Tüphón arca

• 45.fejezet •

Álmatlan éjjeleken ezután sokszor felidéztem azt a pillanatot , ahogy utoljára láttam Yevát , Tüphón sátrában. Élénken éltek emlékeim között, könnyfátyol fedte , nagy, sötét szemeit ahogy a visszautasítástól összetörten elmenekült. Azt hittem, abban a szívben csak a keserűség mart bele, csak a bánat csillog tekintetében. De a gyűlölet is azon a napon eresztett gyökeret a lány lelkében mikor könnyek között lépett ki a sátorból.

Volt idő amikor szántam Yevát , együttéreztem vele . Különösképp mikor saját magamban is felfedeztem a lányéhoz nagyon hasonló érzelmeket Tüphón iránt. És mert nem fogta fel, nem értette meg , miért a látszólag rideg, szívtelen válasz amit felajánlkozására kapott.
De miután megtudtam, hogy ő az a személy aki Tüphón a elleni gyűlöletet táplálja a falulakók körében, már csak a gyereket láttam Yevában aki sértődöttségében kétes eszközökkel, az ártatlansága nyújtotta befolyással igyekszik bosszút állni.

Hiszen ki ne hinne neki ? Ki ne lobbanna gyilkos haragra ha egy fiatal lány pilláit rebegtetve azt állítja a maszkot viselő idegen férfi a sátrába csalta , tisztességtelenül visszaélt bizalmával és kezet emelt rá ?
A lánynak nem volt nehéz dolga. Egyszerű az amúgy is hírhedt idegent még sötétebbnek , még kártékonyabbnak feltüntetni. Túl sok fejtörést sem vehetett igénybe a terv kiötlése. Ez pedig ha lehet még megvetendőbbé tette a szememben.
Vagy talán Yeva tudatában sincs annak mekkora kárt okoz ? Lehet annyira ostoba és önző , hogy fel sem fogja mibe keveri Tüphónt ?
Nem tudhattam biztosan.
Ám Yeva többé nem tartozott azok közé akire mosolyogni tudtam volna, ha útjaink netán kereszteznék egymást.

Folyvást az járt az eszemben , hogy beszélnem kellene a lány fejével. Rá kellene ébresztenem, hogy hibát követett el és akkor talán közösen még helyre hozhatnánk. De ez a terv több szempontból sem látszott megvalósíthatónak. Yeva került engem. Ügyelt rá, hogy sehol ne férkőzhessek a közelébe, csak úgy ha azzal felhajtást csapok. Én pedig nem vágytam közönségre amikor arról próbálom meggyőzni a lányt, hogy a falu ellensége nem érdemli meg az aljas vádjait.
Utáltam a helyzetet, de tudtam , igy nem győzhetek. Azzal semmikép sem ha én is magam ellen hangolom az embereket.
És ott volt Tüphón utasítása, hogy maradjak ki az ügyeiből. Ezzel csak nekem akart jót, persze. De én gyávának és tehetetlennek éreztem magam.

Mégis igyekeztem a kérésnek eleget tenni és az éjjeli órákra félretenni a Yevával kapcsolatos gondolataimat.
Nem ment egyszerűen. Az aggodalom és a nyomasztó lékkör ami immár tudtam kinek a jóvoltából telepedett a környékre, engem is levertté és szétszortá tett.

Néha úgy jártam-keltem a házban mint egy alvajáró és még Tüphón mellett is úgy hallgattam, mintha egy másik világban kóborolnék lélekben.
Nem tellett sok időbe, hogy a férfinak szemet szúrjon gondterhelt némaságom és figyelmem elkalandozása. Illetve az, hogy egyes apró dolgok amelyek baljósan emlékeztettek a faluban kialakult helyzetre , szinte rögeszmésen vonzanak.
Mint például az a pisztoly ami mostanság Tüphón nyeregtáskájában lapult meg diszkréten.
Egyszerre vonzott és tartott félelemben a fegyver amely sokszor karnyújtásnyira került tőlem.
De koponyámban sokszor annyi zavaros gondolat kavargott, hogy sejtelmem sem volt arról , Tüphón mit tervez számomra.

***

Kezem már akkor reménytelenül remegett mikor Tüphón magabiztosan ráigazította gyakorlatlan ujjaimat a fa és fém pisztolymarkolatra.
Maga a fegyver is heves dobogásra késztette szívemet , a férfi közelsége pedig még alkalmasabb volt arra, hogy zavart okozzon bennem.
- Biztos vagy benne , hogy okos dolog pisztolyt adni egy nő kezébe ? - Kérdeztem és igyekeztem önbizalmam némi gúnnyal megtámogatni.
Tüphón teljes nyugalommal állt mögöttem az elhagyatott templom , kihalt , csendes udvarán, mint a saját árnyékom. Karja az én karommal párhuzamosan, kinyújtva , a pisztoly csövével végződve , egyenesen mutatott a kiszemelt cél irányába.
- Nem számít, hogy aki az ujját a ravaszon tartja, nadrágot vagy abroncsszoknyát visel. A fő hogy észnél legyen. - Felelt Tüphón hűvösen. Egyenletesen lélegzett, mellkasa irigylésre méltó nyugodt ütemben emelkedett, mig én csak felületesen és gyorsan szettem a levegőt.
- Fogtál már pisztolyt , Sorana. - Idézte emlékezetembe Tüphón második találkozásunkat, amikor egy a mostanihoz nagyon hasonló pisztolyt fogtam rá. Még mindig zavart éreztem , eltúlzott reakcióm miatt és ez kicsit dühített.
- Sosem fogod elfelejteni, igaz ?
Halk , könnyed nevetés volt a válasz, a férfi mellkasában mélyenzengő ,amely mindig olyan elbűvölően szólt , kábítóan , szinte simogatásként hatott a testre.
- Még átlagos emlékező tehetséggel is nehezemre esne azt a látványt kiverni a fejemből. - Mondta váratlan őszinteséggel a férfi.
kíváncsian sandítottam hátra , vállam felett, hogy elkaphassam Tüphón tekintetét.
- Félelmetes voltál. - Jelentette ki egyszerűen és kissé megborzongott  az emlék hatására. Hangjában mégis olyan elismerést fedeztem fel amit Tüphón igen ritkán mutatott ki bárki felé is. Ez még inkább összezavart.
- Azt hittem le fogsz lőni. A tekinteted lángolt az elszántságtól. Komolyan azt hittem a te arcod lesz az utolsó amit látok ebben a nyomorult életben.
Ahogy beszélt pillantása ellágyult , mint aki cseppet sem bánja vagy neheztel azért amiről beszél , sőt már-már örömmel gondol a történtekre. Egy mosoly melegsége költözött szemének kékségébe és egy néma pillanatig gyönyörködhettem benne , mig arcomat tanulmányozta.
- Ehhez képest most úgy remegsz mint egy elsőbálozó aki menten elalél. - Állapította meg végül a hangulatot megtörve gonosz csipkelődéssel, míg valamivel erősebben fogott rá kézfejemre , hogy rábírjon, arra,hogy egyenesben tartsam a fegyvercsövet.
Elfintorodtam megjegyzésén , és majdnem kicsúszott a számon , hogy ha nem ölelne csaknem magához , akkor talán a pisztolyra is képes lennék koncentrálni. De ezt a mondatot inkább lenyeltem , ugyanis ha kimondom végleg véget vetek a jó hangulatnak.
- Ne figyelj semmi másra , csak a célra. - Utasított Tüphón halkan , biztatóan.
- Tudom, hogy rengeteg gondolat kavarog benned , de most egy pillanatra felejts el mindent.
Hát ezért hozott ide, nyilallt belém a felismerés. Ismét azon dolgozik, hogy az én gondjaim , terheim könnyebbek legyenek. Pedig nem én voltam az akinek igazságtalan vádakkal és gyűlölettel kellett szembe néznie. Ő mégis önmagáról teljesen megfeledkezve csak velem törődik. Ezektől a gondolatoktól minden másnál forróbb hála öntött el. Ám beszélni nem bírtam. De az elszántság, hogy azt tegyem amire a férfi kért újra feléledt bennem.
- A karod tartsd egyenesen , a lábad vesd meg jól, hogy az egyensúlyod ne billenhessen ki mikor a fegyver visszarúg.
Csendben bólintottam és szemem a templom, egyik üveg nélkül tátongó ablak párkányára állított három egyszerű üveg közül a középsőre szegeztem.
- Ha elengedem a kezed, az ujjad helyezd a ravaszra és koncentrálj. Ne ess pánikba. Végy néhány mély lélegzetet és mikor úgy érzed készen állsz , lőj.
Némán tudomásul vettem a férfi utasításait és eltökéltem, hogy ura leszek a gondolataimnak és testemnek.
- Ne gondolkodj ! - Szolított fel még egyszer Tüphón és éreztem ahogy ujjai elengedik a kezemet. Hallottam ahogy a hó roppan csizmája alatt és testének közelsége megszűnt.