Kígyó, farkas és kutya - A Vörös Boszorka (HP fanfiction)

(Tizenhét) Kősárkány

McGalagony továbbra is megfigyelte őt. Daisy nem lepődött meg a nő óvatosságán, viszont bosszantotta, amikor észrevette, hogy a cirmos macska mindenhová a nyomában jár. Nem is értette, a tanárnő hogyan gondolta, hogy nem bukik majd le. Bejegyzett animágus volt. Mindenki tudta, hogy egy macska.

Daisy, részben ezért, már nem vett részt a párbajszakkörön sem, meg úgy általában a kötelező tanórákon kívül szinte ki sem tette a lábát a mardekáros körletből. Néha még azokat is kihagyta.

Ezúttal is az ablakban ült, régi helyén, de a kanapékat mind eltüntette maga körül.

—Lejössz Roxmortsba?—Regulus akkor lépett be a fiúk hálószobái felé vezető folyosóról és odatelepedett Daisy mellé a párkányra.—Beugrunk a Vadkanba.

Daisy röviden felpillantott a regényből, amit olvasott.

—Hideg van.

A tél ugyan még nem köszöntött be, de a szokásosnál hamarabb tűnt el a nyári meleg. Már legalább két hete nyúlós, esős, ködös volt az időjárás, ami az egész kastélyban nyomottá tette a hangulatot. Az ősz a legrosszabb arcát mutatta.

—Hát öltözz fel!

—Nem megyek—vágta rá Daisy.—Semmi kedvem a sárban caplatni egy olyan italért, amit a házimanók itt is eljuttatnak hozzám.

Szemléltetésként csettintett egyet, mire egy korsó vajsör jelent meg mellette a párkányon, természetesen Malei jóvoltából. A többi manó nem tette volna meg neki ezt a szívességet.

Regulus fintorgott.

—Tényleg így akarod tölteni az utolsó évedet? Szánalmas.

Daisy összeszűkült szemmel végigmérte a fiút.

—Azon töprengek, mi késztetett rá, hogy jó ötletnek tartsd, ha megsértesz.

—Ennyire könnyen megsértődsz?—kérdezett vissza Regulus felvont szemöldökkel.

—Kevesebbért is öltem már—hazudta Daisy szemrebbenés nélkül, de a fiú elhitte és elsápadt.

—Akkor szerencse, hogy Black vagyok—vágta ki magát, bár hangja kevésbé csengett már magabiztosan.

Daisy félrebillentette a fejét és halványan elmosolyodott.

—Senkitől sem hallottam még ezt.

A fiú bosszúsan meredt rá.

—Akkor nem jössz?

—Ahogy az elején is mondtam.

—Az a Daisy, akit ismerek, már csak puszta számításból sem hagyna ki egy ilyen alkalmat.

Regulus aggódott érte és Daisy elég szánalmasan nézhetett ki, ha a fiú ilyen elkeseredetten próbálkozik kirángatni őt a levegőre...

Erre a gondolatra egy kis melegség költözött a nő szívébe. De attól még nem gondolta meg magát.

—Az a Daisy pedig, aki itt van előtted, tényleg megátkoz, ha tovább bosszantod.

Regulus szomorú, lemondó pillantást vetett rá, aztán egy mély sóhaj kíséretében távozott.

A nő nem nézett utána, de a szeme sarkából figyelte, ahogy kilép a klubhelyiségből és amint a fal becsukódott mögötte, felpattant.

Esze ágában sem volt egész péntek este a tó alatt vesztegetni az idejét. Így, hogy Regulus elment, már csak az alsóbb évesek és néhány, az RBF vizsgákra lázasan készülő ötödéves volt bent. Közülük senki sem törődött vele igazán, nem volt rá okuk. És ha valamelyikük mégis kíváncsibb lett volna a többinél, nem mert kérdezősködni.