Sikertelen terv [Amerika Kapitány ff.] S.R.

55. "Scott ki fog nyírni"

-Cassie! -szólítottam a kislányt, hogy minél hamarabb nekikezdhessünk a napnak.

-A konyhában vagyunk! -jött a hang, mire odaindultam. Az asztalnál ott ült Cassie, Steve, Natasha és Peter.

-Sziasztok! -köszöntöttem a többieket is. -Nem gondoltam, hogy ilyen hamar leérsz. -néztem Rogers szemeibe, majd a kávéfőzőhöz álltam, azonban csak pillanatok teltek el és már mellettem termett.

-Még mindig nincs kávé. -jelenti ki és máris megkezdi a szokásos rutinját. A teám elkészítését.

-Mikor fogsz erről leszokni? Mostmár titokban kell majd innom?

-Csak azt próbáld meg. -csípett az oldalamba gyengén, mire én felsikoltottam egy kisebbet és ahogy a többiekre néztem, mindannyian minket lestek. Natasha különösen szemmel tartott. Mikor visszafordultam Steve felé, éppen a teámat nyújtotta át nekem.

-Hogy csinálod meg mindig ilyen gyorsan? -kérdeztem és összeráncoltam a szemöldökeimet, miközben elvettem a kezéből a bögrét.

-Titok. -rántott vállat, majd vissza leült az asztalhoz a többiekhez. Ezzel egyidőben Natasha felállt és felém indult. Hogy én mennyire gondoltam, hogy ez lesz! Mikor odaért elém csak suttogni kezdett.

-Megint együtt vagytok? -kérdésére csak bólintottam egyet, mire arcán leolvashatatlan érzelmek tükröződtek. -Mikor és hogy?

-Tegnap. -válaszoltam egyszerűen. Egy ideig ismeretlenül bámult engem, majd vissza sétált ő is az asztalhoz, de megállt Steve mellett.

-Ha megbántjátok egymást... -nézett előbb rá, majd rám- ...egyikőtök se jöjjön hozzám sírni. -tisztázta le, mire szerintem nekünk eléggé elképedt arcunk lehetett. -De egyébként ezen kívűl gratulálok. Újra. -forgatta meg a szemeit és leült enni. Steve hátranézett és találkozott a pillantásunk, de én csak elmosolyodtam.

-Miről beszélt Natasha néni? -kérdezte Cassie.

-Emlékszel, amikor utoljára itt voltál? -kérdezte tőle Steve, mire ő bólintott. -Na és akkor hercegnőset játszottunk és én voltam Nessa néni szőke hercege. -a kislány rám pillantott, majd vissza Steve-re és megint bólintott. -Az a szerelem valóra vált. Egy párt alkotunk. -fogalmazásán majdnem elnevettem magam.

-Komolyan? -képedt el, de annyira nem volt meglepődve. Most Steve bólintott. -Kérem a pénzem Peter. -tartotta ki a kis markát és a fiú felé fordult.

-Mi folyik itt? -lépkedtem közelebb.

-Fogadtunk. -válaszolta Cassie, mire Natasha hangosan felkacagott.

-Mégis mire? -kérdezte Steve.

-Nekem van egy sejtésem. -kuncogott tovább Nat.

-Rátok. Hogy összejöttök-e.

-Ránk? -döbbentünk le egyszerre Steve-el.

-Peter! -döntötte hátra a fejét kislány és még mindig nyújtotta a tenyerét a srác felé. Mintha mi le sem döbbentünk volna, kizárta az egészet vagy csak szimplán nem reagálja túl.

-Jólvan. -válaszolta durcásan póki, majd a zsebében kezdett kotorászni és a kislány kezébe nyomta az összeget. -De legközelebb én fogok nyerni.

-Helyes. -számolta át a pénzt. Még mindig döbbenten bámultam cselekedetét. Miután végzett, zsebre rakta a szerzett jutalmat és felénk fordult, mintha mi sem történt volna. -Szóval mit csinálunk ma? -Steve elsőnek felocsúdva válaszolt.

-Miután megreggeliztél elmegyünk fagyizni, aztán arra gondoltam, hogy.... szereted a lovakat? -kérdezte a kicsitől.

-Mindigis szerettem volna ülni egy lovon! -csillant fel Cassie szeme.