Kígyó, farkas és kutya - A Vörös Boszorka (HP fanfiction)

(Ötven) Láda

Sirius hatalmasat ásított és megpörgette ujjai között a pálcáját. A kis, félhomályos szobában más szórakozása úgy sem nagyon akadt, hacsak nem akart beszélgetni Frank és Alice Longbottommal, de a párocska olyan jól elvolt a saját világában, hogy inkább nem zavarta őket.

Amikor Styler előállt a gyűlésen azzal, hogy egy veszélyes feladathoz keres embereket, Sirius azonnal jelentkezett. Nyilván nem hitte, hogy végül egy szobában fog kuksolni egy lelakatolt és lepecsételt láda mellett arra várva, hogy történjen végre valami.

Kalandot akart. A kastélyban a hetedévesek egyre jobban becsavarodtak a közelgő RAVASZ vizsgák miatt és Sirius úgy érezte, ha még egyszer végig kell hallgatnia, ahogy osztálytársai bájitalrecepteket mormolnak vagy varázsigéket kántálnak, ő is megőrül.

A végső löketet az adta meg, amikor két napja Marlene véletlenül hatalmas meztelencsigává változtatta a klubhelyiségben lévő kanapét – miközben Sirius és Remus éppen rajta ültek.

Azóta sem hitte el, hogy tényleg véletlen volt.

Újra a dobozra pillantott, de semmi többre nem jutott, mint az eltelt két, két és fél órában. Nyilvánvalóan elvarázsolták és valami értékes, valószínűleg veszélyes dolog volt benne.

Állítólag Voldemort meg akarta szerezni. Állítólag magát a Vörös Boszorkát küldte utána.

A szoba ajtaja egyszercsak kinyílt és Anne Young sürgetően intett nekik.

—Gyerünk!

A terv szerint a Nádpalotába kellett eljuttatniuk a dobozt, ahol a Bazár vezetője, Katerina Sazahar és Dumbledore már előkészített egy megerősített rejtekhelyet, ahonnan Voldemort és a halálfalói nem szerezhetik meg... bármi is legyen a dobozban.

—Sokáig tartott—morogta Sirius. Magára húzta a fekete csuklyát és megragadta a faláda egyik fülét.—Minden rendben?

—A halálfalók már itt vannak—hadarta Anne.—Meg kellett várnunk, míg a Bazár másik felére érnek.

Alice kivont pálcával odaállt a nő mellé, Frank pedig megragadta a láda másik oldalát és elindultak.

Búvóhelyük a Kaszinó legszélén volt; eddig az egyik szerencsebarlangban őrizték és őszintén, Siriusnak fogalma sem volt róla, hogy miért nem maradhatott ott tovább. Talán Sazahar elnyerte a Kaszinó vezetőjétől, esetleg kiszivárgott a holléte... igazából nem is az ő dolga volt.

Nekik csak el kellett juttatniuk a Nádpalotába.

Kis csapatuk feltűnés nélkül mozoghatott a Bazár forgatagában. A bódékból kiabáló árusok és a sokféle lény zsivaja elnyomta lépteik neszét. Nem tűntek ki. Nem törődtek velük, mégis mind a négyen feszültek voltak.

—Amikor ennek vége, repülni megyek—jegyezte meg Alice.—Borzasztó a föld alatt.

A csuklya takarásában Frank elmosolyodott.

—Nem bírja a bezártságot. Néha alig lehet beimádkozni a szabadból.

Sirius azon kapta magát, hogy visszamosolyog és kalapáló szívverése lelassul.

—Érthető. Nincs is jobb, mint kint hempereg...

Észbe kapott és elharapta a mondatot. Szerencsére a köpeny elrejtette az arcát és a társai nem láthatták, milyen nagyon elvörösödött.

De Alice csak nevetett.

—Oh, igen!—lelkendezett.—A friss fűben tavasszal, a levelek között ősszel! A havat annyira nem szeretem, de...