Az éjféli nap fiai /Befejezett/

27. A gyanú árnyékában

Sziasztok!

Igen, élek még, és ne haragudjatok, hogy így eltűntem, de elég zűrös most néhány dolog körülöttem, és egyszerűen rengetegszer nem vitt rá a lélek, hogy írjak. Ihletem volt, de nem voltam olyan hangulatban, amit szerintem ez a történet megkíván, így inkább félreraktam, és vártam, hiszen nem akartam rossz fejezetet kiadni a kezeim közül. Kis pihenő után azonban sikerült egy csaknem 3000 szavas részt összehoznom, ahol csak tovább bonyolódik főhőseink élete, remélem, tetszeni fog nektek. :)

Feszülten pillantottunk a Marko kezében tartott telefonra, mintha csak egy időzített bomba lenne, ami képes bármelyik percben a magasba repítheti a házat. Az egyik kezemmel még mindig Jussi karját szorítva, a másikkal vadul kapargatva a kanapé málló bőranyagát cikázott a tekintetem hol a készülék, hol a két fiú között. Kimondatlanul is ott lebegett közöttünk a pillanat súlyos terhe. Egy évvel ezelőtt úgy döntöttünk, bűnözők leszünk. Most újra döntési ponthoz érkeztünk; vagy bevallunk mindent, vagy tovább megyünk ezen az úton, ami ki tudja, hová visz minket.

Jussi váratlanul a farzsebéhez kapott, és elővette a telefonját.

- Felhívom Petrit, és elmondok neki mindent.

Markóval halálra váltan néztünk össze, és gondolkodás nélkül a bátyám keze felé kaptam. Mozdulatom olyan hevesre sikerült, hogy az eszköz kicsúszott a keze közül, és a szőnyegen landolt.

- Jussi, kérlek, ne! – rimánkodtam magamon kívül. – Kérlek, csak gondoljuk át, jó?

- Ezen nincs mit átgondolni, Anni. Egy évig bujkáltam, mint gyilkos, és belefáradtam ebbe az egészbe – rántotta el a karját, és a földön heverő telefonért nyúlt. Az elhatározása azonban mintha megingott volna, mert nem oldotta fel a képernyőt, és nem kezdte el tárcsázni a dobos számát.

Marko, aki eddig egy szóval sem kommentálta Jussi hirtelen tervét, most egy hosszú sóhajtással fújta ki a levegőt, barna tekintetében szomorúság bujkált.

- Annyira sajnálom, haver, ami veled történt. Ha tudtunk volna róla, talán megakadályozhattuk volna ezt az egészet. De a múltat már nem változtathatjuk meg, és én a jelenben nem akarok már többet vezekelni. Szenvedtünk eleget az elmúlt egy évben. Én vissza akarom kapni a régi életem, srácok! És ami a legfontosabb, nem akarok börtönbe menni, értitek? Nem akarom, hogy a szüleim kitagadjanak, mint a bátyámat!

- Késő bánat, Marko. A rendőrség már mindenről tud – mordult fel Jussi rezignáltan.

- Honnan tudod? Honnan tudjátok, hogy Pernilla nem csak ránk akart ijeszteni?

- Leírta feketén-fehéren ebben a rohadt posztban!

- Igen, ő lehet, hogy sejt valamit, de mi van, ha a rendőrségnek semmi konkrét bizonyítéka nincs? Ha most feladjuk, tálcán nyújtjuk neki oda magunkat, és minden erőfeszítés, amit az elmúlt egy évben tettünk, semmivé válik!

Marko szavai keményen és szenvtelenül verődtek vissza a nappali puritán, otthonosságot nélkülöző falairól. Egyikünk sem tudott erre mit felelni, így inkább némán meredtünk magunk elé, hagyva, hogy a félelem és kétségbeesés hullámai magukkal ragadjanak. Hát tényleg idáig süllyedtünk volna? Az egyik barátunkat megöltük, és most pedig foggal-körömmel ragaszkodnánk a saját hazugságunkhoz? Félrevezetnénk a családunkat, a barátainkat, sőt, a rendőrséget, csak hogy mentsük a bőrünket, és ne kelljen szembenéznünk a következményekkel? Hát ennyire aljasak és gyávák lennénk?

Aztán eszembe jutottak a bátyám iménti szavai, és mélységes szomorúság kapott el, ahogyan összegörnyedt alakját figyeltem. A harag és kétely, amit az utóbbi időben felé éreztem, egy pillanat alatt elpárolgott, és szégyelltem magam, amiért azt feltételeztem, hogy bármi szándékosság is volt a tettében. Fájt ilyen megtörten látni, és ebben a pillanatban mindennél jobban vágytam arra, hogy megint lássam őt mosolyogni, mint az utóbbi napokban. Annyit szenvedett már Aleksi miatt, annyi bántást kellett elviselnie tőle, nem érdemli meg a meghurcoltatást és megaláztatást. Ahogyan egyikünk sem. Szörnyű tettet követtünk el, de én nem akartam többé bűnhődni, akárcsak Marko. Elég büntetés volt az, hogy a lelkiismeretem sosem lesz már tiszta.