Peti

650 37 0
                                    

*Gabriella szemszöge*
Reggel apró puszikra ébredtem.
-Jó reggelt kicsikém. Jót aludtál?-válasz helyett megcsókoltam és hozzá bújtam.
-Hmm melletted csak jót lehet. Hiányoztál ám nagyon.-Manu értetlenül nézett rám.
-Annyira mélyen aludtam hogy nem álmodtam így nem láthattalak.
-Hűha valaki túl sok cukrot evett tegnap hogy ilyen kis édes?-nevetve magára húzott Manuel és az arcomat kezdte simogatni.
-Életem legjobb döntése volt hogy aznap el mentem és meg ismertelek....
-Na mizu van partyarcok.-a szoba ajtó hirtelen kicsapodott és egy Peti ordított be rajta.
-Marics mi a frászt keresel itt?-kérdezte Manu kicsit idegesen és le fektetett az ágyra ő pedig fel ült.
-Ember fel robbant tőletek az instagram.  Az a kép. Gratulálok nektek.
-Milyen kép?-kérdeztem Manu miközben felültem. Peti meg nem foglalkozott azzal hogy tele az ágy ő is beugrott közénk.
-Na egy hármasban benne vagytok?-Peti kérdése után rögtön fejbe húztam egy párnával.
-Jaj de édes vagy. Milyen cuki ez a kép.-Manu a kezembe adta a telefonját a képpel együtt. Adtam egy puszit az arcára és ha a saját szememel nem láttom el se hiszem. Manu belevörösödőtt az én kis arcra puszimba.
-Na jól van gyerekek. Elég volt a mokábból. Jössz stúdiózni?-Peti hozzá képest elég komolyra váltott.
-Itt hagysz?-Manuelre néztem nagy boci szemekkel.
-Dehogyis. Jössz velem. Szóval öltöz.-azonnal ki patantam az ágyból. Akkor viszont eszembe jutott hogy Peti is itt van.
-Kimenétek?
-Most én vagyok a baj úgye?-Peti eljátszotta a hattyúk halálát körülbelül.
-Hát hogy öszinte legyek igen. Manu előtt még át öltözők de azért előtted nem.
-Hallottad mit mondott? Kifele.
-Te is édes.
-De azt mondtad....
-De nem venném  a szívemre ha szegény Peti miattam egyedül lenne.-Manu Petire pillantott  olyan:ezért még meghalsz:fejjel. Majd szomorúan ki ballagtak. Na végre egyedül. Ki vettem a szekrényből egy barack színű egybe ruhát be mentem a fürdőbe hajamat kifésültem és enyhén begöndöritettem. Felhuztam a ruhámat kicsit sminkeltem majd elégedetten néztem bele a tükörbe.
-Hallod kicsi lány. Rá jöttem hogy az én cuccaim is itt vannak és.....AZTA.-Manunak még a szava is el állt ahogy ki sétáltam  a fürdőből.
-Hűha. Túl jól nézzel ki.-nézett rajtam végig. Oda jött hozzám és egy hosszú szenvedélyes csókot kaptam tőle.
-Tubicáim a többiek minket várnak. Mindenki éhes már.-Ajh ez a Péter. Nem mondtunk semmit le ültem csak az ágyra és vártam hogy Manu öltözön.
-Most mivan? Amúgy is félig meztelenül alszik.-nem mondtak semmit. Ahogy észre vettem Manunak tetszett a helyzet hogy legeltettem rajta a szemem.
-Csukd be szád-szólt rám Peti és be csúkta helyettem. Azért igazán meg érthetne. Az a test. Egész testemen átfutott a hideg. Kíváncsi lennék már hogy mit tudna tenni velem ez a test az ágyba....
-Szerinted is arról fantáziál hogy szexeltek?-Peti hangja rázott vissza a valóságba. Annyira zavarba jöttem hogy hápogni tudtam.
-Izé...öm....én..én...kemény....mármint...kimegyek a...a..többiekhez.-azonnal felálltam az ágyról és le rohantam a lépcsőn. Az ajtóban fel húztam a fehér torna cipőmet és már mentem is a többiekhez.
-Miért vagy ilyen vörös?-kérdezte Milán mikor meg látott. Neki volt dőlve a kocsinak mert épp cigizett.
-Én kivagyok vörösödve? Dehogyis.-próbáltam leplezni mennyire zavarban vagyok de nem hiszem hogy össze jött.
-Szia kicsike. Azta kicsit sok lett a pirositó?-kérdezte nevetve Brúnó mikor ki szállt és meg ölelt.
-Laci később jön.-válaszolt Brúnó mert látta hogy keresem a tekintettemel.
-El a kezekkel a csajomtól.-kiabált Manuel az ajtóból. Rá se mertem nézni a paradicsom fejemmel.
-Nekem tetszel ilyen vörösen is.-suttogta a fülembe és megmarkolta  a seggem.
-Tényleg arról fantáziáltál?-kérdezte Manu kíváncsiskodva. Tudom én azt mondtam utálom ha valaki titkolózik de ha én csinálom az megint más.
-Nem megyünk? Farkas éhes vagyok?-próbáltam másra terelni a szót. Hátha le szállnak rólam.
-Hát sajnos Manuel menüt csak itthon tudsz enni.-Peti röhögve szállt be a kocsiban miközben válaszolt a kérdésemre. Peti és Milán ült elől Brúnó ült be elsőnek utána én majd Manuel hátra.
-Oda megyünk mint múltkor?-kérdezte Brúnó, mire Petiék csak egy aha-val válaszoltak. Brúnó írt Lacinak hogy 30 perc múlva ott leszünk.
-Ezt nektek küldöm tubicáim.-röhögött Peti és hangot adott a rádióra. Brúnó és Spacc száma ment az Aha Aha.
-Gyere ülj rá az arcomra aha
Pattogj rajtam csattogva aha
Tetszik, ahogy a levegőt kapkodja aha
Ülj rá az arcomra....-Brúnó el kezdte énekelni én meg bele bújtam Manu mellkasába szégyenembe. Ez egy hosszú 30 perc lesz érzem....

Szìv mondja èsznek (Manuel ff.)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora