Tüphón arca

• 54.fejezet •

A faluban nyugalom honolt. Mindenki élte az életét , kicsi és nagy tette a dolgát és készült a közelgő esküvőre. Yeva az örmény kereskedő lánya hamarosan egy ügyvéd felesége lesz, ettől a hírtől volt hangos a piactér.
Az öröm általános volt , mindenki úgy vélte a lány élete nem is haladhatna jobb irányba annál, minthogy férjhez megy.
Úgy tűnt én vagyok az egyetlen akit elfog a hányinger és az émelygés valahányszor az esküvőre gondolok. Yeva nevét hallva mindjárt feléled bennem az a sok ellentétes érzelem amit a lány kiváltott belőlem. Tüphón ellen elkövetett tettei, tudtam örökké dühöt ébresztenek majd bennem, megbocsájtást sem tőlem sem a bűvésztől nem remélhetett. Fárosz megmérgezése és halála Tüphónban olyan nyomot hagyott amely nem tűnik el egyhamar. Ha csak utalást tettem Yevára a maszk mögötti szempár olyan dühhvel izzott fel , hogy menten elfojtott bennem minden késztetést, hogy szóba hozzam a lányt.
Tüphón olyan mélyre temette Yeva emlékét , hogy szinte kitörölte elméjéből , a létezéseről sem akart többé tudomást venni. Persze tudtam , mindez jogos és szükséges.
Mégis egy gyenge lángja a szánalomnak és az együttérzésnek bennem még pislákolt, különösen akkor mikor arra gondoltam , Yeva hozzá köti életét egy férfihoz , akit nem szeret. Idővel talán képess lesz elfogadni , talán kedveli majd , talán nem jut arra a sorsra mint én ...
Ezzel igyekeztem megnyugtatni háborgó lelkem.

És amíg mindenki az örömteli eseményre készült , legalább megfeledkeztek Tüphónról. Az eddig veszélyt jelentő, ártó maszkos idegen , most mintha kevésbbé jelentett volna gondot. Elkerülték a fekete sátrat messzire és a bűvesz csaknem feledésbe merült. Az ostoba pletykák és bántó megjegyzések elcsendesedtek és nem kellett tartanunk egy olyan hasonló esettől mint Fárosz kegyetlen halála. Furcsa mód ezt a kevés békét most ugyan úgy Yevának köszönhettük , mint ahogy a gyűlölet fellobbanását is. Ez a tény pedig biztosabbá tette a sejtést , miszerint a lánynak vezető szerepe volt a Tüphón elleni harag felerősödésében.
Igy hát elfojtottam magamban az együttérzést a mennyasszony iránt.

Igyekeztem élvezni a béke napjait és úgy tenni , mintha semmi sem fordulhatna rosszra.

Tudtam, hogy helytelen de úgy tettem mintha Tüphón sátra lenne az otthonom , mintha a férfi lenne az egyetlen akihez tartozom. Nem létezett semmi csak ő és én.
Mikor mégis haza kellett térnem az szinte elviselhetetlen volt.
A Yahontov-ház idegen lett. A falak , a bútorok furcsán taszítóak. A szobám egy Grófné lakhelye volt , egy hagyományos és tökéletes feleség életére berendezve.
Egy olyan nő világa volt aki már nem én vagyok. Bárhogy igyekeztem , nem voltam képes újra azonosulni Sorana Mikhailovna Yahontova Grófnéval.

Ha otthon töltöttem az éjjelt , egyedül , a saját ágyamban egy szemhunyásnyit sem aludtam. Már hajnal előtt felkeltem és az öltöző asztalom tükrébe bámultam , mint egy alvajáró , arcom tanulmányozva , azon gondolkodva vonásaim hogyhogy nem tükröznek változást , miként lehet külsőm ugyan olyan mint volt , ha belül , mélyen a lelkem olyan más lett.
Aztán maga a tükör vált dühítően furcsa tárggyá. Tüphón sátrában nem volt tükör , egy sem. Csak mikor hosszú idő után újra láttam a tükörképem akkor tűnt fel mennyire elszoktam attól , hogy hiú módon elötte páváskodjak.
Annyi minden hiányzott ami immár Tüphónhoz volt köthető. Alig bírtam elviselni a túlontúl édes illatot ami a szalonban terjengett, az asztalokra helyezett virágcsokrokból áradt , amiket Gavril kívánságára minden tavasszal vázaszám helyeztek el a cselédek a házban.
Szinte szomjaztam füstölők földes aromáját ami a sátorvászon melegében ölelt mindig körül.
A dívány , a karosszékek, a párnázott fotelek mind barátságtalannak és kényelmetlennek tűntek és én nem vágytam másra csak arra, hogy újra zöld zsámolyomra telepedhessek , mig Tüphón lantját pengeti.
Bármerre néztem , az a különös érzés kerített hatalmába, hogy csak a múltam vesz körül, fojtogatóan, rám telepedve és minél több időt töltök otthon annál mohóbban akar a ház bekebelezni.