Kígyó, farkas és kutya - A Vörös Boszorka (HP fanfiction)

(Huszonegy) Farkasok

Egy nappal a gyilkosság után megtalálták Hepzibah Smith testét. Két nappal utána elítélték Hókit és Daisy titokban kimentette őt az Azkabanból.

Három nappal a gyilkosság után Daisy újra képes volt anélkül enni, hogy aztán mindent kihányt volna. Tizenegy nappal a gyilkosság után a Hóki helyén hagyott báb megrendezte a halálát és miután eltemették, az ügy lezárulhatott. Tizenhét nappal a gyilkosság után Daisy újra a tükörbe tudott nézni. És tizenkilenc nappal a gyilkosság után Dumbledore összehívta a Főnix Rendjét.

Hideg, ködös, barátságtalan novemberi szombat volt és Daisy legszívesebben ki sem kelt volna az ágyából. Még nagyobb volt a csábítás, hogy a fejére húzza a takarót, mert a szobatársai még békésen aludtak.

De Daisy felkelt, úgy-ahogy rendbe szedte magát és manómágiával a házába hoppanált, hogy Celestia Stylerré varázsolja magát és felkészüljön a valószínűleg órákig tartó megbeszélésre.

—Már azt hittem, sosem látogatsz meg—üdvözölte Damon bácsi szelleme, amint felbukkant a nappaliban.

—Azt ne mondd, hogy hiányoztam!—mosolyodott el halványan Daisy, mire a kísértet vállat vont.

—Talán úgy kellett volna mondanom, hogy reméltem, nem látogatsz haza.—Aztán barátságosan elvigyorodott.—Te vagy a kedvencem a családból! Milyen friss pletykák vannak?

Daisy nem felelt. Néhány szóval üdvözölte az üdvözletére siető Maleit és Tottit, aztán intett Damon bácsinak, hogy menjen utána.

Felérve az emeletre még megtorpant egy ajtó előtt és egy varázslattal kívülről átlátszóvá tette, hogy észrevétlenül ránézhessen a bent gubbasztó Hókira.

Az öreg manó az egyik polcot rendezgette, ami tele volt mindenféle vacakkal. A földön is hevert pár. Daisy még korábban bízta rá a rendrakást azzal, hogy annyi időt töltsön vele, amíg teljesen késznek nem érzi. Nem akarta, hogy tétlen legyen, amíg feldolgozza a gyászt.

—Akartam is kérdezni, hogy miért hoztál haza egy újabb manót—dünnyögte halkan a kísértet.—A ház körüli teendőket Malei és Totti tökéletesen el tudja látni, a Roxfortba, a Szent-Mungóba és a Minisztériumba küldött három-három kém-manód is boldogul...

—Malei!—szólt halkan Daisy, mire a házimanó azonnal ott termett mellette.

—Parancsolj, Úrnőm!

—Hogy van?

Malei komor pillantást vetett a szobába, ahol Hóki éppen újra lepakolta az egyik polcot.

—Szinte sosem beszél. Mindig újrakezdi a rendrakást, éppen mielőtt elkészülne vele és... Többször hallottam, hogy rosszat álmodik.

—De veletek eszik, ugye?

—Ott ül velünk—pontosított Malei.—Alig pár falatot eszik és egész napját itt bent tölti, hacsak nem parancsolok rá, hogy menjen ki pár percre.

Daisy sóhajtott.

—Esetleg később az üvegházba is kiküldheted, hogy a növényekkel foglalkozzon egy kicsit. Ne legyen kint a hidegben sokat.

—Értem, Úrnőm.

—Köszönöm, hogy foglalkozol vele.

A manó boldogan elmosolyodott és mélyen meghajolt.

—Büszke vagyok, hogy olyan gazdát szolgálhatok, aki így törődik a fajtámmal. Hozhatok esetleg egy kis teát?

Daisy biccentett.

—Igen, kérlek. A dolgozószobában leszünk.

Malei elsietett, Daisy pedig visszavarázsolta az ajtót, aztán bement a szemközt álló irodába és kényelmesen elhelyezkedett az asztal mögötti karosszékben.