Szìv mondja èsznek (Manuel ff.)

Terhes vagyok, Interjú

*Dani szemszöge*

Már vagy reggel 5 óra óta fent vagyok. Egyszerűen nem tudok aludni. Igen még mindig érzek íránta valamit de próbálom ki űzni. A barátsága fontosabb nekem. Bent ültem a konyhában és telefonoztam. Egyszer csak az hallottam ahogy Gabi el rohan a konyha mellett.
-Kicsi mi a baj?-utána kiabáltam de nem jött válasz. Gondoltam  utána megyek nehogy nekem rosszul legyen. Elmentem a mosdóhoz és be kopogtam.
-Jól vagy megijesztes?-nem jött válasz. Közelebb mentem az ajtóhoz és hallgatozni kezdtem. Ha jól hallom hányt. Nem foglalkoztam semmivel be nyitottam. Ott térdelt a WC előtt. Oda mentem hozzá és őssze fogtam a haját és el kezdtem simogatni a hátát. Egy 10 perce már biztos itt térdeltűnk mikor rám nézett és hozzám bújt. Fel vettem az ölembe és kimentünk a nappaliba.
-Mi a baj?-kérdeztem és le raktam a kanapéra és be takartam.
-Nem akartam még mondani senkinek mert féltem ki hogyan fog reagálni. Nem akarok el veszíteni senkit. Ajh szóval késik már vagy 1 hete.-le hajtotta a fejét és el kezdett sírni. Közelebb mentem hozzá és meg fogtam a kezét. Istenem csak most tudjak magamon uralkodni.
-Nem fogsz senkit el veszíteni. Csinálj egy tesztet és hidd el Manuel nagyon boldog lesz ha babátok lesz.
-Tényleg?-kérdezte reménykedve. Le töröltem a könnyeit és bólintottam egyet.
-Tudod mit maradj itt szépen majd én megyek és veszek neked egyet.
-Köszönöm.
-Addig pihenj egy kicsit kérlek.-adtam egy puszit a homlokára. Le feküdt a kanapéra és ahogy már láttam már el is aludt. Gyorsan fel öltöztem és már mentem is a kocsihoz. A legközelebbi gyógyszertárban mentem.
-Jó napot egy terhességi tesztet szeretnék!
-Csak nem a barátnője?-utálom az ilyen kotnyeles boltosokat.
-Egy barátomnak kell.-mondtam flegmán. Oda adta a tesztet, kifizettem és már mentem is utamra.  Gondoltam be ugrok a pékségbe veszek reggelit. Mikor be vásároltam vissza mentem hozzá. El se hiszem ezt az egészet.
-Szia Kicsi meg jöttem. Hoztam neked reggelit is.
-Juj isten vagy. Éhen halok.-mondta és már előttem is termet. Ki akarta venni a kaját a kezemből de elsőnek a tesztet adtam neki.
-Csináld meg. Kérlek.-durcásan el vette és be ment a mosdóba. Le pakoltam a cuccaim és utána mentem. Le ültem az ajtóban és vártam.
-Hallod Dani?
-Mondjad.
-Én nagyon félek.
-Nem kell félned. Manuel is jön lassan haza és szépen elmondod neki. Mert úgye elmondod neki mert hát....-nem tudtam be fejezni mert ki jött. A kezembe adta a tesztet amin kettő csík volt....

*Manuel szemszöge*

-Minden rendben haver?-kérdezte Alex. Kicsit ideges voltam mert nem vette fel nekem a telefont és már hívtam vagy 10-szer.
-Ja persze csak nem veszi fel a telefont.
-Biztos nincs gáz.
-Tudom de a Danival van és tartok tőle.....
Többet nem is beszéltünk út közben. Épp egy interjúra tartunk reggel 7-kor kezdődik. Este hatalmas bulit csapatunk Alexel.  Mikor oda értünk a helyszínre rengeteg rajongó várt már minket kint. Nagy nehezen be jutottunk a helyszínre.
-Végre itt vagytok kicsit késésben vagyunk gyertek.-köpni-nyelni nem tudtunk csak mentünk be.
-Jó reggelt kedves reggeli tv-zök. A ma reggeli műsort ByeAlexel és Manuelel kezdjük......
30 perce ültünk itt és mindenről beszéltünk. Koncertek, zenék, tervek, rajongók. Ebben a 30 percben ki úgrottam egyet telefonálni és hála égnek fel is vette. El mesélte hogy még aludt de nagyon rosszul volt reggel ezért elmegy orvoshoz. Remélem nincs semmi komoly baja. Nagy nehezen el szakadtam tőle és vissza mentem.
-Sikerült?-suttogta Alex.
-Igen.-megveregette a vállam.
-Manuel és mi újság veletek? Hogy van a barátnőd? Tudod nem akarok vész madár lenni de mindenki azokról a képekről beszél ahol együtt vásárolnak a Danival.-ideges lettem, mert őszintén félek hogy mégis be adta a derekát de akkor vissza szerzem mert szeretem őt mindennél jobban.
-Köszönjük remekül vagyunk. Nagyon jól érezük magunkat egymással. A Danival már mindent megbeszéltünk barátok vagyunk de ha bármi történe vissza szerzem magamnak mert Ő az enyém és kell nekem mindennél és mindenkinél jobban. Viszont  bízom benne tudom hogy Ő is szeret.....

*Gabriella szemszöge*

Bent ültem a nőgyógyászati ajtó előtt. A teszt után fel hívtam az orvosom el mondtam neki mi történt és mondta hogy nyugodtan jöjjek be mert meg nézz. Idegesen doboltam a lábammal. Szegény Manuelnek is csak a fél igazságot mertem elmondani hogy rosszul voltam és el jövök orvoshoz.
-Gyere csak Gabriella.-hirtelen ki nyílott az ajtó és be hívott Kata az orvosom.
-Na akkor nézzük csak mi a helyzet oda bent. Feküdj ide fel kérlek és húzd fel a ruhád.-tettem amit kért. A hasamra rakott valami hideg kenőcsöt és el kezdte ultrahangon nézni.
-Nem kell hogy  idegeskedj. Hallom van barátod Manuel biztos örülni fog.
-Nem tudom hogy készen állunk e erre az egészre . Olyan fiatalok vagyunk. 
-Figyelj senki sem születik úgyhogy készen ál szülőnek lenni. Higyj nekem készen fogtok rá állni mikor kell és egyáltalán nem vagytok túl fiatalok.-meg nyugtattak a szavai. Nagyon jól esik hogy ennyire próbál nyugtatni.
-Hát Gabriella terhes vagy még hozzá 15 hetes.-mélyen magamban nagyon örültem.
-Adok időpontot Január 5-re 10:40-re. Itt van a leleted. -vissza húztam a felsőm miután le töröltem a kenőcsöt és fel ültem.
-Ne aggódj örülni fog.-rá tette a kezét a combomra és mosolyogva kicsit meg szorította.  El köszöntünk egymástól majd elmentem egy közeli kávézóba.  Kértem egy forró csókit és fel hívtam a Danit.
*Szia. Na mi a helyzet?-olyan aranyos hogy ennyire izgatott a dolgok miatt és hogy ennyire támogatt.
*Szia. Hát igaz ami igaz 15 hetes vagyok. Január 5-re kell vissza mennem.
*Ne aggódj mond el Manuelnek boldog lesz. Figyelj küldök egy videót a reggeli interjúból. Jól fog esni.
*Rendben. Szia.
*Szia.
Ki hozták a rendelésem és bele kortyoltam. Dani már át is küldte meg  nyitottam és el eredtek a könnyeim. Istenem de szeretem ezt a fiút alig várom már hogy vissza jöjjön...