Kígyó, farkas és kutya - A Vörös Boszorka (HP fanfiction)

(Hatvanöt) Rossz ember

A Gázláng takaros kis épület volt, de koránt sem hétköznapi. Egyrészt elhelyezkedése szempontjából tökéletes volt; London belvárosában állt, kényelmes közelségben a Foltozott Üsthöz és a Mágiaügyi Minisztériumhoz, mégsem tartozott a varázsvilág épületei közé.

Amikor Daisy megvette, omladozott. Egykor egy kocsma működött az alsó szinten, maga felett két lakószinttel, de az idő teltével az üzlet csődbe ment, a lakók pedig elmentek a beázások, hulló vakolat és a penész miatt. Volt valami jogi ügy is, ami miatt nem lehetett eladni, felújítani. A házat lezárták, és ha nincs Andrey Hemmings, aki az adásvételt elintézte Daisynek, talán még évekig úgy áll.

A másik ok, ami miatt nem volt hétköznapi, már Daisyn múlott, ugyanis mikor felújíttatta, ötvözte a varázs- és a varázstalan világ hangulatát. Ez azt eredményezte, hogy varázslók és muglik is előszeretettel látogatták, Daisy mégsem volt arra felkészülve, hogy amikor Aiden Lee behálózása miatt érkezik, a pultnál Siriust fogja találni.

Még nem tudta rávenni magát, hogy bemenjen, pedig nem is saját magaként érkezett, hanem Celestia Stylerként. Az illúzióvarázs tökéletes volt, Sirius nem ismerhette fel... de Daisy nem volt benne biztos, hogy tényleg ennek örülne.

—Körülnéztem, sehol egy halálfaló.—Cassius egyszerű, jeltelen maszkot viselt, és miután ellenőrizte a környező utcákat és házakat, türelmetlenül Daisyhez lépett.—Úgy tűnik, azt hitték, hogy haza megyünk.

Daisy aprót bólintott, de közben egyáltalán nem törődött az őket Voldemort parancsára megfigyelő halálfalókkal. Le sem vette a szemét Siriusról. A férfi zaklatottnak, szomorúnak tűnt, és a keze remegett... de Daisy sehol sem látta a többi Tekergőt. Nem vallott rájuk, hogy ilyen állapotban magára hagynák egy barátjukat, tehát ha nem voltak itt, akkor valami nagy baj történt. Ha nem voltak itt, akkor...

Daisy testében jéggé vált a vér, és hátratántorodott, amikor eszébe jutott a kézenfekvő magyarázat. Ha nem voltak ott, akkor meghaltak. Megölték őket. De erről miért nem tudott?! Erről tudnia kellett volna!

A bénító rémület megtört benne, és hirtelen azon vette észre magát, hogy gondolkodás nélkül betör a Gázlángba, és a rá szegeződő szempárokkal mit sem törődve Siriushoz ront.

—Mi történt?!—követelte kétségbeesetten, a sírás határán.—Mi...

Nem ezért vállalta ezt. Azt akarta, hogy a barátai biztonságban legyenek, hogy boldog életük lehessen, hogy ne kelljen szenvedniük. Magára akarta vállalni az ő részüket a fájdalomból, ha másként nem megy.

Túl sokat akart volna? Annyira lefoglalta, hogy kijátssza egymás ellen Voldemortot és Dumbledoret, hogy leigázza a Fertőt, és véghez vigye saját terveit, hogy végül szem elől tévesztette a legfontosabb célját? Azt, ami miatt az egészet elkezdte?!

Sirius döbbenten nézett fel rá, és félrenyelte az italát, aztán pedig köhögve, könnyezve igyekezett újra levegőt venni.

—Celestia...—krákogta, és tekintete röviden elidőzött Cassiuson, aki testőrként követte a nőt.—Mit keresel itt?

—Mi történt?! Megtámadtak?—Alaposan megnézte magának a férfit, de nem látott rajta sérülést.—Te jól vagy? A többiek...

Sirius csak nézett rá, aztán tekintete ellágyult, és elmosolyodott.

—Te aggódsz értünk.

Eltartott egy pillanatig, mire Daisy megértette, hogy ha tényleg baj lenne, akkor Sirius nem mosolyogna, és nem reagálna ennyire nyugodtan.

—Barom!—ripakodott rá azonnal, és nem túl erősen vállon csapta. Sirius felnevetett.—Persze, hogy aggódok! Háború van, ti pedig őrülten vakmerőek vagytok, és inkább meghaltok, semhogy elfussatok a harc elől.