Szìv mondja èsznek (Manuel ff.)

Azok a bizonyos napok

*Manuel szemszöge*

A telefonom csipogására keltem fel. Életem értelme rajtam feküdt és szép egyenletesen szuszogot.  Imádom ezt a lányt. Nagy nehezen ki bújtam alóla és el vettem a telefonomat a szekrényből. Mogorvàn felnyitottam hogy ki az aki ebben a Szent pillanatban zaklatni mer. Emlékeztető volt. Jaj ne. Csendben ki száltam az ágyból. Gyorsan magamra kaptam egy pár ruhát és mentem le a konyhába. Most lesznek azok a bizonyos napok. Ittam egy kávét és el ugrottam a boltba. Vettem az én kicsimnek édeséget, fagylaltot, cuki páros bögrét, egy pihe puha pókrocótt és egy hatalmas medvét. Mikor haza értem még aludt ezért gyorsan neki álltam a teendőknek. A házban lévő összes párnát össze szedtem és hála neki rengeteg van de tényleg. A párnák után ki vittem az összes pókrocótt a teraszra a nasikkal  együtt....

Mert megérdemli 🥰❤

*Gabriella szemszöge*

Arra ébredtem hogy rettenetesen görcsöl a hasam. Jaj ne ezt nem hiszem el. Gyors léptekkel a fürdőbe mentem. Igen meg jött. Remek. Nagy sóhaj mellett fel öltöztem a kedvenc itthoni ruhámba ezekre a napokra. Ki is raktam instagramra.

Meg jött a Mikulás🎅

Annyira utálom ezeket a napokat. Komótosan le baktattam Manuhoz a konyhába. Legalábbis remélem itthon van mert mellettem nem volt.
-Manuuu. Valaki ki rabolta a házat?- a kanapén eddig annyi párna volt hogy le se lehetett ülni most egy sincs. Sőt még a matrac is el tűnt.
-Kicsim gyere kérlek ki a teraszra!-megnyugodtam hogy Manu hangját hallotam. Ki mentem a teraszra és ott az ajtóban le gyökereztem.
-Jézusom mit felejtettem el?-megillyedtem azt hittem valamit el felejtettem. Elég rövid a memóriám. Hiszen ez csodás.
-Kicsim semmi baj. Ezt én csináltam neked. Reggel csipogot a telefonom hogy nehéz napjaid lesznek. Gondoltam segítek ezen.-de édes istenem ezt miattam csinálta. Azonnal a nyakába ugrottam és szét pusziltam az arcát. Istenem be írta mikor van a menszeszem.  Hogy lehet ennyire figyelmes ?
-Na  de várjál mi ez a szett?-fel vont szemőldökkel nézett rám.
-Hát ez az én kedvenc mesém Lilo&Stitch és Ő-itt magamra mutattam-Stitch.-nem szólt semmit csak el nevettem magát. Le bigyesztettem ajkaim és úgy tettem mintha most be sértődnék.  Pedig rá nem lehet annyira édesen nevet.
-Csináltam neked forró csòkit pille cukorral.-azonnal fel csillant a szemem. Le ültünk a hatalmas párna tömegbe. Kezembe adta a bögrét és kortyólgatni kezdtem. Hmm imádom.
-Isteni. Ezek új bögrék?
-Igen ezekre a napokra vettem. Jaj van itt még valami. Tudom nem nagy szám de remélem örülni fogsz neki.- egy pillanatra be lépett a  házba majd vissza  tért egy hatalmas mackó kíséretében meg egy pihe puha rózsaszín pokróccal.
-Jaj Manu.-nem jutottam szóhoz. Miattam elment kora reggel vásárolni.
-Tetszik?-kiskutya szemekkel nézett rám reménykedve.
-Igen persze. Köszönöm. - loptam tőle egy csókot de ő azonnal el mélyitette azt.
-Viszont ezt pedig akkora vettem mikor el ment a Mikulás.- előhúzott a háta mögül egy doboz óvszert. Azonnal el pirultam.
-Imádom hogy még most is ilyen ártatlan vagy.-kaptam még egy forró csókot.
-Na gyere.-meg paskolta a párna tömeget. Be másztunk a párnák közé és össze bújtunk.
-Nem fázol?-kérdezte Manu. Meg se várta a válaszom és már be is takart minket az új pokróccal.
-Na mit nézzünk Hercegnőm? Most ígérem bármit meg nézzek veled!-szívére tette a kezét mondván komolyan gondolja. Azonnal mosolyra húztam a szám.
-Lilo&Stitch.
-Valahogy tudtam.-motyogta az orra alatt. Lehet gyerekes vagyok de ez van. Amíg meg kereste laptopon a mesét az ölembe rakott egy tál édeséget. Hmm ez most jól fog esni. ...
-Te sírsz?-kérdeztem Manutól furcsán. Már a film vége fele voltunk.
-Miért viszik el? Nem bánt senkit.- olyan  édes volt esküszöm. Szorosan hozzá bújtam és a szájába nyomtam egy csókit.  Még egy jó pár filmet megnéztünk. Kisebb szünetekkel természetesen. Ez volt életem legjobb "piros betűs első napja" . Nem gondoltam volna hogy Manu ennyire figyelmes. Amióta együtt voltunk mindig volt valami ezekre a napokra is. Sose mondtam neki így kimondottan mennyire rosszul vagyok ilyenkor. Viszont valahogy észre vette. ...
-Köszönöm.
-Még is mit?-kérdezte értetlenül miközben rám nézett azokkal a gyönyörű szemekkel.
-Hát ezt az egészet. Tényleg. Annyira jól esett de honnan tudtad hogy rosszul szoktam lenni?
-Figyeltelek előző hónapban. Kicsim majdnem be szedtél egy doboz gyógyszert és meg ettél vagy egy karton csókit.-le sütöttem a szemeim szégyenembe. 
-Azért nem volt az egy karton.-nem mondott semmit. Az állam alá tette úját és fel emelte a fejem. Másik kezét rá rakta az arcomra és meg simitotta. Nem mondott semmit. Hiszen nem is kellett a szemei mindent el árultak.  Szeret engem. Mindennél jobban.
-Szeretlek.
-Szeretlek.-mire a szó végére értem már meg is csókolt....