Szìv mondja èsznek (Manuel ff.)

Sajnálom

*Peti szemszöge,

-A francnak van ennek telefonja?!-ideges voltam mert Manuel még mindig nem ért ide. Fel alá mászkáltam a házban.
-Tesó ezt látnod kell!-Milán kiabált a nappaliból. Azonnal oda mentem. Hangot adott a TV-re amiben Manuelről volt szó.
**Ma éjszaka kettős karambol történt a belvárosban az egyik autóban egy igen fiatal 22 év körüli fiatalember ült Őt kórházba szállították eszméletlen állapotban van. Most kaptam a hírt név szerint a híres zenészről van Manuelről.....**-kikapcsoltam a tvt és kezembe vettem a telefont. Tudom hol lehet.
*Telegdy Dániel. Nálad van?
*Igen nálam mert.....
*Most azonnal hívd a telefonhoz Manuel kórházban van balesete volt.
*Alszik
*Nem érdekel beszélnem kell vele most.-hatalmas sóhajt hallotam a vonal végéről majd hallotam ahogy fel megy a lépcsőn és fel ébreszti.
-Hallod Törpe Peti az és nagyon fontos.
-Nem érdekel.
-Hidd el érdekelni fog.
*Mit akarsz Peti?-hallotam a hangján hogy most kelt de a fájdalmat is amit okoztunk neki.
*Istenem ne haragudj ránk de Manuel....
*Mi van Manuelel?-ijedtség volt a hangjában ami sajnos jogos is volt.
*El kezdtünk keresni téged kocsival külön külön és már nagyon késő volt kértem hogy jöjjön hozzánk és ....és.... akkor....
*Peti mivan már?
*Balesete lett karambolozott eszméletlen.
*Hol van most?
*Át küldöm a címet. Gyere el kérlek. Én ott leszek Milánnal és a srácokkal. Kérlek. Szeret téged. Szüksége van Rád.*

*Gabriella szemszöge*

Azonnal ki pattantam az ágyból fel húztam a ruhát amiben jöttem és le rohantam a nappaliban.
-Dani kérlek vigyél el a kórházba.
-Azonnal.-mondta. Fel kapta a kulcsokat és már mentünk is. Egész úton a kezemmel játszottam. Nem veszíthetem el. Szeretem őt. Nem hagyhat itt. El kezdtek folyni a könnyeim ezért inkább csak bámultam kifele az ablakon. Egy kezet éreztem a vállamon oda néztem és Dani küldött egy biztató mosolyt. Mikor a kórházhóz értünk ki szálltunk és be rohantunk. A recepcióhoz mentünk hogy segítséget kérjünk.
-Jó napot Gödöllei Emánuel keressük. Hajnalban karambolozott. A barátai vagyunk.-Dani jutott elsőnek szóhoz. Nekem akkora gombóc volt a torkomban hogy megszólalni sem bírtam. A nő valamit pötyögött a gépben majd ránk nézett mosolyogva.
-Második emelet B112-es ajtó.
-Köszönjük.-válaszoltuk és már rohantunk is. Be szálltunk a liftbe ami fel vitt az emeletre. Azonnal megtaláltuk a szobát mert az összes fiú ott állt előtte.
-Mi csináltál vele?-Brúnó neki akart menni Daninak de nem hagytam neki mert ahogy közeledett felénk én hozzá bújtam és el sírtam magam.
-Shh. Semmi baj nem lesz. Ne aggódj.-bele puszilt a hajamba és erősen át ölelt. Nagyon jól esett most Brúnó ölelése.
-Figyelj Törpe. Nagyon sajnálom ami történt.-Peti is oda jött és át ölelt Ő is. Mikor kicsit megnyugodtam el engedtem őket. Petihez fordultam és adtam egy puszit az arcára pont oda ahova a pofont is adtam.
-Sajnálom hogy fel pofoztalak.-lesütöttem a szemeim, nem mertem a szemébe nézni.
-Hé teljesen igazad volt de azért kemény egy jobb horgod van.-halkan fel nevettem. Meg öleltem őt is jó szorosan.
-Jó napot. Önök a hozzá tartozói?
-Igen a barátai vagyunk.
-Akkor jó. Nincsen semmi komolyabb baja a fiatalembernek. Egy pár apróbb karcolás egy kis varrás és kapott egy gipszet a kezére mert meg repedt. A mai napon még bent tartjuk de holnap már haza is mehet a délután folyamán. Most viszont ha gondolják valaki be mehet. Viszlát.
-Köszönjük viszlát.- egy emberként szólaltunk meg majd mindenki rám nézett de én meg rázta a fejem.
-Nem én nem vagyok rá képes.
-Majd én-mondta Peti és be ment Manuelhez. Le ültem egy székre és a kezembe temettem az arcom.
-Héj kicsi lány. Miért nem mész be hozzá?-Spacc fel emelte a fejem és rám mosolygott. Nem szoktam sokat Spaccal lenni de most jól esett hogy érdeklődik.
-Ez mind miattam van. Hiszen....
-Na ezt ne csináld magaddal. Azért volt az exével mert azt mondta neki hogy terhes tőle és el mondja mindenkinek. Miattad ment el hogy bizonyítékot szerezzen. Szeret téged. Ha látnád hogy hogy néz rád. Ha hallanád mekkora szeretettel beszél rólad.-El eredtek a könnyeim amit Spacc azonnal le is törölt.
-Szeret téged hidd el teljes szívéből. Elég régóta ismerem már és nem mostanában volt ennyire szerelmes. Nem mostanában láttam ennyire ragyogni a szemeit ha beszél valakiről.-olyan jól estek ezek a mondatok. Meg öleltem Spaccot és erőt vettem magamon hogy be kopogjak az ajtón.

*Peti szemszöge*

-Na mizu van Tesó?-kérdeztem . Kicsit el vicceltem a dolgokat és le ültem mellé egy székre.
-Egész jól vagyok a helyzethez képest. Meg találtad?-istenem annyira látszik rajta hogy szereti ezt a lányt.
-Meg találtam és itt van csak nem mert be jönni.
-Mi az hogy nem mert?
-Szerintem azt hiszi hogy azt a picsát szereted.
-Én hülye ha el veszítenem bele hallok.
-Hát haver ha még egy ilyet csinálsz akkor tuti mert én foglak meg verni de rendesen.-El nevettünk magunkat. Kicsit beszélgettünk még mikor kopogtak az ajtón
-Szabad.-ki kiabáltam és egy Gabriella dugta be a fejét.
-Izé öm be jöhetek?-kérdezte félénken.
-Persze én már úgyis megyek. Jó legyél haver.-le pacsiztam Manuval majd ki mentem az ajtón de előtte meg öleltem Gabit.
-Szeret téged hidd el.-a fülébe súgtam és kimentem.

*Manuel szemszöge*

Mikor Peti kiment Ő még mindig ott állt és csak a földet nézte.
-Nem jössz ide?-kérdeztem mire nem mondott semmit csak ide jött és le ült az ágy szélére.
-Manuel én....-nem hagytam szóhoz jutni. Magamhoz húztam és hosszan szenvedélyesen megcsókoltam. Éreztem a csókjában hogy meg lepődött de mikor észhez tért azonnal vissza csókolt. Ebben az egy csókban minden benne. Fájdalom. Szerelem. Bocsánat.
-Sajnálom hogy találkoztam vele csak féltem hogy be etteti a médiát azzal hogy gyereket vár tőlem. Nem akarlak elveszíteni.
-Én is sajnálom csak tudod... Olyan jó érzés volt hogy végre valakit szeretek és Ő viszont Szeret és meg ijedtem mikor szembesültem azzal a tényel hogy el is veszíthetem ezt az embert.-meg fogtam a kezét és megszoritottam. Nem akartam hogy szomorú legyen mostmár nem.
-Engem soha nem fogsz el veszíteni. Szeretlek és szeretni is foglak.-most nem én csókoltam meg hanem ő engem. Mikor el váltak ajkaink be feküdt mellém.
-Nagyon fájt a baleset és a kezed hogy van?-olyan kis édes mikor így aggódik.
-Ezek nem fájtak. Azt viszont fájt hogy nem tudtam hogy hol vagy.
-Többet nem lesz ilyen és tényleg babát vár az exed?
-Nem hinném csak csali volt hogy találkozzon velem szerintem. Egyébként is Tőled szeretnék babát.-ahogy ezt ki mondtam szorosan hozzám bújt hogy ne lássam meg hogy mennyire el pirult, de hát késő volt láttam.....