Sikertelen terv [Amerika Kapitány ff.] S.R.

59. "Szeretlek"

-Miben lehetek szolgálatukra? -kezdte a hivatalos dumájával Nick.

-Nekem kell a segítség. -szóltam közbe azonnal. Fury végigpillantott mindkettőnkön, majd rajtam állt meg a tekintete. -Steve... -kezdtem halkan, arra célozva, hogy hagyja el a szobát.

-Muszáj? -kérdezte nyögvenyelősen, miközben lassan rám tekintett.

-Kérlek. -vetettem be a kedves énemet. -Ha ezt sikerül leegyeztetnem, akkor ígérem téged is beavatlak. -szó szerint látni lehetett rajta, hogy az agyában vagy ezer dolog merül fel. Végül választ adott.

-Rendben. -mondta, majd felállt, azonban mielőtt kimehetett volna, egy lágy csókot leheltem ajkaira.

-Aranyosak, bár nem illenek össze. -szólt Fury, miután Steve kiment a helyiségből.

-Nem a véleményére voltam kíváncsi. A segítségéért jöttem. -kezdtem bele miközben hátradőltem a székében.

•••

-Na mi volt? -szólított kapásból Steve, mikor kiléptem az ajtón.

-Segíteni fog. -sétáltam el mellette, ahogy kikerültem és egyből az épület kapujai felé kezdtem szedni a lábaimat.

-Hey! -kiabált és sietett utánam Steve. Már régen messze hagytam, mikor kiléptem az épületből és a kocsi felé vettem az irányt. A SHIELD előtere tele volt az ügynökökkel. -Nessa! -hallottam meg újra a hangját, de tudtam, hogy nem fogok megállni a kocsiig.

Mikor odaértem, nagy lendülettel fordultam meg és néztem az utánam loholó Steve-re.

-Kinyitod? -kiabáltam oda neki. Nem válaszolt csak azután, miután beért engem.

-Akkor elmondod, hogy mi ez az egész?

-Steve...nyisd ki kérlek. -utaltam az autóra.

-Nem. Addig nem, ameddig nem válaszolsz. Azt mondtad, ha kijössz, akkor beavatsz. -állt meg közvetlen előttem.

-Be is foglak... -hallgattam el, majd csak utána folytattam. - ...idővel. -haraptam az alsó ajkamba, miközben erősen kerültem a tekintetét. Mégegy lépéssel közelebb állt hozzám és mellkasa már szinte súrolta az én testem.

-Nem. Most mondod el. -jelentette ki, ellentmondást nem tűrően.

-Steve... -ejtettem ki a nevét, de sajnos ez most nem jött be.

-Ezt nem játszod el többször. Az őszinteségről beszéltünk és te ehhez képest semmibe sem avatsz bele. Megígérted, hogy elmondod erre megint csak titkolózol. Ez mire jó nekem? -tárta szét a kezeit.

-Ne generálj egy újabb vitát. -suttogtam.

-Én? -csattant fel- Minden probléma abból származik, hogy te hazudozol!

-Kérlek Steve, nyugodj meg! -tettem kezem a mellkasára, hogy hátrébb toljam, azonban ő egy tapottat sem mozdult.

-Hogyan lehetnék nyugodt? -dörmögte halkan, de annál inkább dühösen. -Képzeld el magadban a helyzetet, ha ugyanezt tenném veled. -éreztem, hogy néz rám egy ideig, majd ellökte magát tőlem és megkerülte a kocsit. Miután kattant egyet, megfordultam és én is beszálltam.

Az útnak egy része ismét csendben telt. Néma csendben. Nem szólt még a rádió sem. Végig néztem a mellettünk elsuhanó tájat és az út közben néha megpillantott baleseteket. Végül úgy döntöttem, hogy beosztom, de nem az eredeti tervbe.

-Időpont és helyszín. -mondtam, miközben magam elé bámultam. Ezek után lassan arcára néztem, ami a nyugtalanságról árulkodott. Megígértem Fury-nak, hogy senkit nem avatok be, de igaza van Steve-nek. Nem hazudhatok neki folyton. -Ez volt a cetlin. -folytattam, de nem nézett rám, aminek örültem. Ha közben nézne is, akkor nem tudnám neki elmondani. -Fogalmam sincs, hogy mit akar tőlem, de biztosan nem üres kézzel jön. Lesz segítsége is. Ezért akartam én is segítséget kérni Fury-tól, amit biztosítani fog nekem. -fejeztem be és néztem az arcát egy ideig, majd újra az utat kezdtem figyelni.