Kígyó, farkas és kutya - A Vörös Boszorka (HP fanfiction)

(Hat) Tizenhárom

Aznap este álmában újra a barátaival volt. A kis tó partján, ami nem messze volt a házától. Mind ott voltak, pont úgy, ahogy az egyik nyáron, mikor először ellátogattak oda. James gitározott, Peter és Remus a lányokkal szórakoztak. Lily, Marlene és Felicity is ott volt. Sirius megpróbálta bedobni Daisyt a tóba és... Regulus is köztük volt. Olyan természetességgel, mintha a valóságban is barátok lehettek volna.

Mikor Daisy reggel munkához látott, még mindig az álom hatása alatt állt. Olyan valóságos volt, olyan színes és élettel teli, mintha csakugyan megtörtént volna. Gyűlölte miatta az ébrenlétet. A kint zuhogó eső pedig még lehangolóbbá tette az egészet.

Helyettesítenie kellett az apját az üzletben, mivel ő éppen egy ritka hozzávaló után kutatott. Zetti, a szülei házimanója, körülötte sürgölődött, a keze alá dolgozott. Az apja jól kitanította; legalább annyira értett a bájitalokhoz és a hozzávalókhoz, mint egy boszorkány vagy varázsló.

—Marcus!

Az üzlet ajtaja kicsapódott és Cassius Malfoy támolygott be rajta. Fekete köpenyét sár és vér szennyezte, az anyag egy darabon fel is hasadt és úgy általában facsarni lehetett volna belőle a vizet. Azonban mindez eltörpült a tény mellett, hogy az ifjabb Malfoy karjáról csöpögő vizet vörösre színezte a férfi vére.

—Zetti, ültesd egy székre!—Daisy azonnal otthagyta a sárkánypikkelyt, amit éppen őrölt, a kötényébe törölte a kezét és a pálcáját elővéve magához hívta szinte az összes gyógyfőzetet, egy lavór melegvizet és törölközőket, majd Cassiushoz sietett.—Mi történt veled?

—Hol van Marcus?—kérdezte vissza a férfi és eltolta magától Daisyt.—Hozzá jöttem.

—Megvárhatod, ha annyira akarod—vont vállat Daisy bosszúsan összeráncolt szemöldökkel.—De akkor csak a hulládat fogja itt találni.

Cassius fintorgott és kisöpörte szeméből vizes, sáros haját. Úgy nézett Daisyre, hogy a nő egy pillanatig azt hitte, a gondolatait akarja kilesni, de végül a férfi beletörődően felsóhajtott és elfordította a fejét.

—Csináld!

Más körülmények között szóvá tette volna a gorombaságot, de ennek most nem volt ott az ideje. Daisy sietve lehámozta a férfiról a köpenyét. Az alatta lévő, új korában nyilván fehér, most azonban fekete sárral és vörös vérrel összekent ing már így is szinte teljesen darabjaira hasadt az átkoktól. Könnyű volt levenni.

—Zetti, zárd be a boltot és készíts forró levest! Fűts be!—motyogta maga elé Daisy, miközben Cassius sebesüléseit vizsgálta. Sokkal mélyebbek voltak, mint elsőre tűntek, talán nem is varázslat okozta. És valami bájital is jutott beléjük.—Legyen annyira meleg, mint egy gőzfürdőben!

A manó elfordította a táblát az ajtón. Egy fémes kattanás jelezte, hogy a mágikus zárak is a helyükre kerültek, majd Zetti rohant is hátra, hogy teljesítse a parancsot.

—Gőzfürdő?—ismételte bágyadtan Cassius. Daisy közben a langyos vízbe mártott törölközővel igyekezett lemosni a felsőtestét.—Talán hiányzik a nyaralás most, hogy munkába álltál?

—Megmérgeztek, Cassius—magyarázta a nő.—Most izzadnod kell. És egyébként is át vagy fagyva.

Cassius elégedetlenül fintorgott.

—Más módon is megizzaszthatnál.

Daisy szemforgatva a lavórba dobta a törölközőt. Egy kis fiolányi fájdalomcsillapító és vérzéslassító főzetet nyomott a férfi kezébe, amit ő kérdés nélkül, azonnal felhajtott. A nő egy pillanatra fennakadt ezen a nagyfokú bizalmon, de aztán megrázta magát és mintát vett a méregből.

—Lélegezz mélyeket!—mondta Cassiusnak, miközben megpróbálta kideríteni, milyen bájitallal is van dolga.—És csak lassan. Közben akár el is mondhatod, hogy mi a franc történt veled.

—Összeakadtam a Főnix Rendjével az Abszol Úton.—Cassius vállat vont.—Felismertek, megtámadtak.

—Te mit kerestél ott?—kérdezte Daisy. Részben, mert kíváncsi volt és részben, mert ezzel lefoglalhatta a férfit.

—Ajándékot akartam venni. Valami szépet...

Daisy meglepetten felnézett. A bájital, amit valahogyan Cassius sebeibe juttattak, igazságszérum volt. Még nem látta így alkalmazni, de a jelek szerint hatásos volt. De egy párbaj alatt elég praktikátlan lehetett, hacsak...

—Hányan voltak ellened?—A nő leguggolt Cassius elé és maga felé fordította a férfi arcát.—Hányan támadtak meg?

—Nem tudom pontosan—ingatta a fejét bágyadtan Cassius.—Hetet elintéztem, aztán... Nem tudom, talán tizenhárman?

—Te pedig egyedül voltál.—A férfi bólintott, Daisy pedig tovább kérdezett.—Hová vittek, miután elkaptak?

—Nem tudom. Egy sötét szobában ébredtem, nagyon hideg volt. Nem volt nálam pálca...

—Megkínoztak és kivallattak.

Cassius lesütötte a szemét.

—Nem emlékszem, mennyit mondtam el nekik—ismerte be.—Amikor az egyikük egy pillanatra nem figyelt, elvettem a pálcáját és elszöktem.

Sokkal rosszabb is lehetett volna. Mégsem volt méreg, így Daisy ellátta a vágásokat és bekötözte őket. Néhány óra alatt a gyógyfőzet összeforrasztja majd a sebeket, talán nyomuk is csak alig marad, addigra pedig az igazságszérum hatása is elmúlik.

Cassius néma csendben volt a sebkötözés alatt és kerülte Daisy pillantását. Amikor a nő a lavórhoz lépett, hogy lemossa a vért a kezéről, Zetti visszatért a levessel, Daisynek pedig le kellett vennie sárkánybőr kötényét, annyira meleg lett a helyiségben.

—Köszönöm, Zetti.—Daisy elvette a manótól a levest.—Mostmár hazamehetsz.

Zetti meghajolt és egy halk pukkanás kíséretében eltűnt. Cassius meredten bámulta a helyet, ahol utoljára látta.

—El fogja mondani a szüleidnek, mit tettem.

—Fogalma sincs róla, mit tettél.—Daisy odalépett a férfihoz, belekarolt és felállította.—A bolt hangszigetelt, ő pedig hátul volt. Nem hallhatott semmit.

Átvezette Cassiust a hátsó szobába. A helyiség zsúfolt volt, tele papírokkal, üvegekkel és üstökkel. Az egyik oldalon egy kis konyha állt, a másikon egy káoszba fulladt íróasztal, mögötte pedig egy ágy. Daisy oda vezette Cassiust, leültette és a kezébe nyomta a levest.

—De te mindent hallottál. Te... A Nagyúr biztosan meggyőződne a hűségedről, ha elmondanád neki, mit tettem.

Daisy leült az íróasztali székre és szembefordult Cassiussal.

—Voldemort megöletne azért, ami nem a te hibád volt.

—Ki mered mondani a nevét.—A férfi elmosolyodott és belekóstolt a levesbe.—Mondjuk nem kellene csodálkoznom.

A nő mosolyogva vállat vont.

—Pihenj nyugodtan, amíg szeretnél!

—Hová mész?

—Megkeresem azt a tizenhármat. Talán Dumbledoreral is elbeszélgetek... Estére visszaérek és ellenőrzöm a sebeidet. Remélem, még itt leszel akkor...

Cassius nem felelt, Daisy pedig nem erőltette. Előre ment az üzlethelyiségbe, visszaállította a fűtést az eredeti hőfokra, majd magára kanyarította borvörös köpenyét és elhoppanált.