Kígyó, farkas és kutya - A Vörös Boszorka (HP fanfiction)

(Negyvennyolc) Szövetség

A tanácsteremben félhomály volt. A föld alatt amúgy sem juthatott volna be sok fény az ablakokon, de ráadásul elfüggönyözték az összeset, nehogy kíváncsi szemek kilessék a gyűlést. A faliszőnyegekkel, festményekkel és drága, Daisy szerint ízléstelenül csicsás tapétával díszített fal mellett állt ugyan egy-két szobor, gyertyatartó és díszváza, de a szobában az egyetlen igazi bútordarab a nagy, kerek márványasztal volt és a köré állított hét szék.

Amikor beléptek, az ajtóval szembeni hely üres volt és Daisy legszívesebben elkövette volna azt a pimaszságot, hogy egyenesen odamegy és leül Sazahar helyére. Már csak a reakciókért is megérte volna, de nem tehette meg. Céllal ment a Fertőbe, nem bosszanthatta fel egyből a vezetőket.

—Hölgyeim, uraim—hajtott fejet illendően az asztalnál ülő hat vezetőnek.

Öt ember volt, egy véla. Régebben más lények is helyet kaptak a Fertői Tanácsban, vezetők lehetettek, de az idő eljárt felettük és a kapzsi boszorkányok és varázslók trónfosztották őket.

Mialatt Daisy a Cirkuszba és a Bazárba járt, hogy feltérképezze a Fertőt, megtudta hogy a legutóbb, kilenc éve, a Cirkuszt szerezték meg a koboldok kezéből.

—Miss Styler!—Egy magas, a húszas éveinek végén járó férfi emelkedett fel székéből és elegánsan elé lépett.—Micsoda kellemes meglepetés! Már nagyon vártam, hogy megismerhessem.

—Csakugyan, Mr...?—Daisy a kezét nyújtotta és úgy tett, mintha nem tudná pontosan, hogy a Taverna vezetője áll előtte, aki a Fertőben minden étel, ital és más élénkítő szerek ura.

—Avery. Nathan Avery—mosolygott a férfi és ahelyett, hogy kezet ráztak volna, finoman kezet csókolt.

Daisy halványan viszonozta a mosolyt.

—Avery—ismételte mélázva és hagyta, hogy a felismerés lassan üljön ki az arcára. Óvatosan elhúzta a kezét és aprót lépett hátra.—Eszembe sem jutna bármivel meggyanúsítani, uram, de nem tudom nem észrevenni, hogy a családja nyíltan támogatja Voldemortot.

Mind a hét vezető összerezzent a rettegett név említésére. Sazahar közben visszament a helyére és leült, Avery pedig közelebb lépett Daisyhez. Nem tűnt megbántottnak.

—Itt lent, a Fertőben sok olyannal találkozhat, aki régi aranyvérű családból való. A Szent Huszonnyolc mindegyik nevét legalább egyszer láthatná a listán, amit a Fertő nagy befolyású embereiről készítettek. Természetesen, biztonsági okokból, nem létezik ilyen lista.—Az asztal felé intett és közben odavarázsolt egy széket.—Viszont biztosíthatom, hogy egyikünk sem osztozik családunk nézeteiben. A Fertőt választottuk, ők pedig hátra hagytak minket, mivel nem illettünk bele az aranyvérű elveikbe. Túl alantasok voltunk hozzájuk, bár... nem tudom, mennyire érti ezt az elhatárolódást. Más körökben nem igazán jellemző a kitagadás.

Daisy komoran biccentett.

—Nem ismeretlen számomra.

—Ah, igen, gondolom Sirius Black belépett a Főnix Rendjébe és ott találkoztak!—szólt közbe Matthias Parkinson.—Az ő kitagadása volt a legutóbbi nagy aranyvérű dráma, ha a Harris nőt nem számítjuk. Én nem számítom, mivel azóta visszasomfordált Tudjukki talpnyalói közé.

Elijah egyetlen unokatestvére volt, tizenkét évvel idősebb Daisynél. Nagyon hasonlított Elijahra. Daisy még emlékezett a férfi döbbenetére, amikor meghallotta, hogy kitagadták a kedvenc kuzinját.

Azóta a Matthias lett a Fertő szerencsejátékainak egyedüli felvigyázója, a Kaszinó teljhatalmú ura.

Daisy nem adott érdemi reakciót Sirius említésére – nem akarta megerősíteni hét túlságosan befolyásos bűnöző előtt, hogy ismeri és hogy csakugyan a Főnix Rendjének a tagja.