Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Minden ember szeretetre éhezve születik a világba. Azt vágyja , azt reméli az élet gyöngéden , melegen magához öleli majd. És a szerencsésebbek születésük órájában máris ölelő karokban találják magukat, mely karok éveken át ringatják , óvják , vezetik majd őket. Aki számára nincs ez az ölelés az csak az éhséget ismeri. Az emésztő hiányt, amely semmi mást nem táplál a lélekben csak sötétséget, a szívben csak mérges csalánt és tövist nevel.
Korán megtanultam, milyen úgy élni , hogy gyűlölet vesz körül. Öt esztendős sem voltam még mikor már éreztem az anyám felől áradó hidegséget és elutasítást. Gyermeki elmémmel próbáltam megfejteni , megérteni , mit vétettem , mit követtem el amely tett megbocsájthatatlan, jóvá tehetetlen. Mi az a bűn ami megfoszt az anyai érintéstől , a mosolytól de még a kedves szavaktól is. Kérdéseimre a választ előlem is elrejtette az a maszk , amit azóta viseltem, hogy a világ része lettem. És évekig tartott , hogy megértsem , hogy felfogjam, a bűn ami miatt oly sokáig áhitottam a megbocsájtást, sosem létezett. Csak egy arc volt. Egy arc amely senki máséra nem hasonlított.
Az anyámmal töltött évek elültették bennem a harag, az elégedettlenség , a bánat magjait. A szülőiházat elhagyva pedig mással alig találtam szemben magam csak gyűlölettel és kegyetlenséggel. A világ számomra nem volt más csak pokol, teli szörnyekkel akiket mégis megillet az ember név, mig engem megfosztottak tőle. Bármerre fordultam , bárkire néztem csak a megvetés és az elutasítás rideg kifejezésével találtam szemben magam. Ezt az életet ismertem.
Felfedezni a másik oldalt , azt ahol van fény, ahol van melegség, gyöngéd szavak, csók és forró ölelés teljesen más élmény volt. Hosszú álomnak tűnt , amelyben minden ébredéssel méllyebbre merültem.
Sorana volt ez az álom. Az élő , lélegző boldogság. Ő volt minden amit valaha vágytam de soha sem reméltem.
A lánnyal elkeztem tanulni, azt mi van ott ahol a félelemnek nincs helye, ahol gyűlölet nem lehet úr. Sorana megmutatta , mivan azokon az árnyakon túl amelyek felneveltek.
Mint egy megbabonázott gyerek, úgy követtem őt , azon az úton amit a lány maga sem ismert még egészen. Már egyikünk számára sem volt menekvés. Immár felszabadultam a sokéves békjók alól amellyek lényem egyik felét mindig meghátrálásra és örök várakozásra itélték. Ha ölelni vágytam , hát öleltem , ha csókra szomjaztam, Sorana ajka enyhitette kinomat. Többé nem kellett viszolygást éreznem azért mert ugyan azt kivántam mint akármelyik férfi. Mert nem voltam többé szörnyeteg. Kettesben a lánnyal, a valóság végtelen szövetéből kiszakitott maroknyi világunkban csak az voltam aminek Sorana látott. Nem számított ami ezen túl van, aminek mások vélnek az pusztán homálybavesző rémálom lett. A sosem ismert érintések igazi,őszinte gyönyöre álmos délutáni órák titkai lettek , ahogy azok az éjjelek is mikor lehetetlen volt szerelem nélkül életben maradnunk.
