Kígyó, farkas és kutya - A Vörös Boszorka (HP fanfiction)

(Ötvennyolc) Bizalom

Sirius Black abban a pillanatban meglátta a nőt, hogy az belépett a terembe. Nem lehetett nem észrevenni; lélegzetelállítóan nézett ki, a jelenléte pedig uralta a teret.

Utoljára Daisynél tapasztalt ilyet, de nem érte váratlanul, hogy Styler kisugárzása is ilyen erős, hiszen a nő képes volt egyenlőként felvenni a harcot Daisyvel. Volt akkora hatalma, mint a Vörös Boszorkának, ezt pedig nagyon kevesen mondhatták el magukról.

A roxforti végzős bál zártkörű rendezvény volt. Csak meghívottak, a tanárok és a diákok lehettek ott, Sirius mégsem lepődött meg, hogy itt látja a nőt, pedig Styler nyilvánvalóan egyik kategóriába sem tartozott. Ha valakiről, hát róla el tudta képzelni, hogy meghívás nélkül is bejut akárhová, és az, amilyen határozottan a Szürke Hölgyhöz lépett, arra engedett következtetni, hogy a nő szokása szerint szervezkedik. Mint ahogy a Fertőben is tette.

Sirius fintorogva elfordult, és inkább tovább figyelte Holdsápot, aki éppen megpróbált észrevétlenül lángnyelv-whiskyt csempészni az egyik tál puncsba.

Ez nem volt könnyű dolog, mert annak ellenére, hogy a bálon megjelent legtöbb boszorkány és varázsló már nagykorú volt, a tanárok ragaszkodtak hozzá, hogy semmiben se legyen alkohol. Külön figyeltek rá, és Sirius azt sem tartotta elképzelhetetlennek, hogy elvarázsolták az asztalokat.

Talán a terítő színt változtatott volna, hogyha rácsöppen egy kevés pia, vagy a puncsból sárkány emelkedik ki, és nyakon önti magával azt, aki megpróbálta korhatárossá tenni... Nem tudták. És Holdsáp mégis odaoldalgott a laposüvegével, és néhány perc óvatos vizsgálódás után az összes whiskyt beleöntötte a tálba.

Ágas és Lily visszatartott lélegzettel vártak, aztán mikor nem történt semmi, és Holdsáp elégedetten töltött mindegyiküknek egy-egy pohár italt, Lily megkönnyebbülten felnevetett.

—Komolyan azt hittem, hogy McGalagony csinált vele valamit!

—Csinált is.—Remus büszkén mosolygott. Az arcát keresztülszelő ezüst-sebhelyek megfeszültek.—De minden varázslat kijátszható.

Ágas nevetve koccintott vele, majd parádésan meghajolt Lily előtt, hogy táncra kérje. Lily szemforgatva egy hasonlóan parádés pukedlit mutatott be, aztán karon fogták egymást, és a táncparkettre vonultak.

A többiek szürkének és unalmasnak tűntek mellettük. Ők voltak a tökéletes pár...

—Te nem táncolsz, Holdsáp?—Lustán elmosolyodott, ahogy az asztalnak dőlt, és belekortyolt a feljavított puncsba.—Látod ott azt a csapat lányt? Mind téged figyel.

A terem másik felében vagy egy tucatnyi évfolyamtársuk ácsorgott, de talán nővérek és húgok is voltak köztük. A lányok szinte minden pillanatban Remusra néztek, elpirultak, kuncogtak, és néha egy megindult feléjük, hogy aztán fele úton elbátortalanodjon, és visszaforduljon.

Remus valóban igazi szívtiprónak nézett ki. Úgy általában is, a Griffendél Toronyban állandóan utána fordultak, az alsóbbéves lányok róla írták tele a naplóikat. Sirius egyszer véletlen beleolvasott az egyikbe, amit a kanapén hagytak, de az, mint kiderült, az egyik negyedéves fiúé volt.

Most Holdsáp mélykék dísztalárt viselt, nyakkendője tökéletesen állt, és elegáns mozgásával elvarázsolt mindenkit.

—Nem érdekelnek—jelentette ki Holdsáp szórakozottan.—Közönségesnek tűnnek.

—Talán kívülről mi is annak tűnünk.

Remus fél szemöldökét felvonva, hitetlenkedve nézett rá, aztán nevetésben tört ki.