Sikertelen terv [Amerika Kapitány ff.] S.R.

19. Az akció

Félve, de mégis magabiztosan léptem át a terem hatalmas kapuit. Alig néhány ember kapta csak rám a tekintetét, de többségüket nem érdekelte az újonnan érkező vendégek száma. Egy rakás öltönyös fickó, kifullozva. Ahogy egyre beljebb sétáltam, egy pincér féleség lépett elém és kínált meg alkohollal, amit el is fogadtam. Egy mosolyt küldve a férfinak, leemeltem a tálcáról a poharat és odébb álltam. Néhol még megfordult egy két nő, de a férfiak felőnyösen többen voltak.

Az épület belülről egyszerű, de mégis valahogy túl csicsás. A falak fehérek, az oszlopok arany színűek. A kapu előtt vörös szőnyeg díszeleg, belül pedig csak sima fa padló. A falakra kirakva különböző festmények. Abszurdnál-abszurdabbak. Néhol egy-egy férfi csapat hangosan felnevet. Jól érzik magukat, akár egy focimeccsen. Halkan, de hallhatóan szól a lágy dallamos zene. Ha valakinek táncolni lenne kedve, nyugodtan lenne rá esélye, hisz' van olyan hangos. Néhányan bent is álltak a parkett közepén és lassúztak. Csak 3 pár. Őket nézegettem és tanulmányoztam lépéseiket. Körbetekintettem és megakadt a szemem a férfin, aki miatt itt vagyunk.

-Bent van a célszemély? -hallom meg a fülemben hangot. Próbálok minél feltűnőtlenebb lenni és megnyomva a kis gombot, válaszolni.

-Igen itt. -susogtam, majd egy pár perc elteltével láttam bejönni Wanda-t és Steve-et.

Elképesztően néztek ki mindketten. Steve a barátnőm derekát szorongatta és hatalmas mosollyal az arcukon sétálnak tovább. Eléjük is odament a pincér srác és ők is vettek itókát. Steve egyből belekortyolt, bár tudtuk nemigazán van hatással szervezetére a kesernyés aroma. Egy mosoly kúszott az én arcomra is, ahogy találkozott a tekintetem a párossal, majd egy férfi felé vettem az irányt. Ő is éppen a festményeket tanulmányozta.

-Igazán fennkölt egy kép. -jegyeztem meg mellé állva. Megjegyzésemen csak pokolian elvigyorodott. Felém fordult és társalogni kezdtünk. Egész jól kijöttünk, de gondoltam bedobom a pisis lelépőt. Könnyedén elhitte, így a mosdó megkeresésére indultam. Láttam amint a parketten lassúznak a barátaim. Jó volt őket látni, de mégis egy fura érzés lengett körül ismét. Inkább megpróbáltam figyelmen kívül hagyni. Kerestem egy pincérnőt és megkérdeztem merre találom a mellékhelyiséget. Aranyos csaj volt, kisegített. Elmagyarázta, pontosan hogy jutok oda. Még a terem közepe felé, a számba öntöttem az alkohol felét.

Amint betoltam a wc ajtót egyből kiköptem a bent tartogatott innivalót, majd kiöntöttem a poharam tartalmát is. Nagyot sóhajtva néztem magamra a tükörben. Menni fog ez! Jó lesz! Bíztattam magam, majd ismét kiléptem a társaságok közé. Halk ricsaj ütötte meg a fülem, amik poharak koccanásáról, nevetésekről és beszélgetésekről árulkodott. A poharat letettem egy üres helyre, majd mentem is a következő férfihez.

Miután kettő emberrel is lassúztam a táncparketten, éppen megköszönte a táncot az akkori párom, majd már meg is szólalt a következő mögülem.

-Szabad egy táncra, hölgyem? -kérdi az ismerős hang. Hátraforfulok és a kedvenc kék szempárammal találom magam szemben. Kezét felém nyújtja és őszintén mosolyog.

-Még jó hogy! -válaszoltam szórakozottan, majd kezemet a kezébe helyeztem.

Behúzott a parkett legeslegközepébe, majd már a lapockámra is helyezte egyik kezét, másikkal továbbra is tartotta az eddig el nem engedett kicsi kezem. Én a szabad kezem felvezettem nyakára és ott pihentettem. A zene továbbra is lassú ritmust játszott, ennek köszönhetően megfelelően próbáltunk lépkedni. Zavarbaejtő volt a közelsége. A gyomromban újra keletkezett a furcsa érzés. Megpróbáltam nem rálépni a lábára és beégetni magam. Szemeit folyton rajtam tartotta és egy pillanatra sem vette el őket. Én is felnéztem kék íriszeibe és csak hagytam, hogy a testem ritmusra mozogjon. Egy kis ideig billegtünk ide-oda, majd óvatosan megpörgetett és kezét a testemre csavarva én háttam simultam hozzá.