Az éjféli nap fiai /Befejezett/

15. Gyilkosság a Laajanlahti-hídon (16+)

Sziasztok!

Remélem, mindenkinek kellemesen telnek az új év első hetei. :)

Meg is hoztam az újabb fejezetet, amelyben főhőseink ismét visszakalauzolnak minket arra az egy évvel korábbi szörnyű éjszakára, ahol minden elkezdődött. A téma jellegéből adódóan nem spóroltam a durva részletek leírásával és esetenként a káromkodással, szóval csak ennek tudatában kezdj neki az olvasásnak.

Jó szórakozást :)

Amy

Egy évvel korábban

A bíborszín ég fenyegetően borult fölénk, a fák lombjai kísértetiesen susogtak a nyári szélben, ami lágyan, de mégis vészjóslóan söpört végig a tájon. Meleg volt, mégis reszkettem. A végtagjaim kontrollálhatatlanul remegtek, miközben megálltunk az ajtó előtt, és Kristian intett, hogy jöjjünk közelebb. Hideg pillantását végigjáratta a környéken, és miután megbizonyosodott róla, hogy senki sem lát vagy hall minket, fojtott, suttogásnál alig hangosabb hangon belekezdett.

- Jól figyeljetek, mert mindent csak egyszer fogok elmondani, és életbevágóan fontos, hogy mindenki tudja, hogy mi lesz a szerepe. Nem vesztegethetünk el sok időt, és semmiképpen sem kockáztathatjuk meg, hogy bárki is meglásson. Értve vagyok?

Lassan bólintottunk. Majd egy pillanattal később megéreztem Jussi jéghideg ujjait a csuklóm köré fonódni.

- Csak akkor van esélyetek megúszni ezt az egészet, ha balesetnek álcázzuk a történteket. Szépen megrendezzük Toivonen halálát úgy, hogy mindenki azt higgye, autóbaleset történt. Vágjátok a Laajanlahti tórészbe torkolló patakot, igaz?

Ismét biccentettünk, és egyikünk sem mert megszólalni. Olyan erősen ráncoltam a szemem és a homlokom, miközben ittam magamba Kristian szavait, hogy egészen megfájdult a fejem belé. Amikor Kajaaniból Kontinjoki felé utazunk, két, alig néhány tíz méter hosszúságú hídon is átvezet az út, amik a közeli tavakat tápláló patakokon vezetnek át. A Laajanlahti-patak az egyik volt ezek közül.

Kristian kíméletlen pillantása egyesével megállapodott mindegyünkön, és hirtelen úgy éreztem, mintha a puszta nézésével átfúrná a koponyámat.

- Az elmúlt napokban rengeteg eső esett, és a környékbeli patakok egészen megáradtak, fák, meg minden egyéb sáros vacak úszik a vízben. Ez pont kapóra jön nekünk. Volt nemrég egy baleset a hídon, valaki nekiment a korlátnak, amit azóta sem javítottak meg. Semmi más dolgunk nincs, mint nagy sebességgel nekivezetni Toivonen kocsiját, benne a fickóval ennek a pontnak, és ha mindent jól csinálunk, az autó áttöri a korlátot, és beleesik a megáradt patakba.

Szavait döbbent csend követte. Kikerekedett szemmel néztünk Kristianra, Marko még a száját is eltátotta.

- Tesó, izé... ez a filmekben biztosan működik, de a való életben nincs az az isten, hogy megcsináljuk.

- Nem is nektek kell - horkantott a nagydarab srác. Ezt a részét bízzátok rám, én fogom vezetni Toivonen autóját. Nektek másban kell segítenetek.

- Nem akarok hálátlannak tűnni - hebegte Jussi. -, de ez lehetetlennek hangzik, Kris. El fognak kapni minket, mielőtt kettőt lépnénk.

- Csupa fül vagyok az ötleteidre, Kerpela. Te már amúgy is olyan kibaszott okos voltál ma éjjel, igaz? - sziszegte gyűlölködve az említett, és nyakán kidagadtak az erek, ahogyan fenyegetően közelebb lépett a mostohatesómhoz. A vak is láthatta, hogy mennyire dühös, és Jussit hibáztatja a helyzetért, amibe kerültünk.