Sikertelen terv [Amerika Kapitány ff.] S.R.

60. Délelőtt

A mai napon lesz a születésnapom.

Annyira borzongok az egésztől, hogy az hihetetlen. Semmi kedvem mindenkinek jópofizni és jól érezni magam úgy, hogy tudom semmi értelme. Ezer egy születésnapja van még az embernek és szerintem teljesen felesleges minden évben nagy herce-hurcát keríteni neki.

A tegnapi napon Natasha-val megejtettünk egy edzést, ahol döntetlenben maradtunk. Aznap is tanított néhány új technikát, amit bártan tudok majd használni, ha úgy adódik.

-Jó reggelt! -jött be az ajtón Steve.

-Hmm... -hümmögtem és hátat fordítottam neki az ágyban, arcomat a párnákba és a takaróba temetve.

-Hoztam reggelit. -hallottam az enyhe koppanást, ahogy lehelyezte a tálcát a szekrényre, majd éreztem, ahogy besüpped az ágy.

-Te csináltad?

-Fogjuk rá. Volt egy ki segítségem.

-Ühüm...

-Egyél. -húzta lejjebb rólam a takarót.

-Nem vagyok éhes. -húztam vissza magamra az anyagot. -Nem is akarom egyáltalán a mai napot. Nem lehetne, hogy inkább le se menjek ma? -nyafogtam.

-Nincs olyan, hogy nem. -rántotta le rólam a takarót félig, majd kezével végigsimított az arcomon.

-Szeretem, amikor hozzámérsz. -mosolyodtam el csukott szemmel.

-Igen? -simított végig a nyakamon és a vállamon keresztül, egészen a hasamig. Testem egyből reagált és kisebb rázkódással díjazta érintését.

-Igen. -nyitottam ki a szemeimet. Közelebb hajolt és egy kellemes reggeli csókban részesített. -Te már kávéztál? -ráncoltam össze a szemöldököm.

-Kellett az energia, hogy ilyen hét fogásos reggelit rittyentsek neked.

-Finom édes. -gondolkodtam el- Kérek még. -vezettem kezem a tarkójára és magamhoz rántottam egy újabb csókra.

-Neked is hoztam. -vált el tőlem.

-Igen? -csillantak fel azonnal a szemeim.

-Ha hajlandó lennél enni, akkor magadtól is rájöttél volna. -mosolygott rám.

-Kérhetek valamit?

-Bármit.

-Megtennéd, hogy ma nem viselkedsz velem kiváltságosan? Azt szeretném, hogy olyan legyél, mint általában. Nem akarom, hogy miattam ugrálj meg lesd minden kívánságom, mikor te is tudod, hogy erre nincs szükségem.

-De hát ez egy különleges nap.

-Mitől lenne különleges? A 19.-ik születésnapomra is meg a 20.-ra is ezt fogod mondani?

-Örülj neki, hogy évente egyszer van egy ilyen alkalom. -puszilta meg a homlokomat. -Most pedig egyél, aztán edzünk egy kicsit, ha neked is jó.

-Okés. -pillantottam a tálcára. -Hűha! Imádkozz, hogy finom legyen! -vettem az ölembe.

-Bízom benne, hogy nem lett olyan rossz. -mosolygott szelíden, majd felállt és az ajtó felé sétált. -Fél óra múlva lent találkozunk a teremben. -csukta be maga után az ajtót.

-Hát ez a nap is kezdetét veszi. -sóhajtottam egy nagyot.

•••

-Már vártalak! -vigyorgott rám Rogers, mikor belöktem az edzőterem ajtaját.

-Képzelem. -forgattam meg a szemeim és felé kezdtem sétálni.