Tüphón arca

• 32.Fejezet •

- Mi történik? - kérdeztem riadtan, néhány lépést eltávolodva a fától.
- Vissza! - utasított Tüphón keményen. - Ha nem teszed azt, amire kérlek, nem tudlak megvédeni, Sorana!
Rám szegeződő, ingerült pillantása torkomra forrasztotta a szót, rögvest visszahátráltam.

A feszültség, ami Tüphónon eluralkodott, beszédesebb volt mindennél. Minden idegszála, egész teste a fenyegetésre reagált, azonnal cselekvésre készen. Így hát szót fogadtam. A fához préselve magam, figyeltem a néma erdőt, amely most ismeretlen veszélynek adott menedéket.

Szemem végigfutott a láthatáron. A környező fák árnyai hirtelen fenyegetőnek tűntek, mintha figyelnének. Éreztem most már én is, hogy nem vagyunk egyedül.
Tüphón némán állt egy hosszú percig, annak a tisztásnak a közepén, melynek szélén én olyan nevetségesen csapdába estem az imént.

Engem biztonságosabb távolságba parancsolt magától, jó néhány lépés választott el a magas alaktól, de legalább szemmel tarthattam a férfit.

Láttam, hogy tekintete határozottan keres valakit, biztos volt benne, hogy az erdő veszélyt tartogat. Csak épp ez a fenyegetés túl ügyesen rejtőzködött. Pusztán annyi előnyünk volt, hogy tudatában voltunk helyzetünknek.

A levegőben ott vibrált a bizonyosság, valaki valahol arra vár, hogy támadásba lendüljön.
- Már hiába rejtőzöl, perzsa! - kiáltott bele a csendbe Tüphón, fárszi, perzsa nyelven. Tekintete rendületlenül figyelte a távolt. Én akkor egy szót sem értettem, csupán sejtéseim voltak szavainak értelmét illetően. A pontos párbeszédet Tüphón később mondta el nekem.
- A meglepetés ereje már nem nálad van. Akár meg is mutathatnád magad! Semmi kedvem a játszadozáshoz!

Aférfi hangja fenyegető volt. Még a fák közti árnyak is megremegtek szavai hallatán, hangja parancsoló erejétől. De embertől nem jött felelet. A nyomasztó csend meg sem rebbent.
-Ismétlem, ne játssz velem! - követelte újra Tüphón. - Csak a gyávák nem fedik fel magukat!

Semmi válasz. Idegörlő, makacs hallgatás. Szívem agresszíven verte mellkasom falát, azt hittem, menten képes kiugrani a helyéről. Tekintetem ide-oda járt Tüphón és a fák, bokrok között. De egy véletlen mozdulat sem árulta el az idegent. Csak az idegtépő tudat volt, hogy a közelből lesnek ránk.
- Szóval épp olyan gyáva vagy, mint minden orgyilkos... - vetette oda hanyag gúnnyal a maszkos a névtelen, alaktalan fenyegetésnek.

Olyan mély megvetés, egyszersmind kihívó él volt Tüphón kijelentésében, hogy az egy halottat is érzékenyen talált volna.
Volt egy érzésem, hogy szándékosan provokál. Ha ember les ránk, ha van benne egy csepp büszkeség is, ezt a sértést nem hagyhatja annyiban.
És Tüphón jól számított.

A semmiből hirtelen egy sötét alak termett elő. A szemem láttára vetette magát Tüphónra. Gyors volt. Gyorsabb, mint amilyet bárki mástól láttam eddigi életem során. Majdnem felkiáltottam az első rémülettől, de kezem számra tapasztottam, hogy némaságra kényszerítsem magam.

A támadó gyors volt ugyan, de nem eléggé. A maszkos férfi azonnal, szinte egy időben mozdult az orgyilkossal. Igaza volt. A meglepetés ereje már nem segítette az idegent. Bár csak egy kis előnyben volt, Tüphónnak ez elégnek bizonyult.

Néhány dühödt kardcsapás hasított a levegőbe. De a görbített penge célt tévesztett. A maszkos férfi higgadtan, pár lépésben kikerülte a neki szánt vágásokat. Nem volt szüksége fegyverre, hogy megvédje magát, az indulat, ami ellenfelét elvakította, szinte az első pillanatban eldöntötte az összecsapás végkifejletét.

Rettegéssel és ámulattal figyeltem a bámulatos pontosságú, döbbenetesen hatékony mozdulatokat, amelyeket Tüphón úgy tett meg, mintha már egy számtalanszor megismételt gyakorlatot végezne. Jól begyakorolt lépésekben kerülte a felé suhintó kardot, és kivárta azt az egy mozzanatot, ami megadta a lehetőséget a győzelemre. Egy pillanat leforgása volt csupán, a támadó nekilendült, egész testével, Tüphón pedig kitért az útjából. A felhergelt gyilkos olyan erővel indult neki, hogy nem állt volna meg a tisztás túlfeléig, ha az álarcos férfi nem tökéli el, hogy itt és most véget vet a harcnak. Tüphón karjával átfogta ellenfele nyakát, és a férfi felsőtestét hátra rántotta, vissza, ellentétes irányba azzal, amerre tartott, míg lábával meggátolta, hogy a férfi úgy léphessen, hogy egyensúlyt talál. Ezzel a fogással azonnal a földre vitte támadóját.