Sikertelen terv [Amerika Kapitány ff.] S.R.

28. Szőke herceg

Ahogy felértünk a szobájába, azt hittem mégjobban elolvadok. Tipikus kislányos szoba. Rózsaszín falak, rózsaszín ágynemű és még rengeteg más rózsaszín árnyalat uralkodott a helyiségben.

-Borzasztóan klassz szobád van! -álltam meg az ajtóban.

-Köszi! Én is imádom! -mondta, ahogy egy doboz felé lépkedett. Felrakta az ágyára és felém fordult. -Nem jössz ide? -kérdi értetlenül, mire észbe kapok és már megyek is mellé. -Játszunk hercegnőset! Én leszek a hercegnő, te pedig a kedvenc alattvalóm. -furcsán néztem rá, de elfogadtam a játékot.

-És ki lesz a herceged? -teszem fel a kérdést.

-Az titok! -válaszolta sejtelmesen a kisasszony. Elővett a dobozból egy tiarát és felhelyezte a fejére. Egy rózsaszín köpenyt és egy kicsike jogar szerűséget. Tényleg úgy nézett ki, mint akár egy mesebeli hercegnő. Nekem adott egy-két szakadtabb ruhát, de sajnos-nem sajnos, nem voltak rám jók, így azt hanyagolnunk kellett.

-Látni kívánt a hercegnő?! -pukedliztem előtte.

Olyan negyed óráig játszhattunk. Sokat nevettem én is és még ő is. Aranyos egy csöppség. Majd olyan dologba kevert, amire nem teljesen voltam felkészülve.

-Mivel te vagy a kedvenc alattvalóm, engedélyezem, hogy neked is legyen egy helyes barátod!

-Oh, valóban? Ez igazán kedves öntől! Mit gondol, ki lehetne a partnerem?

-Valaki erős és helyes és aki mellett jól mutatnál. -gondolkozott el. -Áh! -kiált fel. -Már tudom is! Gyere! Megkeressük!

-Mi? Kicsodát? -húzott máris az ajtó felé.

-Hát a szőke herceged butus! -szólt rám, én pedig csak néztem, hogy mi is történik pontosan. Berángatott a liftbe és utasított, hogy melyik gombot nyomjam meg. Már ott nem tetszett a dolog, hogy melyik emeleten szállunk ki. Túl ismerős volt a terep. Egy méginkább ismerős ajtó elé állított és illedelmesen bekopogott. Ekkor a kék szemű ajtót nyitott és meglepődötten nézett ránk.

-Sziasztok! Hát te Cassie? -kérdi, utána furcsállva pillant rám, majd vissza a kislányra, aki továbbra is a kezemet szorongatta.

-Cassie! Szerintem menjünk most vissza játszani. -noszogattam, de lecövekelt az ajtóban.

-Addig nem megyek, ameddig nem jön velünk a szőke herceged. -tette karba aprócska kezeit és mérgesen rám nézett. Ijedten emeltem fel a tekintetem Steve-ébe, aki szintén az enyémet vizslatta.

-Szóval szőke herceg? -vonja fel az egyik szemöldökét.

-Nem! Csak játszottunk, aztán lerángatott ide. -próbáltam mentegetőzni, bár nem is értem miért. Újból kellemetlenül éreztem magam a közelében és legszívesebben elástam volna magam a föld alá.

-Hercegőset játszottunk és megígértem, hogy szerzek neki is egy hozzá illő párt. És te tökéletes vagy! -csillant fel a kislány szeme, ahogy Steve-re nézett. A férfi leguggolt hozzá és megfogta aprócska kezét.

-Szerinted összeillünk? -kérdésére Cassie csak bólogat. -És azt szeretnéd, hogyha én is mennék veletek játszani? -a kicsi elmosolyodott és ismét bólintott. -Hát akkor ez eldőlt! -állt fel büszkén, majd rám nézett. Dühösen pillantottam vissza rá. Tudtam, hogy ki fogja használni a helyzetet. -Merre van a trónja kisasszony? -hajolt meg kedvesen.

-Kövessetek! -emelte fel az állát Cassie és elénk sétált, majd a lifthez. Mi csak csendben követtük őt és felmentünk vele a szobájába. A lány leült a kinevezett trónra és velünk szembe fordult. Én újra pukedliztem egyet előtte, ahogyan Steve is meghajolt, majd illedelmesen álltunk vele szemben. Ekkor Cassie felállt a helyéről és az ajtó felé ment. Zavarodottan néztem utána, hogy most hova megy már megint. -Elhozom az én ideiglenes hercegem. -húzta ki magát. -Addig ti itt maradtok. De ne arra jöjjünk vissza, hogy kufircoltok! -vett fel egy apró sunyi mosoly, majd kiment a szobából. Én csak lefagyva néztem utána, hogy mennyi mindent tud ez a kislány és milyen ravasz is tud lenni.