Az éjféli nap fiai /Befejezett/

1. Vég és kezdet

A szűk kollégiumi szobában elképesztő rendetlenség uralkodott, ahogyan az ágyamon szétszórtan heverő cuccaimat igyekeztem a bőröndömbe tuszkolni. Kisimítottam a homlokomból a nyári melegtől és a pakolástól izzadt vörös hajtincseimet, és vetettem egy pillantást az ujjaim között szorongatott papírfecnire. Tankönyvek, jegyzetek pipa. Laptop, telefon, ebook-olvasó és ezekhez való töltők, pipa. Piros, ujjatlan top és fekete rövid farmer, szintén pipa. Csak bulikra és koncertekre!, - állt mellette a megjegyzés, mire nem tudtam megállni, hogy ne nevessem el magam. Egyetemi csoporttársamtól és egyben kollégiumi szobatársamtól és legjobb barátnőmtől, Matleenától kaptam ezeket a ruhákat, és egészen mostanáig eszem ágában se lett volna ehhez hasonló göncöket felvenni. De Leena makacs volt, neki nem lehetett nemet mondani. Addig erősködött, hogy beadtam a derekam, és elfogadtam tőle „nyárkezdő ajándék" gyanánt, azonban megfogadtam, hogy csakis a legvégső esetben fogom hordani.

Éppen a papucsomat és a virágmintás fürdőruhámat próbáltam betuszkolni a bőrönd mélyére, amelyet az egyetemi úszásórákra vettem, amikor az imént említett személy szőke feje megjelent az ajtóban.

- Arra nem lesz szükséged Kajaaniban – mondta olyan hangsúllyal, mint aki jól szórakozik az ügyetlenkedésemen, szája jobb szegletéből egy nyalóka pálcikája lógott ki. Valóban nem, adtam magamban igazat a barátnőmnek, és a szememmel követtem, ahogyan lehuppan az ágyára, és a lábát lustán a falnak támasztja. Kajaani nem messze feküdt a sarkkörtől, és ilyen fent északon a leghosszabb júliusi napokon sem ment húsz-huszonöt fok fölé a hőmérséklet. Habozva pillantottam a teletömött táskámból kilógó fürdőruhára, de aztán vállat vontam. Ki tudja, lehet, hogy hasznát veszem még otthon ennek a cseppet sem hozzám illő, de mégis valahogyan megkedvelt darabnak.

- Muszáj hazamenned? – szólalt meg Leena ismét, miután nem fűztem kommentárt az előző mondandójához. – Most jönnek a legjobb bulik az évben. Jövő héten Anttinak van születésnapja, aztán utána Tuomashoz és a haverjaihoz ígérkeztünk el, július második hetében pedig a Helsinki Fest lesz, ahol fellép...

- Jó, jó, tudom – szakítottam félbe barátnőm végtelen szóáradatát. – Már vagy ezerszer mondtad. De tudod, hogy megígértem anyámnak. Ez volt a deal. Tanulhatok Helsinkiben, de a nyarakat otthon töltöm Kajaaniban. Ha ebbe nem mentem volna bele, sose engednek el a fővárosba, és be kellett volna érnem a kajaani főiskolával. Ahol mellesleg nincsen pszichológia szak.

Matleena a szemét forgatta, és kihúzta a szájából a szív alakú nyalókát.

- Miért érzem azt, hogy anyukád azt hiszi, hogy húsz évesen is egy kisgyerek vagy, akit maga mellett kell tartania, különben bajod esik?

Nem tudtam megállni, hogy ne vigyorodjak el a szókimondásán, miközben az utolsó farmerdarabot is a helyére tuszkoltam, és megpróbáltam összecipzározni a bőröndöt, ami kipúposodott a közepén. Azt hiszem, ezt szerettem annyira Leenában. Egyszerre volt szabadszájú, de mégis bájosan vicces. Néha egy szavát sem lehetett komolyan venni, máskor órákig beszélgettünk az életünk ügyes-bajos dolgairól. Ő rángatott ki a mélabúmból, és ha ő nem lenne, komolyan becsavarodtam volna egyedül itt Helsinkiben.

- Neked könnyű – horkantottam. – A fél nyáron Pihlánál fogsz lógni – utaltam a szintén pszichológiaszakos csoporttársunkra, aki megengedte, hogy Leena nála töltse a nyár egy részét az albérletében, és együtt vessék bele magukat a helsinki éjszakába.

- Te is jöhetnél. Kicsit szűkös lenne ugyan a szoba kettőnknek, de megoldanánk – ingatta szőke fejét, és kék szeme felcsillant, amint meglátta, hogy egy pillanatra elgondolkodom. Az igazat megvallva vonzó volt az ajánlat, és rosszabb napjaimon már-már el is csábultam volna, félredobva minden ígéretet. De aztán mindig észhez térítettem magamat. Nem anyám kedvére akartam tenni azzal, hogy hazamegyek oda, ahol minden egyes napot kínszenvedésnek éreztem. Hanem csakis a mostohabátyám, Jussi miatt vállaltam be a rám váró kéthónapnyi tortúrát. Persze ezt Matleena nem tudhatta, és ez így is volt jól.