Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A hóvihar elsöpört mindent. Fehéren , vakitóan támadt és mire végetért megváltozott a világom. A rend amit ismertem megsemmisült , a törvényt miszerint éltem eltörölte egy csók. Egyetlen éjjel leforgása alatt semmiztek ki és kaptam meg mindent amire vágytam.
Testem és lelkem csatatérként feldulva , szétesve próbáltam megtalálni új önmagam. De a karomban pihenő édes , drága test folyvást elvonta a figyelmem. Sorana most nyugodtan aludt , akár egy gyermek. A félhomájban halványan derengett karjának , vállának fehersége a takarón, akár egy liliom elhullajtott, finom szirmai a sötét éjszakában... Bőre bársonya minden érintesemmel puhábbá , melegebbé, hivogatóbbá vált és én semmit sem tudtam biztosabban, mint hogy egyetlen éjjszaka a lánnyal egyszerűen nem elég. Több kell belőle és többet akarok adni. Ez a szomjúság már nem egészen az volt mint régen. Sorana előtt nem tudtam egészen pontosan mi az amire vágyom. Valami megfoghatatlan, leírhatatlan után sóvárogtam. De már tisztán láttam.
Érzekeimet még mindig fogvatartotta együtt töltött óráink mámora. Fülemben hallottam szerelmem önfeledt sóhaját ahogy megadta magát a kéj ostromának , ajkamon , nyelvemen ott volt még íze , testének széditő aromája és éreztem vágyának ölében tomboló forróságát a mellyel körülölelt és magához láncolt. Mikor vége lett , mikor mindketten megtapasztaltuk milyen a mennyekig jutni , a csillagok érintése után , jóleső kimerültségben megpihenni , akkor egy pillanatra nem éreztem mást csak végtelen, tengermély hálát. Lenézve a párnák halma között pihenő gyönyorű porcelánarcra , a tiszta , szürke szempárra és a meglepetten szétnyiló ajkakra minden porcikám átjárta a tudat, hogy a lány számára éppen olyan új ez az élmény mint számomra. Diadalittas és mégis keserű felismerés vol ez. És még erősebben felszította bennem a vágyat , hogy megadjam Soranának mindazt amit négy évi házasságban , a férje képtelen volt.
Szeret. Engem. Ez a két szó dalolt bennem mig a hajnal el nem érkezett. Ez a két szó amit együtt sosem mertem kiejteni. Nem értettem , hogyan lehetséges , miképp lehet igaz. Ha a testem nem zsong-zsibong még mindíg boldogan Sorana szerelmétől el sem hiszem ami történt. Egy álom, csak egy álom lehet ilyen tökéletes, ilyen jó... Titkon azért sem mertem lehunyni a szemem, nem adtam át magam az álomnak , mert a félelem, hogy mindez a képzeletem szüleménye, hogy ha egy szer is elkapom tekintetem Sorana békés arcáról, a párnán szétterülő napfényszőke hajáról, mire ismét kinyitom a szemem az ábránd, a lány , a szerelem semmivé foszlik. Ez ébren tartott.
Testem ünnepelt , őt ünnepelte , a nőt aki képes volt arra amire senki előtte. Aki nem csak a maszkomat szerette, aki szembe nézett a szörnnyel és túl látott rajta. Aki megtörte átkomat és valóban, igazán férfivá tett.
Szorosabban öleltem magamhoz Soranát és élveztem lélegzete ritmusát , kezének madártoll könnyedségű súlyát mellkasomon , az édes kamilla illatot ami belőle áradt. Belélegeztem őt és sirni tudtam volna a boldogságtól amit általa megismertem.
Hogy meddig tart majd mindez ? Erre nem akartam gondolni. Nem volt erőm számbavenni az okokat , az akakályokat amik elválaszthatnak tőle, amik kitéphetik a lányt a karomból. Az a béke ami most rámtelepedett nagyon ingatag lábakon egyensúlyozott, de makacsul kapaszkodtam belé.
Kibontakoztam Sorana öleléséből és az ágy szélén ülve , szinte mozdulatlanul csodáltam a lányt. Szépsége most minden eddiginél elbűvölőbb volt, torkom elszorította a latvány , egyszerre akartam zokogni és nevetni ha rápillantottam. Ujjam elmerült , végig szántott az arany fürtök tengerén , kezem birtoklón megállapodott a puha vállon és minden szerelmemet igyekeztem a becéző érintésben átadni a gyönyörű testnek amelyet úgy imádtam mint egy istennő szobrát. Sorana szeme csukva maradt de egy mély sóhaj röppent fel szétnyilt ajkai közül, mozdulataim nyomán. Félálomban kulcsolta össze ujjait az enyémekkel, olyan szorosan hogy ha akarom sem birtam volna kezeinket szétválasztani. - Ne menj még ... - Suttogta lágyan , kérlelve. Éreztem távozásom gondolatától még igy az ébrenlét és az álom mesgyéjén is megborzong, megriad. - Nem megyek sehová. - Nyugtattam meg csendesen a lányt. Szavaim megleptek , de a béke és az elégedettség ami elöntött elhangzásuk után olyan valódi volt, hogy egy percig elnémitott. - Veled maradok, Sorana ... te csak aludj tovább ... A lányt hamarosan ismét elnyomta az álom. De a kezem nem engedte el amig az új nap be nem tűzött a szobába és el nem hozta az ébredést.
Ez a fejezet nem lett hosszú, sajnálom :/ De azért remélem tetszett :)
