Szìv mondja èsznek (Manuel ff.)

Fiú vagy lány?

Sajnos a temetés, a nyomozás meg úgy minden miatt eddig nem mentünk el egy komolyabb ultrahangra ahol kiderül a baba neme. De ma. Ma jött el a napja ennek is.
-Jó reggelt.-Manut kezdtem el keltegetni mert már nagyon izgatott vagyok.
-Jó jó fent vagyok már. Fent vagyok.-magára húzta a takarót majd egy hirtelen mozdulattal engem is alá rántott.
-Nem vagy kíváncsi hogy Hercegnő vagy herceged lesz e?-kérdeztem nevetve.
-Basszus tényleg dehogy nem.-azonnal ki ugrott az ágyból majd rám nézett.
-Kicsim ma van a nap. Még ágyban vagy?-nem szóltam semmit csak kimásztam nehezen az ágyból.  Ahogy fel álltam kicsit megszédültem.
-Jól vagy?-kérdezte Manu és azonnal le ültett az ágyra.
-Igen csak....
-Megint szédülsz?-kérdezte mire csak bólintottam.
-Hát akkor enyém a megtiszteltetés hogy ruhát rakjak ki neked.-Manu elég nehezen jutott dülöre ruha téren végül egy egybe ruhát vett ki nekem. Gyorsan fel öltöztünk és raktunk ki egy képet a nagy napról.

Végre ki derül a titok.❤️

El indultunk a korházba ahova Peti is velünk jött amit nem igazán értettem.
-Peti mit keresel itt?-kérdeztem már a kocsiban az orvoshoz menet.
-Jövök veletek.-mondta teljesen természetesen. Manu csak nevetett rajta és nézte tovább az utat.
-Nem mondod? Tényleg?
-Jó jó bocsi az ultrahang után elmentek moziba, kajálni mi még addig csinálunk nektek ég, bulit ahol kiderül hogy fiú e vagy lány.-mondta teljesen lazán
-Te tudtál erről?-kérdeztem Manut hitetlenkedve.
-Igen az én ötletem volt.-férfi büszkeség. Mondjuk már egy jó ideje egy ilyen buliról beszélek.
-Annyira szeretlek titeket.-mondtam. Olyan édesek attól függetlenül. Erre áldoznak a fiúk egy egész napot. Kis cukik.
-Na készen vagytok? -kérdezte Manu mert megérkeztünk.
-Készen.-mosolyogtam mint a tök... Az ultrahangon nem történt semmi extra úgye mert csak Peti tudta meg a nemét de láttam rajta hogy nagyon meghatodott.  Én is tudni akarom aajh. Nem fer.  Petit haza dobtuk és egész úton fagatam de semmit nem mondot.
-Nyugi kicsi lány megfogod tudni. -Manu a kezét a combomra rakta és simogatni kezdett.
-Akkor merre elsőnek?
-Kaja éhen halok.-mondtam nevetve és tudtam hogy imádni fogom ezeket az órákat de kíváncsi vagyok. Nagyon. Csak telt múlt az idő. Voltunk enni, moziba, vásárolni baba dolgokat. Persze csak olyat amihez mindegy mi a neme. Majd egyszer csak megcsörrent Manu telefonja. Majdnem a nyakába ugrottam annyira meg örültem. Próbáltam halgatozni de nem hagyta.
-Na jól van kicsi lány. Készen állsz?-kérdezte izgatottan mire most tényleg a nyakába ugrottam és megcsókoltam . Elmentünk a kocsiba és útnak indultunk .
-Uuh nagyon izgatott vagyok.
-Jó jó nyugi kicsim nehogy a végére  előbb jöjjön a nagy izgalomba.-nevetett Manu mire a válasz csak egy nyelv nyújtás volt felölem. Mikor le parkoltunk a ház előtt ki akartam szállni de Manu vissza húzott egy csókra.
-Még valami.-kaptam egy szemfedőt. Mint valami kalóz esküszöm.
-Ne aggódj nem engedlek el.-kisegített Manu a kocsiból és csak sétáltunk. Éreztem ahogy még állt egy pillanatra gondolom ajtó. Be segített az ajtóban.
-Azta.
-Hé én is látni akarom.-mondtam Manunak. Azonnal le is vette rólam a szemfedőt. Mikor megszokta a szemem a fényt csak pislogni tudtam  tátott szájjal.
-Meglepetés.-ugrottak elő a srácok én meg elsírtam magam.
-Srácok én...én szóhoz sem jutok. Szeretlek titeket.