Az éjféli nap fiai /Befejezett/

26. Jussi titkai (16+)

- Marko! Mi a franc volt ez az egész? Hogy mondhattál ilyet Jussinak? – kiáltottam, és én is lerogytam mellé a foltokban málló kanapéra. Számonkérően szegeztem rá a tekintetem, de a srác hallgatagon ült mellettem a kinyúlt melegítőnadrágjában és szürke pólójában, vállai előre estek, haja kócosan lógott színtelen arcába. Majd végre felemelte a fejét, és nagy sóhajtás szakadt ki belőle.

- Hülye vagyok, ennyi az egész. Nem akartam megbántani Jussit, csak ahogy megláttam azt a posztot, teljesen eldurrant az agyam... Én nem is értem, mi történt, hogy ki ez a csaj, meg az az üzenet, amit kiposztolt, de nagyon félek, vágod? Nekem családom, munkám, barátnőm van! Nem derülhet ki ez az egész, mert akkor nekem végem! Nekünk végünk!

Lágyan megsimítottam a kézfejét, de megszólalni már nem bírtam. Bennem is ugyanezek a félelmek dolgoztak, és arra már nem volt erőm, hogy őt is vigasztaljam.

- Valahogy csak lesz – mormoltam, mire Marko gúnyosan felszisszent. A tekintete kétségbeesésről és megadásról árulkodott, akárcsak az enyém. Mintha már el is fogadta volna félig, hogy a börtönben végezzük, és esélyünk sincs harcolni.

És ugyan mi ellen harcolnánk, tettem fel magamban a fájdalmas kérdést. Az igazság ellen? A törvénykezés ellen?

- Ki ez a Pernilla, te tudod? – szólalt meg hosszú hallgatás után ismét.

- Aleksi legutolsó barátnője – válaszoltam gombóccal a torkomban. – Tudod, aki nem volt metalos.

- Az a fura csaj? Akivel csak fogadásból jött össze?

- Fogadásból? – kiáltottam, és olyan hevesen pattantam fel, hogy a kanapé méltatlankodó nyikorgással remegett meg alattam.

- Igen, izé... Te nem is ismered ezt a sztorit?

Megráztam a fejem, mire Marko nagyot sóhajtott, és végigsimított arcán a kézfejével. Vörösből sápadtra váltó bőre csillogott az izzadságtól.

- Toivonen folyton azzal hencegett, hogy ő bármelyik lányt megkaphatná, akit csak akarna. Paavóval és Laurival elegünk lett ebből, és egy részeg pillanatunkban fogadást kötöttünk, hogyha összejön egy random, nem metalos lánnyal két héten belül, és együtt is marad vele egy hónapig, akkor kifizetjük a teljes útiköltségét plusz a sörfogyasztását az Arcadián. Ha azonban veszít, akkor ő állja a miénket. Úgy tűnik, erre a csajra esett a választása.

- Ó, istenem! Pernilla túl komolyan gondolta ezt a kapcsolatot – vettem át a szót, mert úgy tűnt, Marko képtelen tovább beszélni. – Igazi szerelmet várt Aleksitől, és most már nem csak rá dühös, mert sosem adta meg ezt neki, hanem ránk is, mert szerinte elvettük őt tőle. Azt hiszi, azzal, ha ő lesz a megdicsőült hős, aki igazságot szolgáltat, megtorolhatja rajtunk az összes sérelmét.

Nehéz csend zuhant a lakásra. Egyikünk sem tudta, hogy mit szóljon, vagy tegyen, a múlt és a jelen sötét eseményei szinte megbénítottak minket. Egy ideig az ablakon túli fák ágain hangosan csivitelő madarakat figyeltem, miközben teljesen elvesztem a saját borzasztó gondolataimban. Mellettem a basszeros valószínűleg hasonlóan tett. Ám végül ő volt az, aki újra megszólalt.

- Szerinted... Jussi tényleg szándékosan ölte meg Aleksit? Igaz, amit Pernilla állít?

- Ezt csak egy módon tudhatjuk meg – feleltem lassan, még mindig kibámulva az ablakon. – Eddig csak Pernilla és Aleksi verzióját hallottuk, de adnunk kell egy esélyt Jussinak is. Ki kell szednünk belőle, hogy az ő szemszögéből mi történt aznap éjjel. Sőt, gyanítom, ez az egész nem akkor kezdődött, hanem egy sokkal régebb óta húzódó dologról van szó.