Sikertelen terv [Amerika Kapitány ff.] S.R.

20. Barátok

Próbáltam használni az erőmet, de tényleg nem működött. Tehát mi Wanda-val tehetetlenek vagyunk.

-Bejön velünk? -teszi fel egyszerűen a kérdést Steve.

-Ezt komolyan megkérdezted? -néztem rá, de ismét csak egy mérges pillantást vetett rám.

-Egy oldalon álltok ti egyáltalán? -kérdi a férfi zavarodottan.

-Nem! Igen! -jött egyszerre a válasz tőlem és Steve-től.

-Most elmegyek a nővel és ti nem tesztek ellene semmit. -kezdett hátrálni az engem fogságban tartó férfi.

-Na azt már nem! -hőköltem meg és próbáltam kirúgni a lábát sikertelenül. -Ne hagyjátok, hogy elvigyen! -néztem könyörgően a barátaimra. Nem akartam megmondani nekik, hogy miért nem. Én tisztában voltam azzal, hogyha elvisz, akkor történni fog egy, s más, aminek nem lenne szabad. Értetlenül néztek mindannyian, de a szemem máris könnybelábadt, ahogy még mindig hátráltunk. -Kérlek! -suttogtam elhaló hangon.

Ekkor egy nyíl repült el mellettem, ami egyenesen a férfi testébe érkezett. Karjai leváltak rólam, ahogy inkább a nyíl kiszedésével foglalkozott. Azonnal elrohantam tőle és odamentem a többiekhez. Steve máris odasietett a férfihez és behúzott neki egy jobbost. Elesett, de tovább próbált védekezni. Kemény harcot kezdtek el vívni egymással. Mi nem szólhattunk közbe Wanda-val, hisz' csak rontanánk a helyzeten. De én önfejú voltam és elrohantam keresni valami tárgyat. Hihetetlen de találtam az egyik raktárban egy fém csövet és visszarohantam. Még mindig harcoltak, így azonnal átreptettem magam Wanda-val a férfi mögé és amilyen erősen csak tudtam, nekivágtam a csövet. Teste élettelenül csuklott össze köztem és Steve közt. A kék szemű érdekes pillantással nézett engem, majd átvette a harag. Nem értettem mi baja lehet, de most ez érdekelt a legkevésbé. Örültem, hogy élve megúsztam, megúsztuk. Láttam, ahogy Clint is felénk kezd sétálni.

-Megvan. Hozzátok a kocsit. -szólalt a fülesbe Steve egyhangúan, ahogy végig engem nézett. Eldobtam a kezemben lévő csövet és Wanda-hoz mentem. Épp akkor ért oda Clint is.

-Én nem hagyom, hogy elvigyen. -azzal máris kezei közé vont és ölelni kezdett.

-Köszönöm. -nyögtem ki, majd ki is bontakoztam az ölelésből. Megfordultam és Steve éppen a férfit próbálta felszedni a földről. Mind néztük, ahogy szerencsétlenkedik, de végül sikerült neki. A többiek megjelentek a hátsó ajtónál és elvették az ájult férfit.

-Mi van most veletek? -bök meg Wanda.

-Mi? -néztem rá.

-Ahogy táncoltatok. Az nem csak egy sima tánc volt. Látszott, hogy szikrázik köztetek a levegő.

-Wanda... -simítottam végig a nyakamon kínomban.

-Micsoda? Te és Steve? -néz rám Barton.

-Semmi. Steve és köztem nincs semmi, csak munkatársi viszony. Nem tudom miről beszél. -böktem Wanda felé és próbáltam kibeszélni magam a kínos helyzetből. Ekkor Clint elnevette magát. -Most mi az?

-Nem tudom tovább tartani magam. -nevet tovább, majd mikor lenyugodott megfogta a vállam. -Én is láttam, mi történt a parketten Nessa. -mosolyodott el szelíden. Csak rázni kezdtem a fejem, hogy ellenkezzek és elmondjam nincs semmi, de nem hagyott szóhoz jutni. -Látom hogy nézel rá. Ezen nincs mit magyarázni. Ennyi. Csak azt nem értem miért pont Wanda-nak mondtad el és nem nekem. -nagyot sóhajtva hajtottam le a fejem, ezzel belátva a veszteségem, hogy nem titkolhatom tovább Clint előtt sem.

-Azért, mert én sem vagyok benne biztos. Nem voltam még sohasem szerelmes és nem tudom, pontosan mit is kéne érezni. Az pedig tisztán látszik, hogy ő sem tekint rám máshogy. Ez csak egy ártatlan tánc volt.