Kígyó, farkas és kutya - A Vörös Boszorka (HP fanfiction)

(Hét) Az ostobaság ára

Daisy sosem kedvelt kimondottan Cassiust. Nem beszélt vele annyit, hogy kedvelhesse, ellenben azt tudta róla, hogy nem olyan, mint az öccse. Nem olyan, mint a többi aranyvérű ifjú. Leginkább Elijah Parkinsonhoz vagy Regulus Blackhez tudta volna hasonlítani őt, a lényeg mindkét esetben ugyan az. Cassius Malfoy nem volt gonosz, sem kegyetlen.

Viszont amit vele tettek, az mindkettő volt. Az ilyesmit pedig nem lehet csak úgy megbocsátani.

A nő a zuhogó esővel mit sem törődve vonult végig a roxforti birtokon, borvörös köpenye csattogott utána az erős szélben. Szándékosan Roxmortsba hoppanált; nem akarta felfedni tényleges erejét Dumbledore előtt. Egyébként is sokkal drámaibbnak találta, ha csurom vizesen ront be az igazgató irodájába.

Az előcsarnokba lépve szembe találta magát Argus Friccsel. A gondnok, egy szürke kölyökmacska társaságában, éppen felmosott; az állat vidáman üldözte a rongycsíkokat, de amikor Daisy belépett, elbújt gazdája lába mögé.

—Az iskola zárva van!—morogta a gondnok, majd felnézett és elsápadt rémületében.

Frics nem Daisy Harrist látta, a hetedéves diáklányt, hanem a rettegett Vörös Boszorkát, akiről vérfagyasztó pletykák keringtek az emberek között. A borvörös köpenyt és a krémszínű maszkot látta. A mellkasára szegeződő cseresznyefa pálcát látta. Azt látta, amit Daisy láttatni akart vele.

—Dumbledore az irodájában van?—kérdezte Daisy. Hangja, egy varázslatnak hála, idegenül, földöntúlian csengett. A macska felborzolta a farkát rémületében.

—Nem... Nem mehet be hozzá—hebegte Frics és rá szegezte a felmosó nyelét.—Mocskos halálfaló!

Daisy türelmetlenül horkantott és pálcájának egy pöccintésével a falnak lökte a gondnokot, majd tovább sietett.

Portrék ideges suttogása és sikoltásai kísérték útját. Az igazgatói irodát őrző kőszörny nem volt hajlandó utat engedni neki akkor sem, mikor megmondta a jelszót, így kénytelen volt varázslattal félreállítani.

Sarat és esőcseppeket hozott magával, ahogy feltépte az ajtót és felemelt pálcával a szobába lépett. Dumbledore, aki éppen a főnixe alól takarította a hamut, meglepetten fordult felé, de egyetlen pillanat alatt megértette a helyzetet.

—Mit akar tőlem?—kérdezte higgadtan, mintha nem tudná, hogy Daisy áll vele szemben.

—Igazságot!—felelte a nő és közelebb lépett. A korábbi igazgatókról készült portrék rémülten menekültek át egymáshoz, de Dumbledore nyugalomra intette őket.

—Az egyetlen igazság, amit tőlem kaphat, az a jogos büntetés mindazért, amit tett.

—Azt majd meglátjuk—felelte Daisy, majd megragadta az igazgató karját, az ablakhoz rántotta és kiugrott vele a zuhogó esőbe.

Egy földből formált sárkány kapta el őket. A víz lassan felpuhította és kész dagonyává változtatta a testet, így mire leszálltak a Tiltott Rengeteg fái között, mindketten tetőtől talpig sárosak lettek.

—Minek köszönhetem, hogy elrabolt, Miss Harris?—kérdezte kedélyesen Dumbledore, miután a földsárkány eltűnt és a férfi egy esernyőt varázsolt a kezébe.

Daisy nem vesződött ilyesmivel, csak lehúzta a csuklyát a fejétől és eltüntette az arcát takaró maszkot. A hangját torzító varázslat is megszűnt.

—Tudja az nagyon jól! Nem lett volna szabad Cassiusra uszítania a Rendet!

—Én senkit sem uszítottam senkire.

—Akkor ezt értsem úgy, hogy a Rend már nem a maga parancsnoksága alatt áll és nem is tudott az akcióról?!

—Természetesen tudtam róla, de...

—Akkor meg felelősséggel tartozik azért, amit tettek!—vágott közbe Daisy.—Megkínozták Cassiust!

—Cassius Malfoy egy gyilkos, egy halálfaló—felelte nyugodtan Dumbledore.—Ne higgye egy pillanatra sem, hogy ő nem tette volna ugyan ezt, ha...

—Pedig egészen biztos vagyok benne, hogy nem tenne ilyet!—Daisy közelebb lépett a férfihez.—Az emberei nem csak kegyetlenek voltak, hanem végtelenül ostobák is. Fel tudja ezt fogni?

—Nyugodjon meg...—próbálkozott Dumbledore, de Daisy egy hisztérikus nevetéssel belé fojtotta a szót.

—Úgy látom, nem érti. Pedig okosnak tartják... De akkor elmondom!—A nő olyan fenyegető arckifejezéssel lépett közelebb az igazgatóhoz, hogy Dumbledore tett egy fél lépést hátra.—Cassius Malfoy nem árulhatja el Voldemortnak, mi történt, mert akkor a Nagyúr megölné őt. Ehelyett a Vörös Boszorkához fordult, esetleg beavatja Bellatrix és Rodolphus Lestranget, Samuel Nottot is. Hajtóvadászat indul az emberei ellen és meg kell ölnünk nem csak őket, de a családjukat és a barátaikat is olyan gyorsan, amennyire csak lehet. Mindenkit, akinek elmondhatták, amit megtudtak. Tizenhárman voltak. Valószínűleg vannak közöttük anyák és apák is, testvérek. Valakinek a gyermekei.

—Hát akadályozza meg!—parancsolta Dumbledore.—Mentse meg őket!

Daisy egy hosszú pillanatra elhallgatott és csak meredt az igazgatóra. Az eső nyugtatóan csorgott végig a homlokán, átáztatta a ruháját.

—Nem—felelte végül és még mielőtt Dumbledore megszólalhatott volna, folytatta.—Megegyeztünk, igazgató úr. Én minden információt továbbítok, amire szükségük van. Vagy talán már nem bízik meg bennem?

—Nem erről van szó. De rossz útra lép, ha halálfalókat vesz a védelmébe. Ne felejtse el, hogy ki a valódi ellenség!

Daisy fintorgott.

—Maga felejtette el azt, hogy beleegyezett, hogy velem dolgozik. Ez azt jelenti, hogy megosztotta velem a parancsnokságot. Cassius Malfoy igenis a védelmem alatt áll és a Rendnek meg kell fizetnie az ostobasága árát.—A nő végigmérte Dumbledoret.—Megpróbálhatja figyelmeztetni őket, ha akarja. De ha rám hallgat, egy ujját sem mozdítja az érdekükben. Ebben már úgy is nagy gyakorlata van...

A nő a földre szegezte a pálcáját és nonverbális varázslattal egy hippogriff-bábot formált a földből. De mielőtt felszállt volna az állatra, visszafordult Dumbledorehoz.

—Remélem, hallotta már Celestia Styler nevét.

—A francia boszorkány, aki a napokban költözött Londonba?—kérdezte az igazgató összeráncolt szemöldökkel.—Megírta a Próféta, hogy egy baleset miatt elveszítette az összes poggyászát. Miért?

Daisy felugrott a bábra és a fejére húzta a csuklyáját, visszavarázsolta a maszkját.

—Celestia Styler az én emberem. A továbbiakban általa fogom tartani a kapcsolatot a Renddel és magával, úgyhogy kérem, a héten keresse fel és vigye el a következő gyűlésükre! A maga érdeke. Ahogy az is, hogy elhiggyék, mi az imént párbajoztunk.

Azzal a hippogriff csapott párat szárnyaival és miközben sárral borította be Dumbledoret, felemelkedett a földről. Daisy nem nézett vissza az igazgatóra. Amint a birtok határain kívül ért, otthagyta a bábot és elhoppanált.