Szìv mondja èsznek (Manuel ff.)

Fótozás

*Gabriella szemszöge*

Mikor haza értünk be rohantam a fürdőbe és be álltam a zuhany alá.  Igen ruhával együtt.
-Ez csak egy álom. Nem lehet itt. Ez csak egy álom.-próbáltam magammal el hitetni hogy nem valódi de nem ment. Itt van. Hiszen láttam és hallotam a hangját.
-Kicsim engedj be most azonnal.- Manuel idegesen verte az ajtót. Nem mondtam semmit csak le ültem és össze kuporodtam magzat pózba.
-Na jó elég volt.-Manu be rúgta az ajtót. Azonnal oda jött hozzám és el zárta a csapot.
-Kérlek meg ilyesztesz.  Mi történt?-fel húzott az ölébe és apró puszikal lepte el az arcom. Nagy nehezen le nyeltem a gombócot a torkomban .
-Azt mondta hogy csak...csak érdekből vannak együtt és hogy szakítsak veled vagy...különben..-nem tudtam be fejezni mert megint hangos zokogásba törtem ki. Manuel egy hangosatt  fujtatott majd jobban magához húzott.  Halkan dúdolni kezdet a fülembe amitől megnyugodtam.
-Hé te fázol-igaza volt. Vacoktam. Viszont nem volt erőm fel állni és át vedleni.  Manu segített leveni a ruhám majd fel állított és meg törölt.
-Ne csináld nekem tökéletes vagy.-Manu szenvedélyesen megcsókolt és az ágyhoz vezetett ott le fektetett.....

Reggel fáradtan keltem fel és amint láttam egyedül. Nem volt itt. Elment. Magamra húztam Manu polóját és le mentem a konyhába. Tényleg nem volt itthon . Remek akkor ma egyedül vagyok a gondolataimal.
-Szia Király lány.-annyira meg ilyedtem hogy eldobtam a kezemben lévő bögrét és fel síkitottam.  Zokogni kezdtem és a földre rogytam.
-Úristen. Ne haragudj. Nem akartalak ennyire megilyeszteni.-Peti volt az. Azonnal hozzám rohant és egy hatalmas ölelésbe vont. 
-Manuel elmesélte mi történt tegnap este és megkért hogy jöjjek át hozzád mert neki ma dolga van. -Peti fel segített a földről és fel ültetett a konyha pultra.
-Jól vagy?-aggódva nézett rám. Mintha ő tehetne erről. Mivel szépen lassan meg nyugodtam észre vettem hogy a padló tiszta vér volt.
-Peti? Te menstruálsz?-kérdeztem reménykedve hogy nem én vérzek.  Peti le nézett a földre majd rögtön rám kapta a tekintetét. Hirtelen le vett a pultról és be rohant velem a fürdőbe. Le ültetett a zuhany szélére és el kezdte mosni a kezem. Akkor vettem észre tiszta vér volt az egész kezem.
-Peti ez fáj.-sziszegtem mikor fertőtlenítette és be kötözte.
-Tudom és sajnálom az én hibám.
-Viszont arra gondoltam hogy lepjünk meg a drága barátodat.  Épp fotózásra kellett mennie úgyhogy öltöz. Ja és hideg van eléggé.-ezzel a mondattal le is lépett. Hát jól van. A tükör elé léptem ahol rendbe raktam magam. Arcot mostam ki fésültem a hajam meg ilyen apróságok. Ki mentem a szobába ahol elsőnek az ablak elé léptem Nem csodálom hogy hideg van ki néztem az ablakon és szakadt az eső. Mint is várunk nyár vége van már. Nagy nehezen ki választottam a ruhám amit közé is tettem.

🍂💋

-Na jó erre meg érte várni.-Marics el ismerően végig mért és előre engedett.  Gyors be szálltunk a kocsiba és màr mentünk is.
-Tudod az a csaj... Ne hogy magadra ved azokat a dolgokat amiket mondott.  Te már nem az az el veszett kislány vagy. Hisz néz magadra.-Peti próbált a lelkemre beszélni ami jól esett de valahogy nem éreztem valódinak.
-Peti hagyjuk inkább. Nem akarok rá gondolni. Csak kérlek szépen ti ne legyetek jóba.
-Verj ágyon egy serpenyővel ha jóba leszek vele.-el nevettem magam a kijelentésén. Az út további részén bömböltette a zenét és énekeltünk.
-Na király lány meg jöttünk.-Peti meg állította a kocsit. Kiszáltunk és be mentünk  a terembe ahol Manut épp fotózták.
-Manuel valami csábosat.  Kérlek. Gondolj valakire aki el varázsol.-ekkor hirtelen észre vett és rám mosolygott. El vesztem a tekintetében. Peti valami olyasmit a fülembe sugott hogy most el kell mennie de nem igazán értettem. El vesztem Manu szemeiben.
-Na látod ez az amit kértem. Tőlem indultál be igaz?-kérdezte a fotós aki nem mellesleg férfi. Kicsit hátrálni kezdtem nehogy észre vegyen és mérges legyen hogy meg zavartam a munkát. De valahogy én vagyok Olyan béna hogy fel löktem egy hatalmas lámpát és elestem.
-Ki mer engem meg zavarni?-kérdezte nevetve mit sem idegesen. Zavartan próbáltam fel állni és rendbe rakni a dolgokat. 
-Kicsi lány mit keresel itt?-Manu jelent meg mellettem és segített.
-Peti idehozott majd le is lépett.-Manu nem szólt semmit csak egy csókot nyomott a számra.
-Jól vagy?
- Na jó gyerekek így maradtok.-ránk parancsolt és egy csomó képet kezdett el rólunk csinálni.

-Imádom őket. Meg kaphatom?-kérdeztem reménykedve a drága fótost.
-Amit csak akarsz ha máskor is el jössz ezzel a cuki fiúval.-nevetve egyeztem bele a kérdésébe. Oda adta a képeket majd útunkra engedett.
-Na Hercegnő esetleg egy ebéd?
-Benne vagyok.-mosolyogtam rá és adtam neki egy puszit. Mivel a túl oldalt volt egy kajálda oda át sétáltunk. Bementünk és hála égnek alig voltak. Le ültünk majd le adtuk a rendelésünket.
-Este lesz koncert? El jössz velem?-kérdezte reménykedve.
-Persze meg is sértődnék ha nem hívnál.-az ebéd többi része csendben telt ettünk és ittunk. Valahogy, nem mindig kell beszélni azért hogy meg értsük egymást néha elég csak a közelsége hogy megnyugodjak. Mikor be fejeztük az ebédet fizetünk majd haza felé vettük az irányt immár autóval szakadó esőben. Valahogy Imádom ezt az időt. Olyan frissítő és szomorú de még is szép. Viszont a legfontosabb ha már itt az ősz akkor lassan itt a karácsony az első karácsony életem szerelmével....