé aggodalmas tekintetem.

-Nem fognak. Az a lényeg, hogy te menekülj. Közel vagyok. Ugorj!

-Hálásan köszönöm a segítségeteket és nagyon szeretlek titeket!

-Mi is téged. -jött a válasz mind az 5 embertől.

-Mostmár ugorj és rohanj a kocsikhoz! -szólt rám Max. Egy nagyon gyors puszit nyomtam az arcára majd kinyitottam az ajtómat. Kiugrottam belőle. Nagyon féltem, hogy bajom esik, de a ruha elég jól megtudott védeni. Egy két kisebb sérülésem lett, de volt már rosszabb is. Rohanni kezdtem az autók felé. Nem érdekelt, hogy van-e kulcs csak beugrottam egybe. Levegőért kapkodtam, mikor hátra döntöttem a fejem. Gyorsan magamra zártam az ajtót. De amint megfordultam ott találtam a páncélost és a Kapitányt. Mielőtt kinyithattam volna vissza az ajtót egy izmos kéz elkapta a karom és elrántott a kilincstől.

-Mégis hogyan? -kérdeztem lihegve.

-Tudtuk, hogy ide fogsz jönni amint eldobnak a haverjaid. -világosított fel a Kapitány. -Most tedd a kezeid látható szemszögbe. Nem mondom mégegyszer. -hallgattam rá és kényelembe helyeztem kezeimet a combomon.