Kígyó, farkas és kutya - A Vörös Boszorka (HP fanfiction)

(Négy) Halaszthatatlan ügy

A védőfal megremegett ugyan a nekicsapódó átoktól, de kitartott. Férfiak és nők üvöltöttek, a levegőben izzadtság, vér, füst és extázis szaga terjengett, az aréna aranyhomokjában bokáig merültek a párbajozók.

—Undorító hely—morogta Cassius és csuklyája alól kilesve körbekémlelt.—Biztos, hogy nincs már itt?

—Azt mondták, keddenként későn jön.—Daisy a férfire sandított.—Ne szenvedj olyan feltűnően! Azt hittem, tetszik majd itt a hangulat.

Cassius fintorgott és válaszadás nélkül újra a küzdelem felé fordult, Daisy azonban nem hagyta rá ilyen könnyen.

—Mi az, talán nem bírja a gyomrod az erőszakot?—kérdezte vigyorogva.—Nem hittem egy ilyen mészárosról, mint te. Hány embert is öltél már meg?

—Inkább maradj csöndben és keresd a célpontodat!—morogta Cassius.

—Oh, valóban—kacagott fel halkan, hidegen Daisy.—A sárvérűek és a muglik nem számítanak embernek, nézd el nekem a nyelvbotlást!

Cassius szeme a nőre villant, Daisy pedig ártatlanul pislogott rá.

—Ne rajtam vezesd le a dühödet!—A férfi sóhajtott.—Egyedül a Nagyúr parancsa miatt vagyok itt veled.

—A felügyelőm vagy—egészítette ki Daisy ridegen és úgy tett, mintha minden figyelmét lekötné, ahogy az eszméletlen varázslót kivonszolják az arénából. A homokon sötét vércsík maradt utána.—Úgy látszik, a mi kapcsolatunk csak ebből állhat.

Cassius szája gonosz mosolyra húzódott.

—Nincs mit csodálkozni rajta. Attól, hogy teljesítettél néhány apró-cseprő feladatot, a Nagyúr még nem fogad vissza a bizalmába azok után, hogy elárultad. Inkább örülnöd kellene, hogy életben hagyott!

Ez igaz volt és Daisy is tudta, de a szerepe miatt dühösen a férfi felé fordult.

—Nem árultam el őt!

Cassius gúnyosan felhorkant.

—Persze, a szerelmi bájital. Az aranyvérűek hónapok óta másról sem beszélnek. Kényelmes kis kifogás.

Daisy hidegen meredt az idősebb Malfoyra. Még nem volt annyira elkeseredett, hogy legilimenciával próbálkozzon, amúgy sem volt szüksége rá. Pontosan látta anélkül is, mennyire megveti őt a férfi. Nyilvánvaló volt, hogy nem bízik benne. De valahogyan meg kellett puhítania.

—Nem várom, hogy megértsd—sóhajtotta inkább elkeseredetten, mint idegesen és elfordult, mintha csak zavarban lenne.—Csak annyit kérek, hogy ne nehezítsd meg a dolgomat.

Cassius nem válaszolt, de Daisy érezte magán a tekintetét – elméjében pedig a kíváncsiskodást. A férfi ügyes legilimentor volt, ő pedig készségesen beengedte az elméjébe és megmutatott minden olyan emléket, ami alátámasztotta a meséjét. Ahogy lenni szokott, Cassius bedőlt a szemfényvesztésnek és az elrejtett emlékeknek meg gondolatoknak még csak a közelébe sem jutott.

Az arénában közben új harc kezdődött. Egy kentaurt eresztettek össze egy akromantulával és bár Daisy a Tiltott Rengetegben már nem egyszer látott ilyen összecsapást, úgy tett, mintha lekötné.

Alvilági helyen voltak, méghozzá a szó legszorosabb értelmében. A tisztességes boszorkányok és varázslók többsége még a létezéséről sem tudott annak a kiterjedt alagúthálózatnak, ami London belvárosa alatt terpeszkedett és a magasztos Fertő nevet viselte. Ennek a hatalmas komplexumnak volt a része a Cirkusz, ahol illegális harcok zajlottak, valamint többek között a Zsebpiszok Köz is.