Nèha el szoktam azon gondolkodni hogy mi lett volna ha?
Mi lett volna ha a szìvemre hallgatok?
Mi lett volna ha elmegyek ès soha vissza sem nèzzek?
Mi lett volna ha egyszer azt teszem kerek 18 èv alatt amit tènylegesen szeretnèk?
Mi lett volna ha...
Nem szóltunk egymáshoz csak ültünk és néztünk a semmibe. Szeretem őt mindennél és mindenkinél jobban de ez nagyon fájt amit tett. Mivel kezdtem kicsit éhes lenni gondoltam kimegyek a konyhába főzni. Amint fel álltam rögtön a kezem után kapott. -Hova mész?-kérdezte enyhén könnyeivel küszködve. -Csinálok spagettit. -mosolyogtam hogy megnyugtassam. Bólintott és el engedte a kezem. Kimentem és neki álltam.... Már majdnem készen voltam már csak répát kellett bele raknom csak hogy édeskés legyen. Ahogy szeleteltem a répát megcsuszott a kés és bele vágtam a kezembe. Kicsit fel síkitottam mert fájt. -Mi történt?-rohant ki aggódva Manu. Itt jöttem rá hogy nem megy nélküle. Nem vagyok rá képes. Oda szaladtam hozzá és megöleltem. Hosszan hozzá bújtam hogy be tudjam szívni illatát. Simogatta a hátam hogy megnyugodjak. Hirtelen viszont fel kapott és fel ültetett a pultra. -Megvágtad magad?-kérdezte én meg felé nyújtottam a kezem. Le kezelte a kezem majd rám nézett azokkal a csodálatos barna szemeivel. -Ne mondj semmit kérlek.-le ugrottam a pultról lábbúj hegyre álltam és megcsokóltam. Manuel azonnal vissza csókolt. Hirtelen fel kapott az ölébe és úgy csókoltúk egymást. -Szeretlek.-egyszere mondtuk ki mikor kaptunk egy kis levegőt. El nevettük magunkat. Vissza rakott a pultra és oda ment kajához. -Szerintem ez készen van.-állapította meg. Meg terített az asztalon én pedig le másztam róla. Nem beszéltünk miközben ettünk. Gondolkodtunk mind a ketten. Egymáson a közös életünkön. -Ez finom lett.-állapítottam meg. El pakoltam a szennyest és vissza ültem volna ha nem húz az őlébe mikor mellette sétáltam el. -Én komolyan gondolom veled Manó. Tényleg nagyon szeretlek. Veled szeretnék lenni .-hozzá bújtam mert egyszerűen nem bírtam a könnyeimnek parancsolni. -Én komolyan úgy érzem Hogy te lehetnél majd a feleségem Gyémánt gyűrűt veszek Soha nem fogy el a pénzem Itt vagy velem Többet nem is kéne kérnem Nem Nekem ez elég....-rá néztem és megcsókoltam. Úgy csókoltam mintha most tenném utoljára. Mintha el menne ha el engedném. Mintha el tűnne. -Szerintem adjuk a tudtára a világnak hogy mi egyek vagyunk.-mondta és elővette mobilját hogy csináljunk egy képet .
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Szeretném közölni mindenkivel. Ő az enyém és én az Ővé vagyok. Akinek nem tetszik ássa el magát vagy nekem mindegy. Boldog vagyok mellette. Ő az életem értelme. Tudjátok volt kettő személy aki szét akart mindet szedni. Annyit szeretnénk csak mondani: köszönjük mert így legalább rá jöttünk hogy mi csak együtt működünk.💋❤
Miután Manu ki rakta rengetegen szóltak hozzá. Pár perc alatt több ezren. Voltak kedvesek. Utálok. Meg volt a Marics Peti.
*NA VÉGRE MÁR UNTAM A HISZTITEKET. ÖRÜLÖK NEKTEK GYEREKEK. DE HA MÉG EGYSZER SZAKÍTOTOK MEGBASZLAK GÖDÖLEI. * Hangosan fel nevettünk Peti arany mondatain. -Gyere baba nézünk egy filmet.-rám kacsintott és be vitt a nappaliba. Le húzta a redőnyt. Hozott nasit. Hozott takarót. -Manu gyere minden jó így. -De tökéleteset érdemelsz. -Akkor lesz tökéletes ha itt vagy te is.-erre azonnal fogta magát és le huppant mellém. Be takart én meg szorosan hozzá bújtam. Nem tudom milyen filmet kapcsolt be. Rá koncentráltam csak. Egyenletes szív verésére és légzésére. Annyira meg nyugtató volt lassan el nyomott az álom....
