Az éjféli nap fiai /Befejezett/

Az éjféli nap országa I. - Joonas Kerpela utolsó hívása

Sziasztok!

Majdnem egy éve volt már új rész a történethez, és habár a fő történetet befejeztem, a Jussi szemszögéből játszódó különkiadást félbehagytam, ami miatt mindig is hiányérzetem volt. Most viszont újra elővettem, és újraolvasva az eddig megírtakat rájöttem, hogy az E/1 történetmesélés nem állt túl jól a fejezetnek, nehezen találtam meg Jussi hangját. Így új ihletet gyűjtve újraírtam E/3-ban a részt (amit most meg is hoztam nektek), és tervezem, hogy hamarosan megírom a további két vagy három részt is. Ez a különkiadás több olyan kérdésre és rejtélyre is választ fog adni, amik az alaptörténetben nem derültek ki, így tényleg azoknak ajánlom, akik kíváncsiak ezeknek a megoldására, és nem bánják, ha fény derül rájuk. :) Jó olvasást hozzá!

Jussi

Két órába telt, mire Jussi a tájra ereszkedő sűrű ködben elérte Puolankát, és mégis, úgy tűnt számára, mintha alig öt perce szállt volna be a kocsijába. Még mindig alig volt képes elhinni, hogy a mai nap és a közelmúlt eseményei tényleg vele történtek meg. Mintha egy rémálmot élt volna át újra és újra, annak is a legsötétebbikét, és ebből a lidércnyomásból csak a település kezdetét jelző helységnévtábla rántotta vissza a jelenbe.

Puolanka.

Hát tényleg itt van. Ez nem álom, hanem maga a valóság.

Közelebb hajolt a szélvédőhöz, hogy jobban kilásson, és lépésben haladva figyelt minden, a sűrű ködből kirajzolódó sziluettet. Joonas instrukciói szerint egy Shell-kutat kellett keresnie, és az azzal szemközti parkolóban fognak rá várni egy piros Volvóban. Ketten, két harminc év körüli férfi. Az egyikük magas, vékony, hosszú világosbarna haját copfban hordja. A másik alacsonyabb, vörös hajú, körszakállas. Csak szálljon be hozzájuk, és ne kérdezzen semmit. Még most is a fülében csengtek Joonas szavai, aki ma hajnalban, amikor az elkövetkező elkerülhetetlen eseményekről, a bebörtönzéséről, sőt, még a saját öngyilkosságáról is szőtt gondolatok kavarogtak a fejében, váratlanul felhívta.

- Jussi, figyelj rám - így mondta, és Jussi még mindig tisztán emlékezett, hogy milyen erősen igyekezett nyugalmat erőltetni az apja a hangjára. - Ez a két férfi az egyetlen esélyed, hogy megúszd ezt az egészet, és eltűnj innen, amíg rendeződnek a dolgok. Kristian Heikkinent letartóztatták tegnap délután, és hamarosan vallani fog ellened. Ma reggel már rendőrök fognak állni a házunk ajtajánál, és bilincsbe verve fognak elvinni, ha nem szívódsz fel minél hamarabb.

- De apa, én... Ha ez igaz, bárhol is leszek, rám találnak majd!

- Nem, ha megbízol ebben a két férfiban. Ők biztonságos helyre visznek, amíg nem rendeződnek a dolgok.

- Mi... mi lesz Annival? Őt nem hagyhatom itt!

- Annival?

- Ő is veszélyben lehet, Kristian talán őt is belekeveri az egészbe! Nem hagyhatom itt!

- Nem viheted magaddal, fiam, érted? Egy fő számára van helyük, és nem látják szívesen a potyautasokat. Vagy egyedül mész, vagy sehova. Én rengeteget kockáztattam azért, hogy ezt megszervezzem neked, és ez egy egyszeri lehetőség. Ha eljátszod, nem lesz több dobásod.

Joonas instrukciói rövidek és világosak voltak, a hangja egészen szenvtelenül csengett a vonal túloldalán, de Jussi szinte látta maga előtt az apja már öregedő, és ráncoktól barázdált arcát kétségbeesett és fájdalmas arckifejezést ölteni.

- Hogyha most elindulsz, még odaérhetsz a találkozó időpontjára. Ha bárkivel is találkozol, ne mondj semmi arról, hogy hová mész, kapcsold ki a telefonod, miután letettük, és ne is keress utána! Világos?