Sikertelen terv [Amerika Kapitány ff.] S.R.

7. Szökési terv?

Elhúzta a próbafülke függönyét.

-Azt kétlem, hogy bárhova is elviszed a kiscsajt. -állt ott Stark páncélban.

-Tony meg kell értened.

-Neked kell megértened. Add ide szépen.

-Nem tehetem Stark. Most pedig engedj ki minket.

-Téged kiengedlek, de a lányt nem.

-Nem akarok erőszakhoz folyamodni.

-Én sem. Ezért kérem, hogy add ide a lányt.

-Te akartad. -azzal kigáncsolta Starkot és karjaiba vett. Elkezdett kifutni az üzletből, de a páncélos utánunk tüzelt ami eltalálta Steve-t és elesett. Keményen bevágtam a fejem, amiből csak pár másodpercig éreztem valamit, mert elsötétült minden.

Lassan nyitogatni kezdtem szemeim, amik súlyos erővel akartak visszacsukódni. Egy hirtelen mozdulattal felültem, de vissza is estem az ágyba, mert keményen megszédültem. Valaki megfogta a kezem.

-Ne csináld ezt mégegyszer.

-Meddig voltam kiütve?

-Csak pár óráig. Itt ellátták a sebedet. Nagyon erősen bevágtad a fejed. Sajnálom.

-Elegem van. Elegem van Steve! Én ezt nem akarom többet csinálni. Kérlek adjatok be nekem valami altatót. -csuktam vissza szemeim.

-Ne mondj ilyet. Szükségünk van rád. És Barton-nak is.

-Ez hülyeség! Elkaptatok. Csakis információk miatt kellek nektek. Azt meg kétlem, hogy utána vissza szolgáltatnátok engem Barton-nak.

-De én elintézem.

-Steve! Nem! Elég volt ebből a játszmából. Megismertem a múltamat. Nekem ennyi elég. Ha nem segítetek meghalni akkor majd megoldom magam. -keltem volna fel az ágyból, de kezei megakadályoztak.

-Ne akard, hogy nulla-huszonnégyben itt legyen valaki. -fenyegetett.

-Hidd el megtalálom a módját.

-Hagyd ezt abba! Nem fogsz meghalni! -vette feljebb a hangját, amitől egy pöppet megijedtem. Kénytelen voltam visszább venni az arcomból. Majd, ha kimegy megoldom. Inkább újra lehunytam a szemem.

Hosszas ideig vártam, amígnem Steve kiment a szobából. Vártam még egy kicsit, hogy elég messzire menjen, akárhova is ment. Én is elindultam kifelé. Kinyitottam az ajtót és lassú léptekkel elindultam az üres folyosón. Vagy öngyilkos leszek vagy megszökök az épületből. De még el kell köszönnöm Barton-tól. Nem hagyhatom, hogy ilyen hamar elveszítsen. Hisz' csak most kapott vissza, és fájna neki. Tehát akkor marad a szökés. Elindultam lefelé a lépcsőn és a nagykapu felé vettem az irányt. Lassan, de mégis szapora léptekkel. Még mindig a harcos ruhám volt rajtam. Legalább lecserélhettem volna. Tényleg. Hova lettek az új ruháim? Az ajtóban volt egy biztonsági őr. Ő egymaga nem fog tudni elkapni, de ha utánam riasztja az egész épületet az már nem lesz olyan egyszerű. Megindultam az őr felé. Leguggoltam, hogy ne vegyen észre és átsuhanhassak az épületek közt. Szememet megütötte a természetes fény, ami azt jelezte kint vagyok. Felálltam és futásnak iramodtam volna. Igen, volna. Ugyanis elkapott egy kéz és visszarántott. Szembe fordultam vele.

-Honnan?

-Tudtam, hogy nem fogsz magaddal végezni. Elakartál még köszönni Barton-tól, így gondoltam megvárlak itt.

-Pukkajd meg, Steve! -azzal beleütöttem mellkasába. -Elengedsz utamra vagy visszaerőszakolsz abba hülye szobába?

-Én nem erőszakolok rád semmit. Az lenne a helyes, ha ilyen fejjel visszamennénk, de menjünk el sétálni. Gyere. -indult el és húzott maga után.