Manuel

869 40 1
                                    

-Szia Alex mi volt ilyen sürgös?-na ne.Manuel.-jèzus.szent. Johanna.
-Manuel. Öcsi fèlbe szakìtottad Gabriellàt.-Manuel hirtelen ràm pillantott. Igen mellèm ült le. Azta mindenitt ìgy èlőbben mèg szebbek a szemei.
-Ne haragùdj.-kèrt elnèzèst tőlem Manuel.
-Na elsőnek meg halgatjuk Ellàt ès utàna mondom mièrt kellesz nekem.-Alex felvàzolta a helyzetett nekünk. Bolintottam egyett. Na kislàny. Nagy sòhaj ès kezd el sìràs nèlkül.
-Facebookon ismerkedtünk meg 120km volt köztünk. Èn nagyon megkedveltem ès azt hittem Ő is engem.-itt màr elkezdtem szipogni egy kicsit.-Èn mindig is egy egyszerű kis falusi làny voltam Ő pedig egy vàrosi volt. Nem akartam semmit feltètelezbi ròla ìgy bìztam benne. Tudod?-kèrdeztem kicsit pityeregve.-Aztàn talàlkoztunk minden teljesen jò volt. Megcsòkolt. Szüleimnek is tetszett. Aztan egy re jobban össze nőttünk. Èn is akartam menni. Akartam làtni hol is lakik igazàn. Szüleim nagy nehezen belementek. Ott is minden rendben ment. Aztàn nem tudom de valami elpattant. Teljesen bekatantak.-itt nem bìrtam el sìrtam magam. Alex szomorùan ràm nèzett. Manuel pedig hàt nem is ismert mèg is magàhoz huzott ès megfogta a kezem. Mit is mondhatnèk nagyon jòl esett.- Nem akartàk hogy tovàbb talàlkozzunk. Viszont èn akartam. Szòval oda szöktem hozzà. Ki tört a nagy balhè ès haza mentem vègül mert hittem a szüleimnek hogy meg tudjuk beszèlni a helyzetett mint a felnőttek. Viszont nem jött valahogy össze. Be zàrtak a szobàmba addig amìg el nem ment. Èn pedig bele törödtem hogy megint nem kellettem valakinek. Fel adta. Ùgyhogy ùgy döntöttem elmegyek onnan. Elèg volt belőlük. Az esett utàn anyàm gyògyszereztetni kezdett be nyugtatozott.-teljesen ki sìrtam magam Manuel mellkasàban. Szegènyt el àztattam. Viszont csak simogatta a hàttam ès csititgatott ès dùdolt a fülembe.
-Èn..èn..hù. Eskü nem juttok szòhoz. Ha tudom hogy ennyire durva nem hozzom fel.-szegèny Alexet kicsit fel zaklatta amint làttam.
-Nem tudtad. Igazàbòl nem is szoktam reklàmozni.-el huzodtam Manueltől ès ràmosolyogtam egy köszönömöt.
-Tudod mit kislàny. Ez a tied. Bàrmikor ha kellek. Hìvj fel kèrlek.-Alex megadta a szàmàt. El suttogtam egy köszönömötert nem tudtam meg szòlalni.
-Izè sajnàlom hogy közbe szòlok nagyon sajnàllak kicsi làny. Ez a hàz ajàndèka. Meg èrdemled.-a pincèrnő vègig hallgata az egèsz sztoryt tökèletes. Legalàbb most ez miatt ingyen iszom.
-Viszont Manuel  megszeretnèlek kèrni hogy legyèl ennek a csoda lànynak a tanàra a gitàr tanàram-else akartam hinni amit Alex mondot. Manu legyen a tanàrom. Te atya èg. Mindgyàrt sìrva fakadok megint.
-Persze ezer örömmel.-vàlaszolt boldogan Manu ès magàhoz huzott...

Hàt igen sziasztok megjött a mi dràga Manuelünk is🥰

Szìv mondja èsznek (Manuel ff.)Where stories live. Discover now