Kígyó, farkas és kutya - A Vörös Boszorka (HP fanfiction)

(Ötvenhat) Valóra váltani a lehetetlent

Miután egyedül maradt, Daisy hosszú percekig némán ült a Szobában, és egy szobor mozdulatlanságával meredt maga elé.

A dolgok összesűrűsödtek körülötte, és előreláthatóan nagyon hamar fel fognak gyorsulni az események most, hogy egy új szakaszba lép a háború, és mindent el kell majd követnie, hogy továbbra is megtartsa kedvező helyzetét, és úgy alakítsa az eseményeket, ahogy számára a legkedvezőbb.

Sok dolga volt függőben.

A Fertőben egyre stabilabbá építette kapcsolatait, a lenti emberek lassan tisztelni kezdték Styler nevét, de ha el akarta intézni Katerina Sazahart, és teljesen átvenni az irányítást, még ennél is szorosabbra kellett fűznie a befolyását. Márpedig nem nyughatott, amíg el nem tiporta a nőt. A Fertőre pedig szüksége volt, hogy megalapozza hatalmi bázisát, és legyen ereje a Minisztérium ellen fordulni.

A mugli világban már jobban állt a helyzete. Andrey Hemmingsnek hála több sikeres nagyvállalatban is részesedést szerzett, és az ügyvéd lefizetett a nevében politikusokat, igazgatókat és hírességeket, akik alvóügynökökként várták a jelet.

Azon az oldalon már minden készen állt a világegyesítés megkezdésére. Miután Voldemortot legyőzik, és kiirtják az aranyvérű-eszmét, leleplezi a varázsvilágot. A Minisztérium pedig addigra nem lesz elég erős hozzá, hogy megállítsa.

De ezek a hosszútávú tervei voltak. Sokkal sürgetőbb volt, hogy Bonnie és Cassius kislánya hamarosan megszületik, ezért ki kellett találnia valamit, hogy a Mészárost egy időre kivonja Voldemort harcaiból anélkül, hogy gyanússá tenné magukat. Meg kellett szerveznie egy Álarcosbált, valahogy be kellett csempésznie rá a Rendet, hogy információt gyűjtsenek, segédkeznie kellett Lily és James esküvőjének lebonyolításában, hogy a halálfalók biztosan ne üthessenek rajtuk...

Mindezek mellett már ideje lett volna visszafoglalni a Szent Mungót, visszacsalogatni a dementorokat Voldemort szolgálatából az Azkaban őrzésére, és a Rendnek is szüksége volt egy nagyobb győzelemre, hogy megmaradjon a remény.

Az, hogy Regulus előtt lelepleződött, megkavarta kissé a terveit. Egyfelől segítség is lehetett volna, ha bevonja a fiatalabb Black fiút, de egyáltalán nem volt benne biztos, hogy tényleg ennyire megbízhat benne. Hiszen Bellatrix unokatestvére volt, ugyan abban a nevelésben részesült...

Ez persze nem sokat jelentett, hiszen Sirius, Andromeda, Cassius, Elijah és ő maga is megkapta a maga részét az aranyvérű baromságokból. De tekintettel kellett lennie Cassiusra is – a férfinek sokkal több veszítenivalója volt. És Daisy nem volt hajlandó kockáztatni, hogy az ő rossz ítélete miatt történjen bármi rossz Bonnival, a születendő kislánnyal, vagy Cassiussal.

Mélyet sóhajtott, és felkelve egy egészalakos tükröt varázsolt maga elé a levegőbe.

Beszélnie kellett a Szürke Hölggyel, és bármely más napon elkeserítően kilátástalan vállalkozás lenne felhajtani egy kísértetet a kastélyban, de szerencséje volt. A végzős bál elég nagy esemény volt hozzá, hogy még a szellemek is megjelenjenek rajta. Egy bálba viszont nem mehetett abban az egyszerű és praktikus nadrágkosztümben, ami Celestia Styler átlagos viselete volt.

Mostanra annyi időt töltött az illúzióvarázs rejteke alatt, hogy egyáltalán nem lepődött meg, amikor a tükörképén sötétfekete hajat, jégkék szemet és világos, sápadt bőrt látott, és a büszke, éles vonások is ismerősök voltak.

—És Bonnie éppen most nincs itt—morogta, ahogy kibontotta kontyba csavart haját, és megpróbálta egy elegáns, báli viseletté formálni.

Egyáltalán nem értett az ilyesmihez. Amikor mások a divatról olvastak, ruhákat próbálgattak, ő bájitalokat főzött és sötét varázslatokat gyakorolt, hogy megölhesse Voldemortot. Nem arról volt szó, hogy nem szerette volna az ilyesmit... egyszerűen nem volt rá ideje. És mindig keserűség támadt benne, amikor erre gondolt.