Kígyó, farkas és kutya - A Vörös Boszorka (HP fanfiction)

(Huszonhat) A Tekergők Térképe

Átváltoztatástan órán az osztály egészen megfogyatkozott az RBF-ek letétele után. Csak azok maradtak, akik RAVASZ vizsgát is tenni akartak a tárgyból, vagy ha nem is akartak, szükségük volt rá. McGalagony két csoportra osztotta az évfolyamot és összevonta mind a négy házat.

Hatodikban Daisy, Sirius, James, Remus és Lily egy csoportba került; Peter és Marlene nem vette fel ezt a tantárgyat, mert nekik nem volt szükségük rá az álommunkájukhoz – az aurorok és a gyógyítók között ellenben megkövetelték. Akkor ez csodálatos volt, mind örültek neki és néhány órán egészen McGalagony agyára mentek. Az idők azonban megváltoztak.

—Erre az apró mozdulatra nagyon kell vigyázni—magyarázta McGalagony. Egy pohár ecet felett ingatta a pálcáját.—Ha nem a megfelelő sebességgel és szögben hajtják végre, a bor keserű lesz. Olyan esetről is hallottam, hogy összemarta egy varázsló nyelvét.

Daisy osztálytársai összeráncolt homlokkal koncentráltak. Akadt, aki felállt, hogy jobban belelásson az asztalán elhelyezett kupába.

A nő velük ellentétben alig figyelt oda, gondolatai messze jártak. Vagyis igazából nem túl messze, ugyanis a griffendélesek a terem másik sarkában ültek.

—Miss Harris, talán már végzett is?—lépett mellé felvont szemöldökkel McGalagony és belelesett a serlegbe. Elhúzta a száját, amikor megérezte az ecet erős szagát.—Megkérem, hogy a feladatával foglalkozzon!

A tanárnő tovább ment, de a szeme sarkából továbbra is Daisyt figyelte. Ez már így ment azóta, hogy Celestia Stylerként Daisy a Rend tudomására hozta, hogy ő a Vörös Boszorka. McGalagony nem tett ugyan semmi látványosat, de szigorúbban kezdett bánni vele és vadászó macskaként leste minden mozdulatát.

Daisy gyakran csak azért viselkedett ártatlan kisangyal módjára, hogy a nőt bosszantsa. Néha pedig szándékosan előtte kegyetlenkedett és ejtett el sokatmondó, kétértelmű megjegyzéseket, mert tudta, hogy úgy sem tehet ellene semmit.

—Elnézést, tanárnő—sóhajtott Daisy és visszafordult a serleghez. Fölé tartotta a pálcát, mintha csinálna is valamit.

Ezúttal nem akarta magára haragítani a tanárnőt. Ha a nő kiemelt figyelmet fordít rá, az szinte ellehetetleníti, hogy zökkenőmentesen véghez vigye a tervét.

Lassan utánozta a többiek mozdulatát az ecet felett. A termet megülő tömény szagtól kezdett megfájdulni a feje, hiába tárták ki az összes ablakot. Csak annyit értek el vele, hogy még hideg is volt bent.

A szeme sarkából a Tekergőket figyelte. Valamelyiküknél ott kellett legyen a Térkép. A Térkép, amit segített elkészíteni, de ami most leleplezheti a titkát. Kész csoda, hogy eddig nem vették észre...

Dumbledore ugyanis már a Rend második megbeszélését hívta össze a Roxfortba, Daisy pedig hiába nézett ki Celestia Stylernek, hiába hangzott és viselkedett úgy, mint ő, a Térkép az igazi nevét mutatta volna. Vagy minden nevét egyszerre, ezt nem tudta. Mindenesetre leleplezte volna.

Az első alkalommal szerencséje volt. Késve érkezett és mire odaért, a Tekergők már Dumbledore irodájában voltak. Aztán hamarabb ment el, nehogy valamelyiküknek eszébe jusson rápillantania a Térképre.

Ezt nem csinálhatta örökké.

Az óra vége előtt pár perccel mégis átváltoztatta borrá az ecetet, aztán pedig úgy intézte a dolgot, hogy ő és Perselus kifelé menet Sirius mögé keveredjen.

—A hatodik emeleten találkozom vele, már ott kell várnia—jegyezte meg olyan hangosan, hogy Sirius biztosan meghallja.—Remélem, elhozta, amit kértem.