Tüphón arca

• 55. fejezet •

- A két szerelmes lassan ráeszmélt milyen vakok voltak. - Szólt a mély hang, halkan míg a férfi mellkasa lassan emelkedett , hullámzott. A fülemhez érő szavak pedig messze vittek , magukkal sodortak.
A mese élt , velünk együtt lélegzett és mintha az évszázadok egyszerre jelentéktelenül semmivé foszlottak volna ,úgy elevenedett meg minden Tüphón szavai nyomán.
- Az emberek látták őket, hallották beszélgetéseiket, figyelték hogyan nevetnek együtt, de szerelmük selyemgubójában ők ebből mit sem vettek észre. - Folytatta a bűvész , mig én szemem lehunyva átadtam magam a történetnek.
- A fátyol szétszakadt, a fal leomlott és az idő megéredt a cselekvésre. Hogy megvédjék magukat és szerelmüket megpróbálták fékezni vad pillantásaikat és szereleméhes ajkukat. De a szerelem és az óvatosság ritkán fér meg egymás mellett, ha egyszer kinyílik virága , nem rejtőzködhet. Fegyelem nem lehet lánca a szívnek melyet már leláncolt szerelmének szépsége.
Tüphón hangja betöltötte elmémet , szavainak ritmusa egy dallam varázsát idézte meg.

A mesét egy tragikus sorsú párról , Tüphón Perzsiában ismerte meg és mint annyi minden más is , a történet tudásának része lett, egy kis darabka szépség amit kisajátított és magáévá tett. Úgy idézett teljes részleteket, arabul és perzsául is mintha egy könyv lapjairól olvasná fel a szavakat, újra bizonyitva különös tehetségét , elméjének hihetetlen befogadóképességét.
Velem fordításban osztotta meg Layla és Majnun történetét és bár Tüphón állította, az ő tolmácsolásában biztosan veszít értékéből, én már-már a rabja lettem a mesének. Tüphón szavai ecsetként festettek elém képeket , úgy mesélt, mintha a saját szemével látta volna a történteket. A szereplők megelevenedtek hangja nyomán, akárha személyesen ismerte volna a két ifjút. Egyáltalán nem tűnt lehetetlennek, hogy így van.
- Mit tehetett hát Kais ? Lelke Layla ragyogásának tükre volt s hogyan tarthatna meg magának ilyen fényt ? A lány napkorongként égett benne, hogyan maradhatna ilyen tűz rejtve ?Hogyan fordulhatna el , akár csak egy percre is, attól ami értelmet adott életének ? - Hangzott a kerdés egy borús sóhajjal kisérve. Tüphón várt egy pillanatot. Nem folytatta , hallgatott . A csend nem esett jól. Felemeltem a férfi mellkasán pihentetett fejem és várakozón fürkésztem a kék szempárt.
- Mit tett ? - Kérdeztem igazi kíváncsisággal és enyhe szorongással. A mese olyan hatással volt rám , amit már titkolni sem tudtam.
-Kais szíve nem tarthatott lépest elméjével. - Felelt Tüphón és a szomorúság átjárta hangját.
- Bárhogyan is igyekezett titkolni szerelmét Layla iránt , keservesen elbukott. A lány nélkül, az elválás fájdalma késként vágott szívébe.
Ahogy hallgattam szavait az én szívem is egy kicsit megrepedt, a fájdalom ránehezedett mellkasomra.
Kezem önkéntelenül megkereste a férfi kezét és összefontam ujjait az enyémekkel , hogy vigasztalódjunk.
- Kais nem látott kiutat a helyzetből, a káosz felőrölte. Elvesztette szívét és most elvesztette eszét is. Nem tehetett mást , magán kívül bolyongott és egyre Layla szépségét és erényeit dicsérte , megszállottan mindenkinek akivel csak találkozott. - Folytatta tovább Tüphón kezem szorosan tartva mellkasán , hogy minden egyes szívverését tisztán érezhettem.
- Minél többen látták őt és hallották szavait , annál őrültebbnek tűnt . Viselkedése mindenki szemében bizarrá vált. Megbámulták, ujjal mutogattak rá , nevetés kísérte és a felkiáltás : " Itt jön a tébolyult , az őrült a "majnun" !" E néven csúfolták Kaist, a szó maga is annyit tesz : bolond . - Magyarázta a férfi az arab szó értelmét.
- Layla családja számára mindez tűrhetetlenné vált. Nem csak Layla tisztességét féltették , az egész törzs becsülete veszélybe került.
Helyes , hogy megkérdőjelezték a feddhetetlenségüket, és bemocskolták a nevüket emiatt az őrült fiú miatt? Helyes volt, hogy Layla hírnevét beszennyezték? Cselekedniük kellett és gyorsan.
A leheletnyi csend újfent feszülté tett. Egyszerre vágytam tudni mi következik és rettegtem a folytatástól.
- Az első lépésük az volt, hogy Laylának megtiltották sátra elhagyását. Őr állt a bejáratnál , aki parancsba kapta , Kais letartóztatását, ha a fiú megközelíti a lányt. Ilymódon remélték, megóvhatják a kelő Holdat a veszettül vonyító kutyától. És Layla nem tehetett semmit. Sőt ,elkellett rejtenie gyászát . A gyászt ami kettészakította szívét. Csak ha egyedül volt vethette le az álarcot amit viselt és engedhetett szabad utat magányos könnyeinek.
Tüphón hangja fáradt együttérzéssel szólt és egy pillanatra behunyta szemét. Kimerült, ezt tisztán láttam és hirtelen rádöbbentem, a történet elmondása többet kivett belőle mint azt eddig hittem.
Ahogy mellettem feküdt , kaftán nélkül , gombolatlan fehér ingjében , fekete nadrágjában , egészen úgy festett mint egy hétköznapi férfi. Kimerülten nyújtóztatta ki hosszú tagjait , egyik karjával szorosan magához húzva , a legtermészetesebb módon ölelve át.
Ha a véletlen úgy hozza , valaki benyit a szobámba és igy talál minket, talán megsem kérdőjelezi , hogy ez a férfi a férjem.
Erre a gondolatra halványan elmosolyodtam .
Aztán tekintetem az ágy melletti asztalon fehérlő maszkra tévedt és a jókedvem megromlott.
Tüphón nem volt átlagos férfi. Ez pedig az arcára nézve tagadhatatlan volt.
Nekem semmit sem jelentett a látvány amit a maszkkal rejtett el. De hogy mennyire megveti ezt az arcot a többi ember azzal is tisztában voltam. Az én elfogadásom több volt mint amit Tüphón valaha is remélt, értéke a férfi szemében mindent felülmúlt. Mégis a világ megítélésén én semmit sem változtathatok. Szerethetem őt úgy ahogy senki más ezen a földön, de megvédeni nem tudom a gyűlölettől ami körülveszi. Minden amit tehetek, az az hogy elviselem vele együtt.