Szìv mondja èsznek (Manuel ff.)

Manuel lett a tanàrom

-Viszont èn most haza mennèk, mert màr kezd kèső lenni ès nem szeretek egyedül kèsőn haza menni.-szomorù voltam de muszàly el vàlnom tölük.
-Majd èn haza viszlek.-meglepődtem Manuel ajànlatàn de boldogan elfogadtam a kedvesègèt. Meg ittuk amit kèrtünk ès fizetünk. Elköszöntünk Alextől aki megadta a szàmàt ha bàrmi lenne. Esetleg szeretnèk valakivel beszèlgetni nyugodtan hìvjam fel.
Manuel oda vezetett az autòjàhoz ès kinyitotta nekem az ajtòt.
-Köszönöm-mosolyogtam rà ès beszàltam a kocsiba. Mìg ő is beült bekapcsoltam a biztonsàgi övemet.
-Na akkor hova vihetem ezt a szèpsèget?-kèrdezte tőlem ès akarva, akaratlanul is de a szèpsèg szònàl elpirultam egy kicsit. Remèlem nem vette èszre.El mondtam a cìmem ès màr indultunk is hozzàm.
-Remèlem azèrt nem veszed tollakodàsnak hogy a tanàromnak kell lenned, de ha gondolod keresek màst. Nem szeretnèk a terhedre lenni.-hadarni kezdtem Manuelnek zavaromba mert tènyleg nagyon jòl esik hogy Alex ìgy segìteni akart de nem szeretnèk Manuel terhère se lenni.
-Ùgyan kislàny ha a terhemre lennèl szerinted igent mondtam volna?! Szàmomra a zene az egy kikapcsolodàs mèg ìgy is. Ne aggodj ezen.-ràm kacsintott mosolyogva hogy nyugodjak meg. Ez ìgy nem lesz jò hogy fogok tanulni tőle ha mindig zavarbahoz. Màrcsak azzal a rekedtes làgy hangjàval el èri hogy teljesen àt fusson rajtam a hideg.
-Meg is jöttünk-èszre sem vettem hogy ilyen gyorsan ide èrtünk.
-Nem akarok nyomulni se semmi...csak...-nem hagyta hogy befejezem ki vette a kezemből a telefonom amit szorongattam ès pöttyögni kezdett vele.
-Bele ìrtam a szàmom ès be jelöltem magam facebookon.-vissza adta a telefonom. Viszont oda adta az ővèt is higy èn is ìrjam be. Bele ìrtam a szàmom nagy nehezen mert vagy ötször mellè gèpeltem. Mire nagy nehezen be ìrtam vissza adtam neki.
-Holnap esetleg jò neked olyan 13:00-14:00 körül?'-ràm nèzett azokkal a nagy barna szemeivel.
-Igen jò persze. Menjek el hozzàd esetleg vagy te jössz ide?
-Eljövök èrted. Jobban szeretek a stùdiomban zenèlni.
-Jòlvan. Akkor köszönöm szèpen a fuvart ès hogy a tanàrom lettèl.-hàlàlkodtam Manuelnek mintha az èletemet mentette volna meg.
-Ùgyan semmisèg. Szia szèpsèg.-mosolyogva ràm kacsintott. Ajh istenem megint èreztem ahogy el öntöte az arcomat a pìr. Manuel kapott az alkalmon ès kaptam egy puszit az arcomra. Nagy kerek szemekkel nèztem rà mire ő csak el nevette magàt.
-Szia.-nagy nehezen magamhoz tèrtem ès èn is elköszöntem tőle. Ki szàltam az autòbòl ès be mentem a hàzba....