Ebédkor lementem a csapathoz kajálni, de küldetésre hívták őket, így egyedül maradtam a toronyban. Egy kis ideig lent néztem a TV-t, elpakolgattam az ebédnél kipakolt tárgyakat és maradékokat, majd felmentem a szobámba. Viszont akit ott láttam, nem töltött el boldogsággal.
-Daniel... -suttogtam elfúló hangon a döbbenettől, majd a teljes figyelmemet neki szentelem.
-Ness... -mondta ő is, utána felállt az ágyamról és felém kezdett jönni. Becenevem hallattán összefacsarodott a szívem. Ő volt az egyetlen, aki mindig így hívott.
-Maradj ott! -tartom fel a kezem védelmezőn. -Ne gyere a közelembe.
-Ugye tudod, hogy nincs mitől félned?
-Miért jöttél? -tértem a lényegre.
-Lenne egy feladatom számodra.
-Ha csak ezért jöttél, akkor mehetsz is. -mutattam az ajtó felé- Én már kiszálltam és nem fogsz rávenni semmire. -sajnos annak nyomós oka van, ha Daniel váratlanul megjelenik. Ő a múltam egy igen komoly lezáratlan része, amit már évek óta elrejtettem magamban. Ezért sem örültem, hogy újra felbukkant.
-Szükségem van most rád.
-Bármiről is legyen szó, nem tudok neked vagy a hülye drogos haverjaidnak segíteni.
-Hozzájuk már nincs közöm. Rég kinyírtam őket. -a szemöldökeim egy pillanat alatt az egekbe szöktek és úgy bámultam rá tovább. -Ne nézz már így! Igazad volt...én is meguntam a folytonos balhéjukat.
-Várjunk csak... Daniel Frank azt mondja, hogy igazam volt?
-Nem ezért jöttem, Ness... -hajtotta le a fejét és úgy nézett a szemeimbe. Nála ez amolyan "kérlek segíts és hallgass meg" nézés. Túl sokszor láttam ezt a tekintetet.
-Nem tudom miről van szó, de nem is érdekel. Mondtam már, hogy kiszálltam.
-De olyan jó voltál régen. Mi történt veled?
-Ezt még nem árulta el az, hogy a Bosszúállók tornyában élek? -kérdeztem, a szemei pedig gondolkodva kezdték pásztázni a mellettem lévő tárgyat.
-Most, hogy mondod...
-Végre sikerült rájönnöd. -forgattam meg a szemeim és karba tettem a kezem.
-Na ne nevettess! -szakadt fel a torkából a nevetés- Netán felcsaptál te is ilyen pizsomás hősnek!? -mondja lenézően, mire engem elönt a méreg.
-Miért jöttél Daniel?! -húztam fel az egyik szemöldököm, várva, hogy mikor fejezi be a nevetést.
-Volt egy kis összetűzésem... -kezdte.
-Ahj, már megint?! -szakadt fel belőlem az őszinte reakcióm.
-Tartozol nekem.
-Miért is? Tudtommal már rég lezártuk az ügyünket. Milyen kifolyólagos okból tartoznék neked?
-Hát nem emlékszel arra, amikor megkértél, hogy segítsek kiiktatni valakit? -elgondolkodtam, majd amikor eszembe jutott a szörnyű pillanat, bólintottam. -Akkor azt mondtad, hogy bármikor felkereshetlek és te segítesz nekem. Úgyhogy itt van az az alkalom és addig nem mozdulok innen, ameddig bele nem egyezel. Nem lesz más választásod. -lehunytam a szemeim és frusztráltan túrtam a hajamba, miközbe felsóhajtottam.
-Mit kell tennem? -kérdeztem nehézkesen, mire tapsikolni kezdett. -Ne éld bele magad! -szóltam le- Először meghallgatlak, aztán eldöntöm, hogy segítek-e vagy sem.
YOU ARE READING
Sikertelen terv [Amerika Kapitány ff.] S.R.
FanfictionVanessa elhatározza, hogy bosszút áll a SHIELD-en édesanyjáért. Folyton szökésben van, ugyanis mindig egyenlő harc lesz Nessa ereje miatt. Egyszer elfogják úgy, hogy kivételesen nem tud elszabadulni. Határozott tényekkel állítják szembe, de ügyesen...