Kígyó, farkas és kutya - A Vörös Boszorka (HP fanfiction)

(Harminc) A három muskétás

A Reggeli Próféta már másnap lehozta a hírt. Hangzatos főcím hirdette Daisy lelepleződését és a fél Varázsbűn-üldözési Főosztály csúfos vereségét, de a nő nem várta meg, hogy kirúgják a Roxfortból, vagy hogy az aurorok összeszedjék magukat és újra rajta üssenek.

Eltűnt a föld színéről. Legalábbis a nagyközönségnek.

A háza rejtett volt. Cassius az instrukciói alapján egy kicsit megváltoztatta a védőbűbájokat, hogy azok, akik eddig tudták, hol van – köztük Elijah és a griffendélesek – ugyan úgy hiába keressék ezután. Nem volt szüksége hívatlan látogatókra.

Úgy intézte, hogy ne legyen ideje önsajnálatba merülni. Igazából rettegett, hogy ha lelassít, elsüllyed a gondolataiban. Legszívesebben örökre eltemette volna magában a történteket, de az ilyesmire nem létezett varázslat.

Daisy törökülésben kuporgott az íróasztala mögött, vállán vastag takaró és közben lassan szürcsölgette a Hóki által felszolgált forrócsokit.

Egy levelet írt. Fekete tollú pennája halkan sercegett a pergamenen és hosszú árnyékot vetett a gyertyák táncoló, narancsos fényében, miközben a sorok egyre sokasodtak. A Fertőben állomásozó manóknak és kísérteteknek akarta elküldeni, egy részletes lista volt a célpontokról és arról, hogy pontosan mit kell tenniük.

—Bejöhetek?—kérdezte egy halk kopogás kíséretében Bonnie Maisel.

A mugli nő ragyogott, tele volt élettel. Gömbölyödő hasa előtt pedig egy friss süteménnyel megpakolt tálcát egyensúlyozott, miközben a nyitott ajtóban toporgott.

—Gyere csak!—intett Daisy és félretolta a pergament, hogy megszáradjon a tinta.—Amúgy is én hívtalak.

Bonnie tréfásan elmosolyodott és letette Daisy elé a tálcát.

—A szeszélyes boszorkákkal óvatosnak kell lenni.

Daisy összevonta a szemöldökét.

—Nem vagyok szeszélyes.

—Ha te mondod.—Bonnie kacsintott. Szeme csintalan villanása miatt egy pillanatig megszólalásig olyan volt, mint James.—Miért is kerestelek meg?

Daisy távolabb tolta a tálcát, hogy a meleg sütemény illata ne zavarja meg a tárgyalásban. Fontos dologról kellett beszélnie.

A párbaj után, mikor az ájulás határán hazahoppanálta magukat Cassiussal, Malei jelentést tett; Katerina Sazahar árulta el a Minisztériumnak. Hogy a nő honnan tudta meg, hogy Daisy a Vörös Boszorka, egyelőre nem lehetett tudni, az eset mégis egyértelmű tanulsággal bírt. Daisy háborúban állt a Fertő egyik leghatalmasabb boszorkányával. Egy háborúban pedig nincsenek törvények.

El kellett tüntetnie maga mellől mindent és mindenkit, aki fontos volt neki, mielőtt felhasználhatták volna őket ellene. Szerencsére a legtöbb ilyen személyt már így is ellökte magától.

—Cassiusról szerettem volna beszélni veled. És végső soron rólad is.

Miután a férfi elment érte a Roxfortba és szemtanúja volt annak, ahogy Daisyt magával ragadta a mágia nyers ereje, szinte sosem hagyta magára a nőt. Bonnie és ő odaköltöztek hozzá és az indok az volt ugyan, hogy nem ismertek biztonságosabb házat, de Daisy tudta, hogy őt is féltik. Mindketten úgy viselkedtek vele, mint a kotlóstyúkok...

Daisyt általában nem zavarták. Jól esett neki a társaság, de mivel Sazahar nyílt ellensége lett... a helyzet megváltozott.

—Megmondtam neki, hogy nem szereted, ha a konyhapulton hagyja a bögréit—sopánkodott Bonnie és jóízúen bekapott egy falat süteményt.—Már megint nem tette el?

—Nem erről van szó.—Daisy felsóhajtott és hátradőlt a székén. Nem igazán találta a megfelelő szavakat.—Feltűnően sokat járkál ki-be a házból és bár a bűbájok egész jók... minden varázslat kijátszható. Követhetik. Vagy valakinek feltűnik majd, hogy túl gyakran jár a környéken, kérdezősködni kezd... és így mind a ketten veszélybe kerültök.

Bonnie nagyon ritkán hagyta el a házat, akkor is csak hoppanálással. Daisy nem akarta megkockáztatni, hogy bárki egy muglit lásson besétálni a házába, főleg nem a kém, akit Voldemort rá állított. Igaz, hogy a halálfalóknak a védőbűbájok miatt az egész környéket meg kellett figyelniük, de bármikor leleplezhették volna őket.

—Most jön valami agyafúrt elterelés és alibi?—kérdezte lelkesen a mugli nő. Daisyt teljesen váratlanul érte az izgatottsága.—Ezen már én is gondolkoztam.

Daisy szórakozottan felvonta a szemöldökét.

—Valóban?

Bonnie lelkesen bólogatott.

—Nagyon gyanús, hogy csak úgy, látszólag minden ok nélkül ennyi időt tölt veled. A halálfalók és Voldemort nem tudhatja, hogy valójában ellenük szervezkedtek és a jóknak segítetek...—Bonnie vállat vont, mintha ez egész magától értetődő lenne.—Az egyetlen megoldás, ha eljegyzitek egymást és úgy tesztek, mintha egy pár lennétek.

Daisy nem tudta palástolni döbbenetét. Legalább egy teljes percig szótlanul meredt az előtte ülő nőre, aztán pedig zavartan felnevetett.

—Nem.

—Miért?—kérdezte szinte felháborodottan Bonnie.—Annyira tökéletes lenne! Megmagyaráznátok vele mindent és a szüleitek is örülnének, mert ugye mindketten aranyvérűek vagytok...

—De te szereted őt.

—És ő is engem. Ez miért baj?

Daisy lassan pislogott és megrázta a fejét.

—Ugye tudod, hogy hihetően kellene alakítanunk a... jegyes párt?—Megborzongott.—Nekem volt már részem egy ilyen színjátékban és azóta is van, hogy felriadok éjszakánként.

Bonnie sértődötten elhúzta a száját.

—Nem hiszem el, hogy Voldemorthoz hasonlítottad a vőlegényemet.

Daisynek ezúttal tényleg leesett az álla és felháborodottan a combjára csapott.

—Elmesélte neked?!

—Mindent elmondunk egymásnak.—Bonnie sóhajtott.—Nézd...

—Nem!—vágott közbe Daisy.—Nem! Én valami olyasmire gondoltam, hogy megrendezzük a halálát és ketten elszöktök. Elköltözhetnétek Amerikába, Franciaországba, vagy tőlem akár Koreába is, a lényeg, hogy elég messze legyen innen. Soha többet nem kellene veszélyben lennetek amiatt, akik vagytok és boldog életetek lehetne, családotok. Ez a tökéletes megoldás.

Bonnie kedvesen mosolyogva megrázta a fejét.

—A barátunk vagy Daisy. Te leszel a kicsi keresztanyja. Nem hagyunk itt.—Felnevetett.—Ha elkábítasz és kicsempészel minket, visszajövünk! Vagyunk olyan makacsok, mint te.

Daisy merően felnézett a plafonra és igyekezett olyan gyorsan pislogni, hogy a könnyeknek esélye sem legyen kicsordulni. Nem járt sikerrel.

—Túl jók vagytok hozzám.

Bonnie átnyúlt az asztalon és megszorította a kezét.

—Itt leszünk veled a végsőkig. Ez egy hármas szövetség. Mi vagyunk a három muskétás.

Daisy felnevetett és néhány pillanattal később már mindketten hangosan kacagtak. Jó volt, megkönnyebbülést hozott. Még úgy is, hogy a félelem egyre inkább beitta magát Daisy csontjaiba és néhány pillanatban már úgy tűnt, soha többet nem tud majd tőle megszabadulni.

Magányos viszont nem lesz. Soha többé.

Sziasztok! Az elkövetkező tíz-tizenegy napban nem lesz új rész, ugyanis cserkésztáborban leszek. Bee happy! 🐝🥰