Szìv mondja èsznek (Manuel ff.)

Jajj ne màr

-Jònapot tanàr ùr. Elnèzèst kèrek, csak tàncolni voltam ès elment az idő.-kèsve èrtem be a tanàromhoz ès nagyon szigorù.
-Gabriella. 30 perc. Èn ezt màr nem fogom többet elviselni. Ki van rùgva. Nem tanìtom tovàbb.-ezt nem hiszem el.
-De tanàr ùr kèrem szèpen. Nekem ez nagyon fontos.-probàltam a szìvère beszèlni. Habàr mondjuk nem igen van szìve de probàlkozni azèrt lehet.
-Nem sajnàlom szìveskedjèk kifàradni.-ezzel a lendületel rendesen ki rùgott ès hangosan be csapta a bejàrati ajtòtt.
-Hàt ezt nem hiszem el.-mondtam magamnak. Szèpen le baktattam a közeli parkban. Leültem egy fa tövèbe ès ènekelni meg gitàrozni kezdtem.
-Ügyes vagy kislàny.-szerintem szìvrohamot kaptam. Fel kaptam a fejem ès  egy fèrfi àllt felettem kalapban ès sàlban. Olyan ismerős volt. Le ült velem szemben ès vigyorgott ràm.
-Öhm segìthetek?-kèrdeztem fèlve. Levette a a sàlat ami majdnem az egèsz arcàt takarta. Csoda hogy làtott valamit.
-Alex?-hàt nem hiszem el ezt a mai napot byealex ült velem szemben.
-Igen ès a Te neved?-ez most tènyleg velem törtènik meg?
-Gabriella.-kicsit lehet szűkszavù vagyok de hàt ez Alex. Rà bökött a gitàra hogy folytassam mert tetszik neki. Meg tettem amit kèrt az Ő ùj szàmàt kezdtem el gitàrozni. Alex elmosolyodott ès ènekelni kezdett.
-Na ès mit szomorkodsz itt ìgy egyedül?-mikor be fejeztük Alex ràm mosolygot ès èrdeklődve nèzett ràm kèrdèse utàn.
-Hà ma pont gitàr leckèm lett volna csak kèstem 30 percet mert tàncolni voltam ès egy bunko a tanàr ès ki rùgott ez miatt.-le bigyesztettem a szàmat mire Alex fel nevetett.
-Majd èn segìtek neked van egy remek emberem erre.-ùgy vigyorgott ràm mint aki èpp azt revezi hogy elrabol ès el ad jò pènzèrt.
-Szia öcsi figyelj csak gyere lètszike a kàvèzònkba ùgy egy 30 perc mùlva.Okè köszike Csàò.-Alex valakivel nagyon beszèlgetett telefonon. Hirtelen letette ès fel àlt. Kezèt nyùjtotta nekem. Mire èn kèrdőn nèztem csak rà.
-Csak gyere velem.-kèrlelt. El fogadtam a segìtsègèt. Megfogta a sporttàskàm ès egy kocsi fele vezetett.
-Hova is megyünk most?-kinyitotta nekem az ajtòt èn meg beültem. Hàtra be dobta a cuccam majd ő is megkerülte a kocsit ès be huppant.
-Nem bìzzol te senkiben? Segìteni szeretnèk. Na mesèlj nekem magadròl amìg oda èrünk. -na jò eskü èn csak àlmodom szerintem. Else akarom hinni most tènyleg Alex. A nagy Alex kèri hogy mesèljek magamròl. AZTA. Nagyon belehet àlva.
- Hàt nem vagyok valami èrdekes tèma. Volt egy pàr fura szakìtàsom. Volt olyan ami nagyon szìven ütött mai napig fàj ezèrt is vagyok most itt Budapesten. Egyedül. 24 èves vagyok egy könyvtàrban dolgozom. Van èrettsègim, bolti eladò a szakmàm ès valahogy utàlom a szüleim ès a volt èletem.-öszintè  be valottam neki. Elègge meg is lepödőtt amint làttam.
-Ezt mèg is hogyan èrted?-kèrdezte. Közben oda èrtunk egy elèg kis hangulatos kàvèzòhoz. Ki szàltunk mind a ketten. Udvariasan kinyitotta nekem az ajtòt ès egy asztalhoz kisèrt.
-Hàt volt egy sràc.-màr itt a sìràs kerülgetett.-Èn nagyon megszerettem de a szüleim...
-Kèrtek valamit?-egy kedves pincèrnő szakìtott fèlbe mosolyogva.
-Igen èn egy kàvèt szeretnèk.-Alex kacsintott egyett a lànyra mire teljesen elpirùlt.
-Èn egy fòrrocsòkit szeretnèk.-unottan ràm nèzett mint egy kislànyra ès elment.
-Szòval mi volt a szüleiddel?-kerdezett Alex kèrlelve hogy mondjam el.
-Szia Alex mi volt ilyen sürgös?-na ne.Manuel...

Sziasztok. Na Manuel csak csak be èrt a vègère. Remèlem tetszett a rèsz.🥰