Szìv mondja èsznek (Manuel ff.)

Hazudik?!

*Manuel szemszöge*

Végre ma megyünk haza már alig bírom ki. Meg akarom csókolni,  át akarom ölelni, érezni akarom az illatát. Meg kértem a fiúkat vigyék el vásárolni délelőtt  Én délelőtt 10-11 fele  érek haza. Gondoltam meg lepem. Vettem neki egy hatalmas csókor virágot és egy hatalmas Stitch plüss tudom hogy Ő a kedvence. Mikor haza értem le pakoltam a cuccaim. Gyorsan el pakoltam mindent amit magammal vittem a pizzát be dobtam a sütöbe hogy meleg maradjon meg terítettem és írtam Petinek hogy jöhetnek. Nyomkodtam a telefont mikor láttam hogy ki rakott egy képet Petivel.

Petii

Nagyon örülök hogy ilyen joba van a srácokkal.
-Végre haza értünk szét fagytam  és ....-ki sétáltam a nsppaliba mikor meghallotam azt az édes hangját. Mikor meglátott el dobott mindent a kezéből és hozzám rohant. A karjaimba zártam és megcsókoltam. Istenem ezek az ajkak. Imádom, puhák és finomak. Mikor nagy nehezen el engedtük egymást le pacsiztunk Petivel és elment.
-Istenem annyira örülök hogy itthon vagy.-olyan édes volt el eredtem a könnyei. Gyorsan le töröltem őket. Nem akarom hogy sírjon.
-Gyere mutatok valamit.- mondtam neki sejtelmesen.  Mögé mentem és a szemei elé tettem a kezem és szépen lassan be mentünk a konyhába. Mikor be értünk el vettem a kezeim.
-Manuel. Köszönöm.-meg fordult és meg csókolt. Az asztalhoz kísértem és leültünk enni. Rengeteget beszélgettünk és rengeteget nevetünk.
-Gyere van még egy meglepim.
-Még egy?-kérdezte kíváncsian. Oda mentem hozzá és az ölembe vettem és el kezdtem puszikal behinteni az arcát és a nyakát. Fel vittem a hálónkba és le fektettem az ágyra fölé másztam és azonnal le tértem a ruhát. Ő is úgyan így tett velem. Nem szóltunk egymáshoz egy szót se de tudtuk hogy ez most csak a mi pillanatunk...
Reggel arra keltem fel hogy a Kicsikém rohan a mosdóba. Azonnal utána mentem és fel fogtam a haját.
Miután ki pakolt ki öblitette a száját és hozzám bújt.
-Mit mondott az orvos?
-Csak egy kis hányás hasmenéses vírust kaptam el. Nincs semmi baj.-rám mosolygott nyugtatás képen de valahogy úgy éreztem hogy nem mond igazat. Fel kaptam a karjaimba és vissza vittem az ágyba. Be fektettem, be takartam és el kezdtem simogatni a hátát azonnal vissza is aludt. ..

Teltek múltak a napok és egyáltalán nem lett jobban sőt még rosszabbul van talán. Folyamatosan rosszul van és sír. Próbálok egyszerűen kiigazodni rajta de nem megy. Félek hogy talán mégis csak igazuk van a rajongóknak. 
-Na jó Gabriella. Mi van veled?-el kaptam a karját mikor csak el akart sétálni mellettem.
-Mondtam beteg vagyok.
-Ez nem igaz. Hazudsz nekem.
-Nem hazudnék neked soha. Szeretlek. Manuel higyj nekem. Bízz bennem. Most gyere segíts nekem sütni. Holnap után már 25-e van jönnek a srácok tudod.-meg csókoltam és követtem a konyhába. Meg próbálok hinni neki. A további napok jól teltek. Sütötünk főztünk. ...

*Gabriella szemszöge*

A reggelt megint hányással indítottam. Manuel rá fog jönni most már. Nagyon gyanakszik. Miután végeztem rendbe raktam magam és fel ébresztettem.
-Jó reggelt Manó.-erre azonnal felébredt és magára húzott.
-Manó mi? Veréb mondja bagolynak.-El kezdett apró csókkokal  el lepni ami nagyon jól esett.
-Gyere menjünk reggelizni és díszítsük fel a fát.
-Várj baba....
- Milyen baba?
-Csak annyit akartam hogy jönnek a fiúk is.-basszus tényleg el fogom magam szólni mostmár. 
-Furcsa vagy.-mondta nekem. Le másztam róla és le mentem a konyhába. Készítettem mindenkinek forró csókit meg be dobtam melegíteni a fahéjas csigákat.
-Micsoda illatok.-jött le Manuel és folyamatosan a levegőt szagolta.  Hangosan fel nevettem.
-Jó reggelt. Boldog Karácsonyt!!!-annyira megijedtem mikor a fiúk be jöttek hogy fel síkitottam.
-Nyugi kislány.-mondta Dani és oda jött át ölelni.
-Jól vagy?-kérdezte a fülembe súgva.
-Nem igazán de teszem a dolgom.--mondtam mosolyogva. Az összes fiú oda jött egy-egy ölelésre.
-Brúnó te már voltál haver.-Spacc adott egy kis seggre pacsit.
-Nem baj gyere csak.-mondtam neki és ki tártam a karjaim.
-Na jól van gyertek menjünk díszítsük fel azt a fát.-mondta Manuel és ki ment a fiúkkal.
-Várj!-szóltam de már csak Peti hallotta aki vissza is fordult.
-Minden rendben?-kérdezte aggódva.
-Igen csak segítesz ki vinni?-kérdeztem és a kezébe adtam az egyik tálcát de Ő le rakta a pultra és meg fogta a kezem.
-Figyelj Kislány itt senki se hülye. Mindannyian tudjuk hogy van valami főleg Manuel. Tiszta ideg hogy nem mondod el neki hogy mi a baj. Tudja hogy nem csak simán beteg vagy....
-Terhes vagyok. Basszus. Peti. Ne mond el neki kérlek.-Peti le volt sokólodva teljesen. Nem mondott semmit csak át ölelt és a fülembe súgta hogy gratulál és meg várja amíg én elmondom. Végül segítet ki vinni az inniket és a nasit is. A srácok már nagyban veszekedtek is a díszeken.
-Fiúk.-mondtam nevetve. Nagy nehezen el kezdtük díszíteni a fát. Természetesen nem maradt képek nélkül az egész helyzet.

Imádlak titeket.

Szerelmem

Christmas tree

Miután feldíszítettük a fát, át adtuk egymásnak az ajándékainkat. Nem voltak nagy dolgok de mégis mindenki gondolt mindenkire.
-Tudjátok srácok. Sose volt ilyen szerető családom.-vallottam be nekik sírva. Manuel rögtön megölelt és megcsókolt.
-Na filmezünk gyerekek?-kérdezte Milán mire mindenki fel ugrott a kanapéra és várták is a filmet mint a jó gyerekek. Be kapcsolatuk netflixen a Karácsonyi kronikákat és azt kezdtük el nézni..