Sikertelen terv [Amerika Kapitány ff.] S.R.

49. Barnes

Miután végiglelkiztük az egész délutánt Barton-nal, első utam a konyhába vezetett, mert nagyon éhes voltam. Szerencsémre senki nem volt, így a legfontosabb dolgom az volt, hogy megigyak vagy egy liter vizet.

Miután ezt sikeresen véghez vittem, a hűtőben kutattam valami ehető után. Végül a hideg kaja mellett maradtam. Erőm továbbra sem volt gondolkozni, így kikapcsoltam és csak az ennivalóra koncentráltam. Társaságom nem igen akadt, így nyugiban eltudtam fogyasztani. Mindezek után felsétáltam a szobámba és vettem egy frissítő zuhanyt. Jó volt érezni, ahogy a meleg víz eltelíti a testem különböző pontjait. Talán legbelül ezzel próbáltam helyettesíteni Rogers testmelegét, amire annyira vágytam. Be kellett vallanom magamnak, hogy sajnos tényleg beleszerettem, de az is várható volt, hogy ez nem fog működni.

Ezek után megtörölköztem, elvégeztem a még megmaradt fürdőszobai teendőimet, majd kiléptem a sötét szobába. Felkaptam a Rogers-től kölcsönkért pólómat, bármennyire is szégyelltem, de érezni akartam azt a bódító illatát. Egy lámpát sem oltottam fel, csak befeküdtem az ágyba, magamra húztam a takarómat és megpróbáltam elaludni.

-Hey! -suttogott mellettem valaki halkan, mire nekem egyből kipattantak a szemeim és azt sem tudtam mit csináljak. Ki ez, mit keres itt és mit akar? Feloltottam a lámpát és ahogy megfordultam, egyből ki is keltem az ágyból. -Én vagyok az nyugi! -emelte fel a kezeit a férfi. Pislogni kezdtem, hogy tényleg jól látok-e vagy csak képzelődök.

-Daniel? -ráncoltam össze a szemöldökeimet. -Mégis mit keresel itt? -suttogtam hangosan, ezzel kiabálást imitálva. Vissza leültem az ágyra vele szembe. Teljesen levert volt. Rövid barna haja össze-vissza, csomókban állt, arcán több sebhely és még monokli is helyett kapott. A jobb szemöldöke is fel volt szakadva és abból is szivárgott enyhén a vér. Ruhája szintén véres és szakadozott, kezeit pedig mi más...mint vér borította és rengeteg lila folt. Zöld szemeiből eltűnt a szokásos csillogás és egy borzasztóan fáradt szempár nézett vissza rám. -Mégis mi a fene történt veled, Daniel?

-Elkaptak. -rántott vállat flegmán.

-Ezt ne vedd csak úgy fél vállról! Azonnal el kell látni a sebeidet! -keltem fel és mentem a fürdőbe a kis dobozért, amiben az elsősegélyes cuccokat tároltam. -Vedd le a ruháid.

-Parancsolsz? -húzta fel az egyik szemöldökét.

-Le kell fürdened. Aztán ellátom a sebeidet. Kapsz ruhát is, mert ezt... -fogtam meg egy lógó cafatot- ...nem hiszem, hogy többször fel tudod venni. Na sipirc! -küldtem be a fürdőbe. Először furcsán nézett rám, majd tette amit kértem és bement.

Én egyből odamentem az ajtómhoz és bezártam, hogy senki se jöhessen be, mert nem hiszem, hogy nagyon örülnének egy ilyen alaknak, mint Daniel. A szekrényemhez mentem, hogy keressek valami nagyobb pólót, amit odaadhatok neki, viszont a saját ruháim közül nem nagyon találtam olyat. Egy póló volt, ami az ő métere lett volna, de az Steve-é. Végül nagyot sóhajtva kikaptam a polcról és az ágyra dobtam, hogy azt adom oda majd neki. Nem tudtam, hogy szólni kéne-e valakinek, hogy van itt valaki, de arra a döntésre jutottam, hogy nem tájékoztatok senkit. Az ágyon ülve vártam, hogy mikor végez, mikor halk kopogást hallottam. Mégis ki lehet az, aki ilyenkor akarna ide jönni? Nem válaszoltam, hátha elmegy az illető, de megint kopogott egyet.

-Ébren vagy? -hallottam meg Steve hangját, mire a szívem nagyot dobbant, de nem engedhettem a kísértésnek. Mit keres itt ilyenkor? Mit akar még tőlem, miután majdnem hozzá vágtam egy üveget? Odasiettem az ajtóhoz nagyon közel és én is suttogni kezdtem.

-Mit keresel itt Rogers? -de az ajtót nem nyitottam ki.

-Csak el akartam köszönni. Kinyitod? -zavaromban összeráncoltam a szemöldökeimet.