Sikertelen terv [Amerika Kapitány ff.] S.R.

25. Unokahúg

Amint felértünk, Tony azonnal elragadta a karomat és behúzott a többiekhez táncolni, majd arrébb is slisszolt. Nem zavart, hogy éppen vizes és koszos vagyok. Wanda megragadta a két kezem és egymással szemben kezdtünk valami bugyuta barátnős táncot járni. Újra nevetnem kellett. Ekkor a zene átkapcsolt valami lassúbra és Stark odabicegett mellém.

-Felkérhetlek egy táncra? -kérdi, ahogy felém nyújtja a kezét.

-Persze. -mosolyodtam el szórakozottan. Egyik kezével fogta az enyémet, a másikat pedig a derekamon pihentette. Lassan jártunk a dallamra. Nem hittem volna, hogy a híres Vasember ilyen jól is járja. Ezt meg kell említenem neki. Forgatott rajtam egyet, majd újra közel kerültem hozzá. Itt az alkalom. -Tony Stark és a tánc? Hol tanultad? -beszéltem hangosabban, mert attól, hogy más zenei műfaj még nem vette lejjebb a hangerőt.

-A véremben van. Nincs szükségem tanulásra. -vigyorgott rám. Hátra pillantottam Steve-re, aki a kanapén ücsörgött és éppen próbálta lerázni Natasha-t, aki fel akarta rángatni. Megmosolyogtam őket. Nem kell beszélnem vele. Hibát követtünk el. Attól, mert sosem feküdtek le, voltak együtt és ez nyílvánvalóan látszik a nőn is, hogy még mindig szereti. Ő jó lesz neki. Minden bizonnyal engem vár, hogy mikor szabadulok innen, de megpróbálom minél jobban elhúzni. -Miért vagy csurom vizes pöttömke? -zökkent ki Stark a gondolataimból.

-Pöttömke? -nézek rá felhúzott szemöldökökkel.

-Mert olyan pöttöm vagy.

-Kint voltam a parkban és esik az eső.

-Ha nem is mondod, akkor észre sem veszem. -próbált humorizálni. -Ugyan, mit tett veled az nagypapi? -kérdi tőlem, nagyot sóhajtva.

-Honnan veszed, hogy tett valamit?

-Onnan, hogy nem vagyok vak, angyalkám. Ennyit nem ittam még ma. Ő is csurom víz és te meg el vagy szontyolodva. Jut eszembe! -kiált fel, majd ott is hagy a nappali közepén a többiek közt egyedül. -Szállj csak le a drága ülőgarnitúrámról! -noszogatta Steve-et. -Még a végén túlságosan össze vizezed és nem akarok újat venni. -lökdöste a vállánál, amivel engem is megnevettetett. A kék szemű rám nézett, hátha reagálok valamit, de inkább gyorsan hátat fordítottam neki zavaromban. A padlót kezdtem kémlelni, mikor valaki óvatosan megfogta a karom. Sejtettem ki az.

-Steve, kérlek...-kezdtem bele, de amint megfordultam Wanda állt velem szemben. Amcsi Kapcsit nem láttam sehol, ami egy kicsit szomorúvá tett, de egy kicsit meg is könnyebbültem. -Wanda! -a lány csak szoros ölelésbe fogott és sikított egy hatalmasat. Mindenki ránk nézett, hogy mégis mi a fene történt. -Nyugi! Semmi baj, csak nagyon megörült nekem. -mentettem a helyzetet. A többiek kíváncsian néztek rám, majd folytatták ahol abbahagyták. Azonnal megfogtam a lány karját és egy fokkal csendesebb helyre húztam. -Wanda! Mit művelsz?!

-Én annyira, de annyira örülök nektek! -visongott tovább.

-Shh! -csitítottam- Még a végén azt hiszik, hogy én kínozlak.

-Miért nem táncoltatok? -tér azonnal a lényegre, figyelmen kívűl hagyva az én szövegemet.

-Azért, mert nem jöttünk össze. Ez nem így megy egyről a kettőre. Úgy volt, hogy megbeszéljük, de Tony elrángatott, ő eltűnt és inkább meg sem történtté akarom tenni azt a csókot. Jobb lesz neki azzal a szöszivel.

-Ez nem csak egy sima csók volt Nessa! A fejetekben láttam mennyi ideig tartott. Azt pedig kétlem, hogy meg nem történtté akarod tenni! -néz rám szúrósan.

-Jó! Lehet örültem neki, de akkor sem kellett volna. Mondom a szöszke...

-Sharon? -szakít félbe. -Úgy érted az a Sharon, aki Peggy-nek a unokahúga?