Vissza emlékezés

570 31 1
                                    

*Vissza emlékezés*
*Gabriella szemszöge*

Egész éjszaka rezget mellettem a telefonom de valahogy nem volt erőm meg nézni. Manuel koncertezni ment. Sajnos nem tudtam vele menni mert megfáztam. Nem vészes de azért érzem magamon. Nagy nehezen kimásztam az ágyamból és le vánszorogtam a konyhába. Csináltam magamnak egy meleg bögre teát és le ültem a kanapéra. Mikor meg ittam erőt vettem magamon és fel nyitottam a telefonom.
Manu kirakott rólunk egy nagyon édes képet.

Manu kirakott rólunk egy nagyon édes képet

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Szerelmem❤

Rengeteg koment érkezett rá és sajnos el is olvastam egy párat.
*Dögöljön meg*
*Hülye kurva *
*Ribanc*
*Pénz éhes *
*Manu nem is szeret téged csak a pénzedért van veled*
Stb. Stb. Na jó én ezt nem bírom tovább. Teljesen össze törtem ezen. A könnyeim patakokban folytak le az arcomon. Nem tudtam mit tegyek csak sírtam és büntetni kezdtem magam amiért hiszek nekik és amiért Manu szeret engem. Elkezdtem vagdosni a karom. Néztem ahogy folyik ki a vérem. Nem fájt. Viszont az sokkal jobban fájt hogy hittem a kommentelőknek. Régen is bántottak akkor nem tettem ezt magammal de ez most valahogy túl sok. Sok a szívemnek ami még csak most jött helyre. Ejtettem 5 vágást a karomon majd le töröltem a vért. Kicsit le törölgettem a mosdót majd gondoltam el megyek sétálni. Fel mentem a szobába. Húztam egy farmer nadrágot meg Manu egyik kapucnis pulcsiját és útnak indultam. Útközben próbáltam hívni Manut de csak a hangposta szólalt meg.
*Szia ha nem veszem fel akkor vagy életem értelmével vagyok vagy a színpadon csapom szét magam.*
Ki nyomtam a hívást és tovább sétáltam. Út közben kicsit meg éheztem. Egy ismerős hely előtt álltam meg. Ez volt az a hely ahol meg ismertük egymást. Ahogy be mentem el öntöttek az érzelmek. Meg kerestem az asztalunkat és le ültem oda. Azonnal jött is mosolyogva egy pincér aki fel vette a rendelésemet.
-Szia foglalt?-nem néztem fel csak intettem neki hogy üljön le.
-Mi a baj Gabriella?-felnéztem a vendégemre és Alex mosolygott rám. Szemeivel pedig kérte hogy mondjam el.
-Ajh Alex ez nem megy.- és itt nem bírtam tovább. Megint el sírtam magam. Alex meg fogta a kezem és csak bátorítóan megszoritotta.
-Nagyon nagy hülyeséget csináltam és Manuel nagyon haragudni fog.-nem mertem Alexra nézni csak fel húztam a pulcsi úját.
-Ki tette ezt?
-Én voltam. Manu kirakott rólunk egy képet és....és..mindenki szidni kezdett alatta és egyszerűen nem tudtam mit tegyek.-itt már küzdöttem a könnyeimmel hogy ne fuladjak meg tőlük.
-Na tudod mit ma nálam alszol. Szépen meg várjuk a rendelést be csomagoltatjuk és el jössz hozzám.-és ahogy mondta úgy is történt. Ki hozták a rendelésem és Alex már kérte is el vitelre. Fizetett helyettem és már mentünk is a kocsijába.
-Nézzétek csak azt a lány Ő Manuel barátnője!!!
-Barátnője? Inkább a ribanca. Mostmeg Alexhez megy.-Alex be tessékelt a kocsiba és el igazította a lányokat. Mikor rendesen ki osztotta őket be szállt mellém és el indította a kocsit. Az út csöndben telt nem szóltunk egymáshoz. Láttam rajta hogy ideges. Ő meg látta rajtam hogy szét vagyok esve. Mikor meg érkeztünk el küldött fürdeni.
-Ha készen vagy raktam az ajtó elé ruhát neked.-Alex kopogott az ajtón. Ahogy el mondta a mondandóját hallottam ahogy el is megy. Nagyon szeretem Alexet sokat köszönhetem neki. Mikor végeztem meg törölköztem és ki léptem a ruhákért. Alex egy pólót adott nekem meg egy boxer alsót. Mikor készen lettem le mentem hozzá.
-Na gyere le ápolom a kezed.-be húzott a nappaliba ahol már minden ki volt készítve a kezeléshez. Mikor fertőtlenítette fel sziszentem mert fájt.
-Sajnálom mindjárt készen vagyok.
-Köszönöm mindent.-nem mondott semmit csak el pakolta a dolgokat.
-Arra gondoltam filmezhetnénk. Kicsit be fészkelünk. -kaptam egy vastag pihe puha pókrocótt meg hozott sok-sok nassolni valót.
-Teljesen tökéletes.-igaza van. Ezt Manuval kell megbeszélnem. Ő csak segít nekem hogy ne legyek most magányos. A filmezés alatt rengeteget nevettünk és ettünk....
-Szia kicsi lány.
-Manu.-Manu ébresztett fel. Azonnal a nyakába ugrottam sírva.
-Istenem annyira örülök neked.....
-Hé úgye jól vagy? Alex el mesélte mi történt. Kicsim ezt te sem gondolhattad komolyan? Tudod hogy aggódtam érted mikor Alex el mesélte nekem ezt az egészet?Kérlek többet ne csinálj ilyet. Szeretlek.....

*Vissza emlékezés vége*

Szìv mondja èsznek (Manuel ff.)Where stories live. Discover now