Sikertelen terv [Amerika Kapitány ff.] S.R.

66. A lezárás

-Készen állsz? -kérdezte Steve, ahogy közre fogta a karjaimat és mélyen a szemeimbe nézett.

-Még szép! -vetettem egy elég furcsa mosolyt, majd az asztalon lévő sisakjára pillantottam, amit az előbb tett le.

-Mi aggaszt? -lágyult el a tekintete.

-Az, hogy ezzel a libával kell szembenézzek. -és terhes vagyok. Fűztem hozzá magamban.

Megfogadtam magamnak, hogy csak ezután az akció után avatom be Steve-et abba, hogy állapotos vagyok. Ez tűnt a legjobb megoldásnak, mert a végén még lehet, hogy nem engedett volna el ide.

-Nem lesz semmi baj. Én is itt leszek és ugrok, ha valami történne. -rakta kezét az arcomra, majd végigsimított rajta.

-Semmi okom nem lenne aggódni, mégis aggódom. -hunytam le a szemeimet.

-Bemenjek veled?

-Meg se próbáld, Steve! Nyugodtan maradjatok kint mindannyian, majd én elintézem, amit kell. -emeltem kékjeibe a sajátjaim.

-Csak egy szavadba kerül és bemegyek veled. Ugye tudod?

-Persze... Tudom, hogy te is nyugodtabb lennél úgy, de elintézzük, ahogy kell. Hidd el, ha meglátom azonnal fel fog bennem lángolni a tűz.

-Azt hittem, hogyha engem látsz meg, akkor lángolsz. -húzta félvigyorra ajkait.

-De a tiéd más! -ütöttem gyengéden a mellkasára. -Az ő fellobbanó tüze a gyilkosság a tiéd pedig a szerelem. Nem ugyanaz a kettő. -mosolyodtam el én is.

-Azért, ha nincs szükség rá, akkor ne öld meg.

-Hát majd meglátjuk, hogy alakul. -vezettem tekintetem máshová.

-Nem minden esetben kell gyilkolni. Anélkül is lehetsz hős.

-Valóban, Rogers Kapitány? -jelent meg egy félvigyor az ajkaimon.

-Valóban. -hajolt közelebb lassan, ahogy ajkaimra nyomott egy gyendég csókot. Egyből elpárolgott az az apró jókedvem is, amit ő okozott. Elhúzódott tőlem és homlokát az enyémhez érintette.

-Kérlek mégegyszer... -kaptam óvatosan újra ajkaiért, ahogy egyre többet akartam.

-Ugye ez most nem búcsúcsók? -vált el. Egy ideig csak hallgattam, majd lehajtottam a fejem és utána válaszoltam.

-Nem tudom... -halkultam el. -Lehet, hogy nem én fogok kijönni belőle jól.

-Ne is gondolj ilyesmire. -emelte fel a fejem az államnál fogva. -Eszedbe se jusson ilyen.

-Mennyi időnk van még a kezdésig? -néztem a karomon lévő órámra. -Még egy 15 perc. -néztem szemeibe. -Őrült ötlet, de nem gondolod, hogy... -kezdtem, de újabb csókba invitáltam.

-Most komolyan, Nessa? -húzódott egy gyengéd mosoly arcára. -De akkor ne zavarjuk a többieket. -fogta meg a kezem és a jet-nek a mosdó része felé kezdett húzni.

-Azt hittem nem fogod érteni a célzásom. -kuncogtam mögötte.

Kinyitotta az ajtót, majd maga után behúzott rajta és be is csukta azt.

-Már hogy ne érteném? -csillant fel a szeme gonoszan.

-De hogy a fenébe szedjem lel rólad ezt a göncöt? -utaltam az Amerika Kapitányos kosztümjére.

-Nekem elég kicsatolnom az övem. -nevetgélt halkan.

-De ez nem ér! Nekem le kell vetnem az egész ruhámat, neked meg elég a nadrágod? Hát milyen deal ez? Te láthatod a felsőtestem, de én a tiédet nem? -ráncoltam össze a szemöldökeimet.