Sikertelen terv [Amerika Kapitány ff.] S.R.

9. Anya

A Banner-nek hívott személy jó sokáig vizsgálgatott. Háromszor is átment minden egyes sérülésemen és már kezdett egy kicsit elfogyni a türelmem.

-Doki! Elmondaná végre, hogy van-e baj? -förmedtem rá, miközben ő a gépeket figyelte.

-Ne legyél már ennyire türelmetlen. -rivallt rám a Kapitány.

-Bocs, de igenis az vagyok és mostmár szeretnék elhúzni innen!

-Banner! -szólította a férfit. Az említett személy csak sóhajtott egyet, levette a szemüvegét és felénk fordult.

-Az a helyzet, hogy jó kis sérülést okozott a barátod a lánynak. -beszélt Steve felé, majd felém fordult. -Észleltem belső zúzódásokat is, de az a lényeg, hogy sokat kell jegelni.

-És én honnan szerzek jeget? Ha? Egy fogoly vagyok.

-Elég már! -förmedt rám a Kapitány. -Majd én intézem. -beszélt nyugodtan a dokihoz.

-Najó. Nekem ehhez se kedvem se időm. -ugrottam le az asztalról. -Hazamehetnék végre?

-Még nem végeztem, kisasszony. -mondta a doki. Ránéztem és folytatta. -A lábán lévő seb eléggé el van fertőződve. Ápolta az utóbbi napokban?

-Nem volt rá időm. -erre a kijelentésre elhúzta a száját.

-Mostmár igenis kéne, mert ha nem teszi rövides időn belül elveszti a lábát. Aki elvégezte a varrást, ügyes munkát végzett, de az utómunkákat is be kell fejezni.

-Jó. És ezt milyen módon tudom megtenni?

-Nem erőlteti meg a lábát és naponta átkeni fertőtlenítő szerrel. Na és szabad megtudnom, hogy miből keletkezett ez a sérülés?

-Erre nincs időnk! -szállt be a Kapitány is.

-Én szívesen elmondom. Őnagysága -mutattam Steve felé- Mikor legelőször itt voltam, nekem vágta a pajzsát és az tette ezt.

-A Kapitány? -nézett kerek szemekkel rám is és Steve-re is.

-Bizonyám! -mondtam dicsekedve. Megláttam a szemében a fájdalmas csillogást, de nem igazán érdekelt. Haragudtam rá több szempontból is. Az én kedvem is gyorsan elillant.

-Igen, én voltam, de meg is bántam. Nem léphetnénk ezen túl? -beszélt idegesen Steve.

-Na akkor a lényeg, hogy nyakadat jegelni kell, a lábadat pedig fertőtleníteni. Igazából ennyi. A többi sebed szépen begyógyult.

-Köszönjünk Bruce! -vágta rá Steve és megragadta a karom, majd kihúzott a szobából. -Elmondanád, hogy mégis mi a fene bajod van?

-Nekem? Sokminden! -nevettem az arcába.

-Mit akarsz?

-Hazamenni. Már ha ez a szó létezik számomra.

-Hát ilyen nem lesz. Most pedig lemész a cellákhoz. -fogta meg a csuklóm és rángatott maga után.

-Azt mondtad, hogy többé nem mehetek az alagsor közelébe.

-Nem baj. Lemész, de másik cellát kapsz.

-Állj már meg! -vettem hangosabbra a hangom és megálltam, hátha lassítani tudom. Csak ment előre, mint az őrült.

-Mivan?! -fordult meg tisztán látható haraggal a szemeiben.

-Mit művelsz? Mi bajod van?

-Neked mi bajod van? Te vagy a bűnöző, nem én! Neked van helyed a cellákban, nem nekem, úgyhogy indulás vagy megbilincselve viszlek le. -csak némán néztem a szemeibe, majd újra megragadott és ráncigálni kezdett.