Sikertelen terv [Amerika Kapitány ff.] S.R.

61. A szülinap

-Nessa! 1 óra van. Hagytam tovább aludni viszont, ha el akar készülni, akkor fel kell kelnie. -ébredtem Jarvis hangjára.

-Hálásan köszönöm, hogy szóltál. -dünnyögtem a párnába és megpróbáltam még néhány percet lopni a pihenésből. 

Nemsokkal később a hátamra fordultam és nehézkesen kinyitottam szemeimet. Megpróbáltam magamba egy kis életet lehelni és lelkiekben felkészülni az estére. Semmi kedvem nem volt ilyen órás készülődésekhez, de most az egyszer kénytelen leszek.

Régen sosem voltak megtartva a születésnapjaim és ezért is fura most ez az alkalom. Édeasányam nagy ívben letojta, hogy milyen gyerekkorom van és ez teljes mértékben látszik is. Reggelente boldogan keltem fel és indultam iskolába azzal a tudattal, hogy mire hazaérek, anyukám vacsorával, ajándékkal és egy hatalmas öleléssel köszönt. Ez viszont sosem történt meg és minden egyes alkalommal csalódott voltam emiatt, miközben tudtam, hogy a nő sosem fog megváltozni. Gyermekéveim elteltével egyre többet kezdett inni és hiába próbáltam vele beszélgetni, mindig lerázott, így egy idő után feladtam.

Nagynehezen felültem az ágyban, majd nagyot sóhajtva hátra döntöttem a fejem. Erőt véve magamon, az első dolog listámon, az a fürdés volt egy kis hajmosással. Az legalább energiát is fog adni.

Ledobtam magamról a takarót, majd a fürdőbe vettem az irányt. Bezártam az ajtót és elmélyülve a saját gondolataimban, elvégeztem a fürdőszobai teendőimet.

Bő egy óra hossza után, úgy gondoltam még nem öltöm magamra az esti ruhám, mert csak felesleges izzadnék bele vagy, ha előfurdol, feleslegesen kenem össze bármivel is. Felkaptam Steve pólóját és egy laza nadrágot, majd megszárítottam a hajamat. Nem akartam túlságosan kicsípni magam, de már elkezdtem azon gondolkozni, hogy milyen hajforma állna jól nekem.

Leültem a smink tükör elé és csak ekkor jutott eszembe, hogy semmi olyan anyagom nincs, amit az arcomra kenhetnék. Jarvis-al áthívattam Wanda-t, aki boldogan toppant be az ajtómon.

-Hát te meg hogy nézel ki? -mért végig szúrósan.

-Egyszerűbb egyenlőre ez a megoldás. Nem akarom összekenni semmivel.

-Igazad van. -gondolkodott el, majd nem sokkal később már rám is parancsolt, hogy foglaljak helyet.

Wanda utasításainak eleget téve, megpróbáltam mozdulatlan lenni, bár ez sokszor eléggé kivitelezhetetlen volt, mert kényelmetlen pozícióban ültem. Közben mikor nem magyarázta, hogy mit-hogyan csinál, akkor éppen a Vision-el való élményeiről számolt be. Olyan sok jó dolgot mondott és látszott rajta, hogy boldognak érzi magát, amivel rám is hatással volt, mert örültem, hogy végre neki is bejöttek a dolgok.

Miután a lány végzett a sminkemmel, amit én mondtam neki, hogy milyen legyen, megcsodáltam magam a tükörben és ismételten megdícsértem csodálatos munkáját. Wanda izgatott fogott körbe, én viszont kitessékeltem a szobából, hogy megcsinálhassam a maradék teendőimet. A sminkkel nagyon elment a idő; úgy megint egy bő egy óra.

Újfent belenéztem a tükörbe, hogy kitaláljam, milyen hajat csináljak magamnak.

Végül egy igaán egyszerűnél maradtam. Elől két apró tincset becsavartam és hátul összefogtam, olyan glória szerűen. Tökéletesen illet az arcomhoz, bár sosem képzeltem, hogy ilyen kence-ficéket fogok viselni bármikor is.

Kinyitottam a szekrényemet és kihalásztam belőle kettő zacskót. Az egyik, amelyikben a ruhám volt, a másik amiben meg az ékszerek. Elsősorban a fülembe raktam egy apró szépséget, amit a hajam úgyis eltakar majd, utána pedig a nyakamba is csatoltam egy kicsi díszes láncot. Egy apró bagolyt ábrázolt. Ezek után magamra vettem a fekete ruhát, de nem tudtam behúzni a hátulját. Mivel nem akartam, hogy bárki is meglássa idő előtt -és ilyen téren nagyon akaratos vagyok- így Stark-ot hívtam fel a szobámba.